GK BH 1976/123
GK BH 1976/123
1976.03.01.
Szerződésszegés miatt vagyoni jog iránt indított gazdasági perben az eljáró bíróság illetékessége szerződéskötési kötelezettség hiányában sem köthető ki [Pp. 30. § (1) bek., 43. § (1) bek. 365. § (1) és (3) bek., 366. § (1) bek., 368.§ (1) bek. c) pont].
A felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet a járásbírósághoz benyújtott keresetében az alperes mezőgazdasági termelőszövetkezetet meghiúsulási kötbér, illetőleg kártérítés címén 738 000 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Követelését arra alapította, hogy az alperes jogelődje elállott attól a szerződéstől, amelynek alapján a felperestől 1972. évben május 3. napjáig bezárólag – 45 000 db tojóhibrid jércét kellett volna átvennie.
Az alperes érdemleges ellenkérelmében elsődlegesen a kereset teljes elutasítását, másodlagosan pedig a kötbér mérséklését kérte. Előadta, hogy a felperes nem károsodott az elállás folytán.
A járásbíróság a kár mértékének tisztázása végett szakértői véleményt szerzett be, majd fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett végzésével a per iratait hatásköri ok miatt áttette az egyik megyei bírósághoz.
Az utóbbi bíróságnál az alperes illetékességi kifogást támasztott.
Ez a megyei bíróság végzésében elrendelte a per iratainak egy másik megyei bírósághoz való áttételét. A végzés indokolása szerint az alperesnek az érdemi ellenkérelem előterjesztése előtt bejelentett illetékességi kifogása alapos, mivel a székhelye a másik megye területén van, s így a kereseti követelés elbírálására a Pp. 30. §-ának (1) bekezdése értelmében ez a megyei bíróság illetékes.
Az első fokú végzés ellen a felperes fellebbezett és a végzés hatályon kívül helyezésével az áttételt elrendelő megyei bíróságnak a per elbírálására való utasítását kérte. Előadta, hogy a per alapjául szolgáló szerződésben a felek kikötötték a járásbíróság illetékességét, amelynek áttételt elrendelő végzése ellen egyikük sem élt fellebbezéssel. Ebből azt a jogi következtetést vonta le, hogy a felek – a Pp. 368. §-a (1) bekezdősének c) pontjában foglaltak szerint – a jelen per elbírálására az áttételt elrendelő megyei bíróság illetékességét kötelezőnek fogadták el.
A fellebbezés nem alapos.
Az adott esetben a Pp. 365. §-ának (1) bekezdésében meghatározott olyan gazdasági perről van szó, amelynek elbírálása a Pp. 366. §-ának (1) bekezdése értelmében megyei bíróság hatáskörébe tartozik.
A Pp. 29. §-ának (1) bekezdése értelmében kizárólagos illetékesség, valamint a Pp. 368. §-ában foglalt, illetve a 33-35. és 37-40. §-aiban szabályozott, értelemszerűen alkalmazható egyéb illetékességi okok hiányában gazdasági perben a Pp. 30. §-a (1) bekezdésének általános illetékességi rendelkezését kell alkalmazni. E szerint az általános illetékességet az alperes jogi személy székhelye megalapítja. Ennek megfelelően a felperes keresetének elbírálására az áttételt elrendelő végzésben megjelölt másik megyei bíróság illetékes, minthogy az alperes székhelye e megyei bírósághoz tartozó területen van.
Az utóbb említett megyei bíróság illetékességét nem érinti az a körülmény, hogy a felperes és az alperes jogelődje a jelen per alapjául szolgáló szerződésben a járásbíróság illetékességét kötötték ki. Erre a Pp. 41. §-a a szerződéskötéskor lehetőséget adott, e törvényhely azonban a Pp. 365. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a gazdasági perekben nem alkalmazható s így a szerződő felek szóban levő kikötése nem irányadó az illetékességkérdésében.
Kétségtelen, hogy a Pp. 368. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint szerződési ügyben – ha szerződéskötési kötelezettség nem áll fenn – az a bíróság is illetékes, amelynek döntését a felek magukra nézve kötelezőnek elfogadják. A konkrét esetben azonban nem szerződési ügyről [Pp. 365. § (1) bek. a) pont], hanem a szerződésszegés következményeinek elbírálására irányuló egyéb polgári jogi perről [Pp. 365. § (1) bek. b) pont] van szó.
Az a körülmény tehát, hogy a járásbíróság áttételt elrendelő végzése ellen a peres felek egyike sem élt fellebbezéssel, még abban az esetben sem alapozná meg a szintén áttételt rendelő megyei bíróság illetékességét, ha a jogorvoslat hiánya úgy lenne értékelhető, hogy az utóbb megnevezett megyei bíróság illetékességét a felek magukra nézve kötelezőnek elfogadták.
A fentiek szerint a megyei bíróság jogszabálysértés nélkül, kellő alappal rendelte el a per iratainak a másik megyei bírósághoz való áttételét. Ebből a szempontból nincs jogi jelentősége annak, hogy az alperes – a fellebbezéssel megtámadott végzés indokolásában foglaltaktól eltérően – a járásbíróság előtt már érdemi védekezést terjesztett elő. Igaz ugyan, hogy a Pp. 43. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes érdemi ellenkérelmének előadása után az illetékesség hiánya – meghatározott kivételektől eltekintve – többé nem vehető figyelembe, a konkrét esetben azonban az alperes érdemi ellenkérelmének előterjesztésekor a per még a járásbíróságnál volt folyamatban, vagyis nem annál a bíróságnál, ahol és amellyel szemben az alperes az első tárgyalás megnyitása után nyomban bejelentette az illetékességi kifogását. Az utóbb említett megyei bíróság pedig ezzel egyidejűleg, olyan időpontban vette figyelembe az illetékességének hiányát, amikor még nem bocsátkozott a per érdemi tárgyalásába.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság végzését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és 259. §-a alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 002/1973. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás