BK BH 1976/145
BK BH 1976/145
1976.04.01.
A rövidített jegyzőkönyvből is ki kell tűnnie a vádmódosításnak [Be. 221. 160. § (5) bek.].
A járásbíróság a terheltet hivatalos személy elleni erőszak bűntette és közlekedési vétség miatt halmazati büntetésül – börtönben végrehajtandó – 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt gépjárművezetői engedély nélkül vezette közúti forgalomban motorkerékpárját. Amikor a motorkerékpár menetirányát megváltoztatta, irányjelzést nem adott. A motorkerékpárral mögötte haladó rendőrőrmester – a sértett – ezért őt megállásra szólította fel. A terhelt a felszólításnak nem tett eleget, hanem jobbra kanyarodott egy mellékutcába és ott a gyalogjárdán közlekedett, majd elhajtott a rendőr elől. A sértett üldözőbe vette, a híd utáni réten érte őt utol, amikor a motorkerékpárja befulladt. A sértett ekkor megfogta a terhelt bal karját. Közben a terhelt erőteljesen ököllel orrba ütötte a rendőr-őrmestert. A sértett ezután elővette a kézi fegyverét. A terhelt ezt látva a sértettet a földre teperte, kivette kezéből a fegyvert és eldobta, majd a motorkerékpáron elmenekült a helyszínről. A sértett 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásban kifejtettek szerint az ügy nincs kellően felderítve. A felderítetlenség a cselekmény minősítésére is kihatott. Az ítélet ezért megalapozatlan. Az óvás szerint a kiszabott büntetés még változatlan tényállás mellett is enyhe.
A legfőbb ügyész írásbeli indítványában kifejtett álláspontja szerint nem volt alap a terhelt bűnösségének a Btk. 194/B. §-a (1) bekezdésének d) pontjában foglalt közlekedési vétségben történt megállapítására és halmazati büntetés kiszabására sem, mert az eljárás adatai szerint az ügyész olyan tény miatt nem emelt vádat, amely szerint a terhelt a közúti közlekedés szabályainak megszegésével mások testi épségét gondatlanul közvetlen veszélynek tette ki, sőt ilyen tényt a rövidített ítélet sem tartalmaz.
A törvényességi óvás alapos.
Az eljárt bíróság az ügyben a Be. 221. §-ának (1) bekezdése. alapján rövidített jegyzőkönyvet készített és az ítélet indokolása a Be. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel a tényálláson kívül csupán a jogszabályokra utalást tartalmazza.
A bíróság a terheltnek a Be. 346. §-a szerinti bíróság elé állítása folytán vádindítvány előzetes benyújtása nélkül tárgyalta az ügyet.
Az ügyész a tárgyaláson a becsatolt iratok között levő ügyészi feljegyzésben foglaltak szerint terjesztette elő a vádat. A terheltet eszerint a Btk. 155. §-ának (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntettével vádolta. A feljegyzésben vád alapjául vett tényállás lényegében egyezik az ítéleti tényállással.
A rövidített jegyzőkönyvben utalás van arra, hogy „az ügyész a vádat módosítja”. Nincs azonban megjelölve, hogy miben állott a vád módosítása. Nem tűnik ki a jegyzőkönyvből, hogy az ügyész a vád tárgyává tett hivatalos személy elleni erőszak bűntettének a minősítésére vonatkozó vádat módosította-e, vagy az eredetileg vád tárgyává tett bűntett mellett más bűncselekmény miatt is vádat emelt. Hiányzik annak jegyzőkönyvi rögzítése is, hogy az ügyész a vád módosítását milyen tényekre alapította.
Márpedig a Be. 160. §-ának (5) bekezdésében foglaltak szerint a rövidített jegyzőkönyvnek a Be. 115. §-a (2) bekezdésében megjelölt adatokat, továbbá az eljárási cselekmény lényegét tartalmaznia kell.
A Be. 115. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény megjelölését.
A módosított vád szerinti bűncselekmény megjelelése és a vádmódosításnak alapjául vett tények rövid leírása a fentiek szerint az eljárt bíróság által készített tárgyalási jegyzőkönyvből hiányzik. A Be. XVI. fejezetében foglaltak szerint a bíróság elé állítás alapján folytatott ügyekben pedig a Be. 349. §-ának (2) bekezdése értelmében a tárgyaláson „az ügyész a vádat szóban terjeszti elő, majd az iratokat és a tárgyi bizonyítást eszközöket a bíróságnak átadja”. A vád módosítását (megváltoztatását, kiterjesztését) pedig a tárgyaláson jelenlevő ügyész rendszerint ugyancsak szóval terjeszti elő. Az erre vonatkozó indítványt a módosítás alapjául vett tényállással együtt a rövidített jegyzőkönyvben is fel kell tüntetni. A vádnak és módosításának az iratokból ki kell tűnnie. Vád nélkül nem folytatható a bíróság előtt büntetőeljárás. A vád, vagyis az eljárás alapjául vett bűncselekmény megjelölése, a vádbeli tényállás rögzítése hiányában ugyanis nem ellenőrizhető, hogy az ítéletben a bűnösség megállapítása körében alapul vett tények valóban vád tárgyává voltak-e téve, továbbá az sem, hogy az ítéletben bizonyítékként elfogadott ügydöntő tények egyeznek-e a vádiratban (vádban) foglaltakkal, vagy eltérnek attól.
Az elbírált ügyben a sértett előadását tartalmazó rendőri jelentésben arra vannak adatok, amikor a rendőr a füves területen utolérte a terheltet, akkor az utóbbi a motorkerékpárral a rendőrnek hajtott. Az ütközés következtében mindketten eldűltek a motorkerékpárral. A rendőr a motorkerékpárja alá esett. Ugyanitt adatok vannak arra is, hogy a terhelt a sértettől elvett pisztolyt az utóbbira fogta és agyonlövéssel fenyegette őt.
A tárgyaláson módosított vád szerinti bűncselekmény megjelölésének és az annak alapjául vett tényállásnak jegyzőkönyvbe foglalása hiányában nem állapítható meg, hogy az ügyész a sértett motorkerékpárjának feldöntését, a pisztollyal való fenyegetést vagy mindkét tényállítást vette alapul. Az sem állapítható meg, hogy a módosított vád alapjául megjelölt-e olyan tényeket, melyek szerint a terhelt közúton a közlekedési szabályok megszegésével mások életét közvetlen veszélynek tette ki.
Erre a jegyzőkönyvbeli hiányosságra vezethető vissza, hogy az utóbbi tények egyike vonatkozásában sincs az ügy kellően felderítve.
Ez a felderítetlenség pedig az ügy érdemi eldöntésére lényeges kihatással volt. Amennyiben ugyanis az lenne megállapítható, hogy a terhelt a lefegyverzett sértettől elvett pisztollyal akadályozta az utóbbit a hivatali kötelessége jogszerű teljesítésében, úgy a cselekménye súlyosabban, a Btk. 155. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés szerint minősül.
A Btk. 194./B. §-a (1) bekezdésének d) pontjában foglalt közlekedési vétség megállapítását pedig az ítéleti tényállás nem alapozza meg. Ezt a vétséget ugyanis az követi el, aki „a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak életét, testi épségét vagy egészségét közvetlen veszélynek teszi ki, ha a cselekmény az összes körülményekre figyelemmel a közlekedési fegyelmet súlyosan sértette.”
Ilyen tényt a rövidített ítélet nem tartalmaz. Az e körben vád tárgyává tett tény pedig annak jegyzőkönyvbe foglalása hiányában ismeretlen.
Egyébként a nyomozás anyagában sem merült fel olyan tény, amely a Btk. 194/B. §-a (1) bekezdésének d) pontjában foglalt közlekedési vétség, vagy a Btk. 193. §-ának (1) bekezdésében foglalt közúti veszélyeztetés bűntettének megállapítására alapot adna.
A fentiekben említett rendőri jelentésben foglaltak szerint a rendőr motorkerékpárjának feldöntése nem közúton, a közlekedési szabályok megszegésével, nem gondatlan veszélyeztetéssel, hanem szándékosan történt.
A terhelt a közúton kívül eső füves területen hivatalos eljárása alatt bántalmazta a rendőrt. Ha való az, hogy motorkerékpárral szándékosan itt el is döntötte a rendőr motorkerékpárját, ez a tevékenység is a rendőrnek eljárásában akadályozása, bántalmazása, tehát a hivatalos személy elleni erőszak keretében értékelhető.
Közlekedési vétség megállapítására tehát csak akkor kerülhet sor, ha az ügyész arra a tényre alapította a vád módosítását (kiterjesztését), mely szerint a terhelt a közúti közlekedés szabályainak megszegésével mások testi épségét közvetlen veszélynek tette ki és ezt a tényt a tárgyaláson bizonyítják is.
A fentiek szerint azonban sem az eljárás anyagából, sem a tárgyalási jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy az ügyész a módosított vád keretében ilyen tényállás alapján és közlekedési vétség miatt is vádat emelt-e.
A rövidített jegyzőkönyvben utalás van arra is, hogy a bíróság ismertette a terhelt vagyoni bizonyítványát és a jellemzést. Az iratok között azonban az ismertetettnek jelzett ezeknek az iratoknak egyike sem található. Márpedig a terhelt cselekménye elkövetése idején a 18. életévét töltötte csupán be és büntetlen előéletű. Az ítélet meghozatala után a bírósághoz érkezett megkereséséből kitűnőleg munkaviszonyban állott. A munkahelyén tanúsított magatartására, a munkához, munkatársaihoz való viszonyára, az eddigi életére vonatkozó jellemzés beszerzése és ismertetése pedig a terhelt egyéniségének megítéléséhez és a differenciált büntetés kiszabásához helyénvaló lett volna.
A bíróság elé állítás esetén sem mellőzhető a bűnösségi körülményeket érintő tények és az ezekkel kapcsolatos adatok feltárása.
A rövidített ítéletben ugyan a bűnösségi körülményeket nem kell felsorolni, de ez a körülmény az ezekkel kapcsolatos adatoknak, bizonyítékoknak beszerzését nem teszi feleslegessé.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtettekre tekintettel a Be. 290. §-ának (1) bekezdése értelmében megállapította, hogy a járásbíróság ítélete megalapozatlan. (Legf. Bír. B. törv. IV. 1240/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás