BK BH 1976/142
BK BH 1976/1421
1976.04.01.
Őrutasítás jelentős hátrány veszélyével járó megszegése bűntettének és őrutasítás megszegése vétségének elhatárolása büntetés-végrehajtási őr által elkövetett bűncselekmény esetében. A folytatólagosság megállapításának szempontjai [1961. évi V. törvény 326. §; KK 427.].
A katonai bíróság a büntetés-végrehajtási törzsőrmester vádlottat folytatólagosan elkövetett őrutasítás megszegésének vétsége miatt 5 hónapi – 1 évi próbaidőre felfüggesztett, végrehajtása esetén fogházban letöltendő – szabadságvesztésre és lefokozásra ítélte.
A bíróság ítélete ellen a katonai ügyész a jogi minősítés miatt jelentett be fellebbezést.
A megállapított tényállás szerint a vádlottat szolgálati helyén 1975. május 27-én 6 óra 30 pertől 14 óra 30 percig tartó őrszolgálatba vezényelték, amelyet az 1. számú őrhelyen kellett ellátnia. Feladata a munkát végző 56 fogva tartott személy őrzése volt. 9 óra tájban felkereste egyik társa és felajánlotta, hogy az általa vásárolt borból fogyaszthat. E célból leváltotta, majd a vádlott a 3. számú őrhelyen szolgálatot teljesítő bv. őrmesterhez ment és ott mintegy 3 dl bort elfogyasztott. Ezután visszatért saját őrhelyére és a szolgálatot átvette. Nem sokkal később egy ismeretlen férfival 7 dl bort vásároltatott és azt felállítása alatt kb. másfél órán keresztül, elfogyasztotta. 13 óra tájban az őrség parancsnoka észlelte a vádlott ittasságát és leváltotta.
A minősítés miatt bejelentett ügyészi fellebbezéssel a Legfelsőbb Bíróság részben egyetértett.
A fellebbezésnek azzal a részével, mely a vádlott cselekményének az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: Btk.) 326. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő és büntetendő őrutasítás jelentős hátrány veszélyével járó megszegése bűntetteként való minősítésére irányult, a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet.
Az indítványozott minősítés megállapítására ugyanis – miként a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának 427. számú állásfoglalása is kifejtette – két előfeltétel együttes megléte esetén van lehetőség.
A súlyosabb minősítésre ezen az alapon akkor kerülhet sor, ha az őrizet tárgya miatt a szolgálat különösen fontos, továbbá ha az elkövető magatartásának következtében az arra nézve jelentős hátrány bekövetkezésének reális lehetősége fennállott.
A jelen esetben megállapítható, hogy az első feltétel megvolt, hiszen a vádlottnak két őrtársával együtt 56 munkát végző elítélt őrzése volt a feladata. A nagyszámú elítélt biztonságos őrzése fontos szolgálati kötelezettség. Ami azonban a másik feltétel meglétét illeti, azzal kapcsolatban az első fokú bíróság is helyesen mutatott rá, hogy a vádlott magatartásának következtében az elítéltek vagy közülük egyesek szökése – mint az adott esetben a jelentős hátrány – bekövetkezésének a reális lehetősége nem állott fenn. Az iratokból kitűnik ugyanis, hogy a vádlotton kívül az adott területen még két fegyveres bv. őr teljesített szolgálatot, akik közül az egyik a vádlott számára kijelölt mozgási körletet és őrizendő részt részben belátta. A bűnügy irataiból ezen túlmenően az is megállapítható, hogy a vádlottat és az őrség más tagjait O. K. bv. törzsőrmester, Sz. J. bv. zászlós, továbbá H. J. bv. főhadnagy ellenőrizte. H. J. bv. főhadnagy a vádbeli napon 10 órától 12 óráig folyamatosan ellenőrizte a lakásépítkezést, melyet a vádlott által őrzött elítéltek végeztek és e közben a vádlottat is felügyelet alatt tartotta. A vádlott, jóllehet az ittasság rajta látható volt, a szolgálatát végig ellátta, s az általa őrzött terület drótkerítéssel is biztosítva volt.
A fenti körülmények egybevetése alapján az a következtetés vonható le, hogy a vádlott leittasodása folytán az őrzendő terület védelme bizonyos mértékig meggyengült ugyan, de az nem hiúsult meg. Az őrzés biztonsága a felsorolt körülmények folytán továbbra is fennállott, az elítéltek szökésének reális lehetősége nem következett be. Ennek hiányában pedig nincs mód az indítványozott és a Btk. 326. §-ának (2) bekezdésében meghatározott minősített eset megállapítására sem, következésképpen az első fokú bíróság ítéletének e tekintetben történő módosítására sem volt kellő indok.
A jogi minősítés azonban módosításra szorult, és e vonatkozásban a katonai ügyész által bejelentett fellebbezés is alaposnak mutatkozott annyiban, hogy a katonai bíróság tévesen állapított meg folytatólagosságot. A Legfelsőbb Bíróság már korábban rámutatott arra (Katf. II. 644/1962. sz. határozat), hogy az őrutasítás megszegésénél a folytatólagosság megállapítása akkor foghat helyt, ha a vádlott a 24 órás szolgálat ellátása folyamán, de különböző időpontokban való szolgálatba helyezése során szegi meg az őrutasításban foglalt kötelezettségét.
A jelen esetben a vádlott nem különböző felállítása alatt italozott és szegte meg ezzel az őrutasítás szabályait, hanem ugyanazon felállítása során ittasodott le. Ennek megfelelően nincs mód a cselekmény folytatólagosként történő értékelésére sem. Így a Legfelsőbb Bíróság a folytatólagosság megállapítását mellőzte.
(Legf. Bír. Katf. 326/1975. sz.)
1
Megjelent a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 1976. évi 4. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás