PK BH 1976/110
PK BH 1976/110
1976.03.01.
A fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmak szerint kell figyelembe venni. – A fizetési meghagyás ellen az alperes által azzal az indokkal benyújtott „perújítási'' kérelem, hogy a fizetési meghagyást a részére nem kézbesítették, – tartalmilag igazolási kérelemmel egybekacsolt ellentmondásnak minősül [Pp. 3. § (1) bek. 106. §; 319. § (1) bek., PK 236. sz.].
A felperes az alperes ellen 10 000 Ft kölcsönösszeg visszafizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte. A kibocsátott fizetési meghagyás – ellentmondás hiányában – jogerőre emelkedett.
Az alperes a járásbíróságon felvett jegyzőkönyv szerint „perújítási” kérelmet terjesztett elő. Előadta, hogy a fizetési meghagyást nem vette át, a tértivevényen szereplő aláírás nem az ő kezétől származik. Állította, hogy a fizetési meghagyással érvényesített 10 000 forint kölcsönösszeggel nem tartozik.
Az első fokú bíróság a perújítási kérelmet – mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant – elutasította. A végzés indoklása szerint a bíróság a postai kézbesítőt tanúként hallgatta ki, s mivel az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a fizetési meghagyást nem vette kézhez, a járásbíróság a. „perújítást” nem találta megengedhetőnek. Ezért az erre irányuló kérelmet elutasította.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság határozatát helyben hagyta.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint: a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Az alperes arra hivatkozva kérte a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, hogy a fizetési meghagyást nem vette át, azt részére nem kézbesítették.
Az alperesnek ez a nyilatkozata tartalmilag igazolási kérelemmel (PK 236. sz. állásfoglalás) egybekapcsolt ellentmondásnak minősül. A Pp. 319. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint ugyanis a fizetési meghagyásnak bármilyen címen előterjesztett megtámadása ellentmondásnak számít. A járásbíróság tehát akkor járt volna el helyesen, ha a tartalmánál fogva igazolásnak minősülő kérelem tárgyában a Pp. 106.-110. §-aiban foglaltaknak megtelelően külön hoz határozatot. Döntenie kellett volna abban a kérdésben is, hogy az ellentmondást – amely a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére, illetőleg a felperes keresetének az elutasítására irányult – kellő időben benyújtottnak kell-e tekinteni.
A járásbíróság figyelmen kívül hagyta azt is, hogy perújításnak csak jogerős ítélet vagy ugyanilyen hatályú fizetési meghagyás ellen van helye [Pp. 321. § (1) bek.]. Az alperes ebben éppen azt vitatta, hogy a fizetési meghagyás kézbesítése az ő részére nem történt meg, azt tehát nem is emelkedhetett jogerőre.
Jogszabályt sértettek az eljárt bíróságok akkor is, amikor bizonyítási eljárás lefolytatása utána „a perújítási kérelmet” érdemi tárgyalásra alkalmatlannak minősítették. Az első fokú bíróság ugyanis a perújítás kérdésében már érdemben tárgyalt, így a perújítási kérelem elutasítására a Pp. 266. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata szerinti a felhozott indokok alapján nem volt törvényes lehetőség. Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt is, hogy az alperes előadása szerint a felperestől kölcsönt nem vett fel s azt állította, hogy a jövedelmüket közösen kezelték és azt a háztartásuk költségeinek fedezésére fordították.
A járásbíróságnak tehát elsősorban az igazolási kérelmet kellett volna elbírálnia, e kérelem megalapozottsága esetén tárgyalást kellett volna kitűznie, s a felek közötti jogvitát érdemben kellett volna elbírálnia.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte s az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20. 504/1974. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás