GK BH 1976/126
GK BH 1976/126
1976.03.01.
Gazdasági perben hatályon kívül helyezett bírósági határozat alapján kifizetett pénzösszeg visszautalására irányuló beszedési megbízás végrehajtásának előfeltétele, hogy a hatályon kívül helyező vagy az új eljárás során hozott bírósági határozat a visszafizetésre szóló kifejezett rendelkezést tartalmazzon [1955. évi 21. sz. tvr. (Vht.) 43. § (1) bek., 173. §].
A felek között létrejött adásvételi szerződés alapján az alperes 323 db tehenet adott át a felperes részére 2 963 202 Ft vételárért. Ebből az összegből a felperes 2 298 000 Ft-ot fizetett meg. Utóbb a felperes tudomására jutott, hogy az állatok brucellózissal fertőzöttek s ezért továbbtenyésztésre alkalmatlanok. Erre hivatkozással 1970. október 30-án a járásbíróságnál az alperes ellen keresetet indított, amelyben az adásvétel szerződés felbontását és az alperesnek 2 298 000 Ft vételár visszafizetésére, valamint 160 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezését kérte. Ismételt keresetmódosítás után a felperes a keresetét 1 197 556 Ft és kamata erejéig tartotta fenn.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és egyben viszontkeresetet terjesztett elő a felperessel szemben a még hátralékos 665 202 Ft vételárrészlet megfizetésére.
A perben a járásbíróság által hozott ítéletet a megyei bíróság hatályon kívül helyezte és a per újratárgyalását rendelte el. Az újratárgyalás során bekövetkezett hatásköri változás folytán az eljárást a megyei bíróság folytatta és ítéletével a viszontkereset elutasítása mellett kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 1 197 556 Ft-ot és annak kamatát fizesse meg.
A Legfelsőbb híróság a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította, az alperes viszontkeresetének pedig helyt adott és a felperest 665 202 Ft vételárhátralék és annak kamata megfizetésére kötelezte.
A marasztalási ősszeget a felperes több részletben 1974. március 4-ig megfizette.
A jogerős ítéletnek a viszontkeresetnek helyt adó és a felperest 665 202 Ft, annak kamata és ezzel kapcsolatos perköltség megfizetésére kötelező rendelkezése ellen – a megyei bíróság ítéletére is kiterjedően – a Legfelsőbb Bíróság elnöke 1974. május 17-én törvényességi óvást nyújtott be és az ügyben elrendelt végrehajtást a Pp. 273. §-ának (3) bekezdése alapján felfüggesztette.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az 1974. június hó 11. napján kelt Eln. Tan. Gp. törv. 31 340/1974/2. számú határozatával az óvásnak helyt adva, a Legfelsőbb Bíróság fentebb megjelölt ítéletének a felperest 665 202 Ft-ban, ennek kamatában és ezzel összefüggésben eljárási illetékben marasztaló rendelkezéseit – a megyei bíróság ítéletére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az alperes viszontkeresete tárgyában a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az ennek alapján tartott tárgyaláson az alperes a viszontkeresetét akként módosította, hogy azt csak 2000 Ft utazási költségre tartotta fenn. A megyei bíróság a módosított viszontkereseti igényt elutasította, az ezt meghaladó viszontkereseti követelés tekintetében pedig az eljárást megszüntette. A hatályon kívül helyezett ítélet alapján a felperes által már kifizetett összeg visszatérítése iránt a bíróság nem intézkedett, bár erre vonatkozóan a felperes kérelmet terjesztett elő. Az ítélet jogerőssé vált.
A felperes a hatályon kívül helyezett ítélet alapján általa fizetett összeg visszatérítése iránt a Magyar Nemzeti Bank illetékes fiókjához beszedési megbízást nyújtott be. Erre 200 000 Ft résztörlesztés történt. Utóbb azonban az alperes kérelmére a Magyar Nemzeti Bank a további törlesztést leállította és a már átutalt 200 000 Ft visszautalását rendelte el.
A fentiek bejelentése mellett a felperes kérte a megyei bíróságtól az alperesnek a szóban levő összeg visszafizetésére kötelezését. A megyei bíróság végzésével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 665 202 Ft főkövetelést és 327 542 Ft kamatot, összesen 992 744 Ft-ot 15 napon belül fizessen vissza.
A végzés indokolása szerint a felperes részéről a fizetés olyan ítélet alapján történt, amelyet utóbb törvényességi óvás folytán hatályon kívül helyeztek, az új eljárás során pedig az alperes a viszontkeresetétől elállt, és ezért a Vht. 43. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezni kellett az alperest a visszafizetésre. A végzés ellen az alperes fellebbezéssel élt és abban a végzés hatályon kívül helyezését kérte. Szerinte a végzés azért jogszabálysértő, mert az abban felhívott jogszabályi rendelkezés kizárólag a végrehajtási lapot kiállító bíróság részére teszi lehetővé, hogy a végrehajtás során behajtott összeg visszafizetéséről rendelkezzék. A jelen perben viszont nem lehet helye végrehajtási lap kiállításának. A fellebbezés nem alapos.
A Vht. 173. §-a rendelkezik arról, hogy a pénzfizetésre irányuló bírósági határozatot miként kell végrehajtani, ha mind a jogosított, mind pedig a kötelezett fél a Magyar Nemzeti Bank beszedési megbízási rendszerébe tartozik. Ez a jogszabály nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy milyen módon kell végrehajtani az olyan bírósági határozatot, amely hatályon kívül helyez pénzfizetésre kötelező és már végrehajtott korábbi határozatot. Ezért erre vonatkozóan a gyakorlat alakította ki azt a megoldást, hogy ilyen esetben csak akkor kerülhet sor a hatályon kívül helyezett határozat alapján fizetett összeg visszafizetésére irányuló beszedési megbízás végrehajtására, ha a hatályon kívül helyező határozat vagy pedig az ügy újratárgyalása során hozott újabb határozat kifejezett rendelkezést tartalmaz a visszafizetésre. Ennek hiányában, vagyis egymagában a hatályon kívül helyező rendelkezés alapján a Magyar Nemzeti Bank nem teljesíti a visszafizetésre irányuló beszedési megbízást. A jelen ügyben tehát az első fokú bíróságnak a viszontkeresetet elbíráló ítéletében kellett volna rendelkeznie arról, hogy az alperes a hatályon kívül helyezett ítélet alapján behajtott összeget fizesse vissza. Erre nézve a felperes kérelmet is terjesztett elő, amelynek a figyelmen kívül hagyása indokolatlan volt. Minthogy ezek szerint az első fokú bíróság ítélete nem tartalmazott rendelkezést a felperes megalapozott ellenkérelme felől, utóbb a felperes újabb kérelme alapján az ítélet kiegészítésének volt helye. Az első fokú bíróságnak tehát kiegészítő ítéletben kellett volna rendelkeznie az alperes visszatérítési kötelezettségéről, és azt nem a Vht. 43. §-ára, hanem 173. §-ára és az annak alapján kialakult gyakorlatra utalással kellett volna megindokolnia.
Minthogy azonban az első fokú bíróság végzése érdemben helytálló rendelkezést tartalmaz, és csak az elnevezése téves, a Legfelsőbb Bíróság azt – a tartalmára tekintettel – kiegészítő ítéletnek minősítette és az indokolásában foglalt téves hivatkozás megfelelő helyesbítése mellett helyben hagyta. Érdemben azért volt helyes az első fokú bíróság döntése, mert az alperes eredeti viszontkereseti kérelmének visszavonása folytán, a hatályon kívül helyezett ítélet alapján a felperes által teljesített fizetés jogalapja megszűnt, és így az alperesnek nincs jogcíme a szóban levő összeg megtartására. Ezzel kapcsolatban nem vehető figyelembe az alperesnek az az előadása, hogy a viszontkeresetét azért vonta vissza, mert a felperes időközben a viszontkereseti követelést megfizette. A fizetés ugyanis az utóbb hatályon kívül helyezett határozat végrehajtása útján történt, és így a felperes teljesítése jogalap nélkülivé vált. (Legf. Bír. Gf. III. 30 607/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás