MK BH 1976/131
MK BH 1976/131
1976.03.01.
I. Érvénytelen az olyan munkakörre kötött munkaszerződés, amelyre jogszabály meghatározott képesítést, illetve gyakorlati időt ír elő és a dolgozó ezzel nem rendelkezik, illetve ez alól felmentést nem kapott. A dolgozó leltárhiányért fennálló felelősségét a munkaszerződés érvénytelensége nem zárja ki [Mt. 22. § (3) bek., Mt. V. 20. § (3) bek., 4/1968. (III. 11.) BkM sz. r. 6. § (2) bek., 5/1972. (III. 16.) BkM sz. r. 4. § (2) bek. c) pont.].
II. Ha a leltárhiány vagy egy részének oka ismert, a munkaügyi bíróságnak e körben a tényállást tisztáznia kell (2/1968. (I. 16.) Korm. sz. r. 1. § (2) bek.].
A felperes az alperes alkalmazottja, az egyik szabadkasszás tejbolt helyettes vezetője. Az 1973. október 22. napjától 1973. december 3. napjáig terjedő leltáridőszakban az egységben 1696 Ft leltárhiány keletkezett. Minthogy a leltárhiányért az egységvezető és helyettese munkabérük arányában felelnek, az alperes határozatával kötelezte a felperest 780 Ft leltárhiány megfizetésére a 4/1965. (III. 11.) BkM sz. rendelet 7. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással.
A felperes a panaszában kérte a leltárhiány megfizetése alóli mentesítését arra hivatkozással, hogy a hiány oka ismert.
A munkaügyi bíróság a jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatva mentesítette a felperest a leltárhiány megfizetése alól. Ítéletének indoklása szerint a felperes az 5/1972. (III. 16.) BkM sz. rendelet 4. §-a (2) bekezdésének c) pontjában előírt szakmai képesítéssel és 5 éves szakmai gyakorlattal nem rendelkezik és nem kapta meg az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szerv vezetőjétől a képesítés alóli felmentést sem. Ezért a tárgyidőszakban keletkezett leltárhiányért felelősség nem terheli.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A kereskedelem és vendéglátás dolgozóinak leltárhiányért való anyagi felelősségéről szóló 2/1968. (I. 16.) Korm. sz. rendelet (R) 1. §-ának (1) bekezdése szerint a rendelet hatálya kiterjed a belkereskedelmi ágazathoz tartozó, a társadalmi tulajdonban levő üzemegységek árukezeléssel és megőrzéssel megbízott dolgozóira. (2) bekezdés szerint „leltárhiány a kezelésre átadott és átvett társadalmi tulajdont képező anyagokban keletkezett – a természetes mennyiségi csökkenés és a kereskedelemben, vendéglátásban a kockázat (együttesen: normalizált hiány) mértékét meghaladó az a hiány, amelynek okait megállapítani nem lehet”.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsági és a peres eljárásban mindvégig azt állította, hogy a leltárhiány oka ismert, V. B-né üzletvezető visszaélése miatt keletkezett. A tényt a munkaügyi döntőbizottság határozatában megállapította, de ezen a jogcímen nem mentesítette a felperest a leltárhiány megfizetése alól.
Erre figyelemmel az eljárt munkaügyi bíróságnak elsődlegesen azt kellett volna vizsgálnia, hogy a leltárhiány oka valóban ismert-e vagy sem, és ha igen, milyen összegben. E körben fel kellett volna tárnia a tényállást. Be kellett volna szereznie a felperes előadásáról P. I. ellenőr által felvett jegyzőkönyvet és az egyéb szükséges bizonyítást is fel kellett volna vennie.
A munkaügyi bíróság azért mentesítette a felperest a leltárhiány megfizetése alól, mert az előírt szakmai képesítéssel és gyakorlattal nem rendelkezik. Ez a körülmény azonban önmagában nem ad alapot a leltárhiányért felelős dolgozó mentesítésére.
A 4/1968. (III. 11.) BkM sz. rendelet 6. §-ának (2) bekezdése alapján csak az nem foglalkoztatható szabadkasszás kereskedelmi egység vezetőhelyetteseként, aki a leltárhiányért a felelősséget nem vállalja. A perbeli adatokból nem tűnik ki, hogy a felperes a vezető-helyettesként történt alkalmazásakor nem vállalta volna a leltárhiányért a felelősséget.
Az idézett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel és az R. 3. §-ában előirt feltételek fennállása következtében az alperes a felperessel szemben jogszerűen alkalmazta a leltárhiányért való anyagi felelősségrevonást. A leltárhiányért való anyagi felelősséget megállapító jogszabályok ugyanis nem zárják ki a dolgozó felelősségét arra az esetre, ha a dolgozó alkalmazásakor nem tartották meg az 5/1972. (III. 16.) BkM sz. rendelet 4. §-a (2) bekezdésének c) pontját.
Helytálló a munkaügyi bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperes szabadkasszás egység vezető-helyetteseként nem lett volna alkalmazható, mert nem rendelkezett a munkakör betöltéséhez szükséges képesítéssel, illetve gyakorlati idővel Erre figyelemmel a munkaszerződése érvénytelen [Mt. 22. § (3) bek.].
Az Mt. V. 20. §-ának (3) bekezdése értelmében az érvénytelen munkaszerződés alapján létesített munkaviszonyt a belőle származó jogok és kötelességek szempontjából úgy kell elbírálni, mintha érvényes munkaszerződés alapján állott volna fenn. Az pedig nem kétséges, hogy a munkaszerződés alapján létesített munkaviszonyból származó kötelezettségek körébe tartozik – egyebek között – a leltárhiányért való felelősségre vonatkozó szabályok alapján a dolgozót terhelő anyagi helytállási kötelezettség is.
A szakmai képesítés hiányát a leltárhiány megtérítése mértékének meghatározásánál értékelheti a munkáltató, illetőleg a munkaügyi vitát elbíráló szerv, de csak abban az esetben, ha ez a körülmény objektíve kihat a dolgozó felelősségére. [R. 5. § (3) bek.]. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 035/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás