MK BH 1976/128
MK BH 1976/128
1976.03.01.
A munkáltató anyagi felelőssége a dolgozó olyan egészségromlásáért is áll, amely nem közvetlenül az üzemi balesetnek, hanem a baleseti sérülés folytán kialakult egészségi állapotának a következménye (Mt. 62.§).
Az alperest a munkahelyén áramütés folytán üzemi baleset érte, amely percekig tartó tudatvesztést, felsővégtag-bénulást és zsibbadást okozott.
A baleset munka közben történt, amikor is az alperes közvetlen közelében levő felszívó műanyagcső dörzselektromossággal töltődött fel, amelynek megérintésekor statikus áramütés érte. Az alperest emiatt 1972. október 9-től október 19-ig az orvostudományi egyetem ideg- és elmegyógyászati klinikáján kezelték. 1973. január 10-én a megyei tanács rendelőintézetének ideggyógyászati szakrendelésén jelent meg arc és felkar zsibbadás miatt, ahol fizikotherápiás kezelést és vitaminos gyógyszereket kapott. Az alperes a baleset bekövetkezésétől 1972. október 9-től egyfolytában betegállományban volt 1973. március 1-ig.
Az alperes kérte a felperestől az átlagkeresete és a táppénze közötti különbözetnek kártérítésként történő megfizetését. A felperes ebből a követelésből csupán 201 Ft-ot ismert el, mert az orvosszakértő szerint az alperes az üzemi baleset következtében legfeljebb öt napig lehetett keresőképtelen állapotban.
Ezután az alperes panaszt nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz, amelyben táppénzes idejének teljes tartamára kérte a bérkülönbözet megtérítését.
A munkaügyi döntőbizottság a panasznak helyt adott és a már kifizetett 201 Ft levonásával a még fennmaradó 2180 Ft bérkülönbözet megfizetésére kötelezte a felperest.
E határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben arra hivatkozott, hogy az alperes az áramütéses betegség folytán csupán öt napig volt keresőképtelen beteg, az ezt meghaladó keresőképtelensége már nincs összefüggésben a balesettel, és ezért erre az időre kártérítési felelősség nem terheli.
A munkaügyi bíróság 1974. április 11-én hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az igazságügyi orvosszakértői vélemény feltételezéseken alapult és részben ellentétben állott a vizsgálatokat végző orvosok véleményével. Ezért a munkaügyi bíróság a korábbi klinikai és rendelőintézeti orvosi véleményeket fogadta el ítélkezése alapjául és ennek eredményeként hozta meg a döntését.
A felperes a munkaügye bíróság ítélete ellen fellebbezett.
A megyei bíróság beszerezte az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felülvéleményét, majd ítéletet hozott, amelyben a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az igazságügyi orvosszakértői vélemény, valamint az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleménye alapján az alperes sérelmének keletkezése és a munkaviszony keretében kifejtett ténykedése között okozati kapcsolat nem áll fenn. Minthogy ennek hiányában a felperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg, a felperes fellebbezése alapos volt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalat a dolgozónak munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy a vállalat akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő.
A 4/1967. (VI. 8.) MüM sz. rendelettel módosított és kiegészített 2/1964. (IV. 3.) MÜM sz. rendelet 1/F §-a szerint a dolgozó életének, testi épségének vagy egészségének a munkaviszony keretében történt megsértése esetén a vállalat a dolgozó teljes vagyoni kárát, így többek között a sérelem folytán elmaradt jövedelmét köteles megtéríteni.
A peradatok és a már idézett jogszabályi rendelkezések egybevetése alapján megállapítható, hogy tévedett a megyei bíróság, amikor a felperes fellebbezésének helyt adott, s ennek folytán ítélete törvénysértő.
Az Mt. 62. §-ának (2) bekezdésében meghatározott körülmények fennforgása, amelyek a felperesi munkáltatót mentesítenék az alperes üzemi balesetével kapcsolatos felelősség alól – a vállalat működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy a károsult dolgozó kizárólagos és elháríthatatlan magatartása – a perben fel sem merült. Ezek után tehát az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése értelmében azt kellett volna vizsgálni, hogy a kár bekövetkezése okozati összefüggésben van-e az alperes üzemi balesetével.
A peradatok alapján megállapítható, hogy az alperest ért kár – 1972. október 9-től 1973. február 28-ig tartó keresőképtelen állapota és az ebből adódó keresetvesztesége – a szóban forgó üzemi baleset folytán következett be, tehát az üzemi baleset és az alperest ért kár közötti okozati összefüggés is fennáll.
Azt a körülményt, hogy az alperes öt napot meghaladó keresőképtelen állapota is az üzemi balesetének következménye, elsősorban az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága felülvéleménye bizonyítja. Ez a felülvélemény többek között ezzel kapcsolatban a következőket tartalmazza: „P.J. 1973. január 28-ig terjedő táppénzes betegállományát elsősorban az tette szükségessé és indokolttá, hogy nevezettnél az elszenvedett sérülésre sajátos egyéni reakciókészség alakult ki, amely posttraumás neurozis kórképének felel meg.”
Ezek után tévedett a megyei bíróság, amikor ítéletét nem a felülvéleménynek erre a megállapítására, hanem a felülvéleménynek arra a további álláspontjára alapította, amely szerint az áramütéses balesettel a hosszantartó keresőképtelen állapot nincs oki összefüggésben.
A felülvélemény ez utóbbi megállapítása azonban helyesen csak úgy értelmezhető, hogy maga az elektromos áramütés nem okozott a felperesnek nyolc napot meghaladó tartamú egészségkárosodást, de az ekként elszenvedett sérülésre a felperesnél sajátos egyéni reakció-készség alakult ki – posttraumás neurozis -, amely a táppénzes betegállományban tartását nyolc napon túl is szükségessé tette. Tehát ilyen értelemben a felülvélemény is megállapítja az okozati összefüggést a baleseti sérülés és a felperes egészségromlása között.
Egyébként a felülvéleményben szereplő dátum téves, mert az alperes nem 1973. január 28-ig, hanem 1973. február 28-ig volt táppénzes betegállományban.
A periratokhoz csatolt klinikai vélemények és a kórházi zárójelentés is azt támasztja alá, hogy az alperes 1973. február 28-ig tartó táppénzes állománya az 1972. október 9-én elszenvedett áramütéses üzemi baleset egyenes következménye volt. Ezért az alperes a felperesnek az egész táppénzes ideje alatt keletkezett kárát köteles az Mt. 62. §-a alapján megtéríteni. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 075/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás