GK BH 1976/117
GK BH 1976/117
1976.03.01.
Szállítási szerződéskötésre utaló magatartást a szerződési jognyilatkozatok megtételére megszabott határidőn túl is kifejezésre lehet juttatni [10/1966. (II. 14.) Korm. sz. r. 6., 10. §, 12. § (1) bek., Ptk. 216. § (1) bek., GK 5. sz.].
A felperes keresetei szerint a felek nagyobb mennyiségű különböző női ruhanemű és fehérnemű exportcélú szállítására szerződést kötöttek. Az alperes az 1974. március 20-i határidőre esedékes női pongyolát 141 napi, az 1974. június 20-i határidőre esedékes 3000 db Honorka elnevezésű női hálóinget 29 napi, 3000 db DINAH elnevezésű női hálóinget 43 napi, az 1974. augusztus 30-i határidőre esedékes 3000 db DINAH elnevezésű hálóinget pedig 13 napi, 31 711 db női fehérneműt 21 napi késedelemmel szállította. A felperes a szállítási késedelmek miatt a 28/1966. (Kk. E. 21.) KkM sz. utasítás II. sz. mellékleteként közzétett ipari exporttermékekre vonatkozó belföldi szállítási alapfeltételek alapján 29 640 Ft, 51 200 Ft, 390 322 Ft és 1 176 000 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az első fokú bíróság az ügyeket egyesítette.
Az alperes a kereset elutasítását kérte s azzal védekezett, hogy a felek nem kötöttek szállítási szerződést, több ízben közölte a felperessel, hogy anyagbeszerzési nehézségek miatt a kért határidőket és az ütemezést nem vállalja, szállítási szerződés hiányában pedig nem követelhet a felperes késedelmi kötbért.
Az első fokú bíróság a keresetet az alperes által elismert kisebb összeg kivételével – elutasította. Az ítélet indokolása szerint az egyik exportra rendelt női hálóingekre vonatkozó szerződés lényeges feltételeiben a felek megállapodtak ugyan, a felperes azonban nem tudta bizonyítani, hogy a megrendelést mikor adta át az alperesnek, ezért nem volt megállapítható, hogy a rendelésigazolás a 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 12. §-ának (1) bekezdésében előírt határidőn belül történt-e. A további exportra szánt tételekre az alperes 1973. március 27-ért árajánlatot adott a felperesnek, aki ezt 1973. április 11-én elfogadta. Az alperesnek ez az árajánlata és az elfogadó nyilatkozat azonban nem minősül szerződési nyilatkozatnak, mert nem tartalmazta a szállítási szerződés egyéb lényeges feltételeit. A felperes 1973. július 9-i levele tekinthető megrendelésnek, erre azonban az alperes nem válaszolt, válasz hiányában pedig nem jön létre a szerződés. A szállítási szerződés hallgatólagosan és ráutaló magatartással sem jött létre, mert egyrészt a feleket nem terheli szerződéskötési kötelezettség, másrészt az alperes a rendelés igazolására nyitva álló határidőn belül olyan magatartást nem tanúsított, amelyből a megrendelés elfogadása megállapítható lenne.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatásával az alperest 1 517 522 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte kötelezni. A fellebbezés szerint az első exportra szánt tételekkel kapcsolatban az ítélet ellentmondó megállapításokat tartalmaz. Az indoklás szerint ugyanis a szállítási szerződés nem jött létre annak ellenére, hogy a. felek a szerződés lényeges feltételeiben megállapodtak. A második exportra szánt tételekkel kapcsolatban a felperes előadta, hogy a szállítási szerződés ráutaló magatartással létrejött, mert az alperes képviselője a külkereskedelmi szerződés megkötésénél jelen volt, ismerte annak tartalmát is, a megrendelt termékeket a megadott külföldi címekre némi késedelemmel le is szállította.
A fellebbezés alapos.
A 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 6. §-a szerint a szállítási szerződés a felek megállapodásával jön létre. A 10. § szerint pedig, bár a szerződést írásba kell foglalni, az írásba foglalás elmulasztása a szerződést nem teszi érvénytelenné. A Ptk. 216. §-ának (1.) bekezdése szerint a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. A GK. 5. sz. állásfoglalás szerint a szállítási szerződés ráutaló magatartással is csak akkor jön létre, ha a felek a szerződés lényeges feltételeiben megállapodtak. Az első fokú ítélet értelmezésével ellentétben a szerződéskötési akaratot, illetve az azt kifejező ráutaló magatartást nemcsak a 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 12. §-ának (1) bekezdésében előírt határidőn belül, hanem azon túl is kifejezésre lehet juttatni.
Az adott esetben az iratokhoz hiányosan mellékelt – illetve az első fokú eljárás során csak bemutatott – iratok alapján megnyugtató módon nem volt tisztázható, hogy mi az alapja annak a megállapításnak, hogy az exportált összesen 6000 db női hálóingre vonatkozó szerződés lényeges feltételeiben a megállapodás megtörtént, és hogy mik voltak a szerződési feltételek. A felperes által rendszeresített nyomtatványon dátum nélkül kitöltött „Szállítási szerződés” ugyanis egyebek mellett a szállítási határidőt is csak hiányosan tünteti fel, mindössze „1974” szerepel, az nem tartalmaz negyedéves vagy havi ütemezést. Az ugyancsak exportált további tételekkel kapcsolatban – a hiányosan rendelkezésre álló adatokból – nem állapítható meg, hegy a felek a szerződés lényeges feltételeiben, többek között a teljesítési határidőben, illetőleg az arra esedékes mennyiségben megállapodtak-e, és hogy az alperesnek az első fokú eljárás során az anyagbeszerzési nehézségekre utaló levelei – amelyek nincsenek az iratokhoz mellékelve – olyan tartalmúak-e, amelyeknek figyelembevételével nem lehet a szállítási szerződés létrejöttét megállapítani. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítélet nem fellebbezett részét – amelyben az alperest 29 640 Ft késedelmi kötbér fizetésére kötelezte – nem érintve a felperes keresetét elutasító fellebbezett részét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A per újabb tárgyalása során a hiányzó bizonyítékok beszerzésével, szükség esetén tanúk kihallgatásával tisztázni kell, hogy a felek szerződéskötési akaratuk alapján a szerződés lényeges feltételeiben megállapodtak-e – figyelembe véve azt is, hogy az alperes szállított , és hogy a szállítási szerződés kifejezetten vagy ráutaló magatartással létrejött-e. Ha mindezek vizsgálata után az lenne megállapítható, hogy a szállítási szerződés létrejött, akkor tisztázni kell, hogy történt-e határidő-módosítás, mert a felperes 1973. július 9-i és december 4-i levelei szállítási határidőként negyedéves ütemezést jelöltek meg – értelemszerűen a negyedév utolsó napját -, ezzel szemben mégis korábbi, március 20-i, június 30-i és augusztus 30-i határidők elmulasztását sérelmezi. Vizsgálni kell azt is, hogy ha a megállapított határidőkhöz képest az alperes szállítási késedelembe esett, a szerződésszegésért fennálló felelősségét ki tudja-e menteni. (Legf. Bír. Gf. II. 30 875/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás