BK BH 1976/146
BK BH 1976/146
1976.04.01.
Ha az eljárás során nem tisztáztak minden olyan körülményt, amelyből megnyugtató módon a vádlott szándékára lehet következtetni, az ítélet megalapozatlan (Be. 239. §).
A járásbíróság a terheltet közúti veszélyeztetés bűntette miatt 1 évi szabadságvesztésre és a járművezetéstől 3 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt haragos viszonyban volt T. Gyula és B. István sértettekkel, akik a terhelt egyik előző büntető ügyében ellene tanúvallomást tettek.
A terhelt a vádbeli napon az esti órákban Volga gyártmányú személygépkocsijával T. község belterületén haladt. A gépkocsiban több személy foglalt helyet. Ebben az időpontban tartózkodott az egyik útkereszteződésben B. István és T. Gyula is. Amikor a terhelt ehhez az utcasarokhoz érkezett, a gépkocsijának sebességét lecsökkentette, majd hirtelen áttért a menetiránya szerinti bal oldalra és a gépkocsijával az úttest széléhez érkező B. István és T. Gyula felé hajtott, akik a közeledő gépkocsi elől hirtelen félre ugrottak. A terhelt ezután visszakanyarodott az út jobboldalára és tovább folytatta útját.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terheltet az ellene emelt vád alól felmentette és egyben közlekedési szabálysértés miatt 1000 forint pénzbírsággal sújtotta.
Megállapította a másodfokú bíróság, hogy az előzmények folytán kizárólag a sértettek tudatában, a közlekedési helyzet szubjektív megítélése és értékelése kapcsán alakulhatott ki az a feltételezés, hogy a terhelt szándékosan akarta az ő életüket vagy testi épségüket közvetlen veszélynek kitenni. Kifejtette a megyei bíróság, hogy e szubjektív megítélés nem nyújt alapot a terhelt szándékának megítéléséhez és annak megállapításához, hogy a vád tárgyává tett cselekményt akarta elkövetni.
Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az eljárt bíróságok az ítéleti tényállást nem derítették fel kellően, ekként az ítéletük megalapozatlanná vált [Be. 239. § (2) bek. a) pont].
Az ügy tényállása csupán a terhelt járművének mozgása tekintetében van felderítve, ez viszont önmagában nem elégséges annak eldöntéséhez, hogy a terhelt a vád tárgyává tett bűntettben bűnös-e vagy sem. Nem történt meg annak hitelt érdemlő megállapítása ugyanis, hogy a terhelt által vezetett gépkocsiból, a végrehajtott mozgás folytán elfoglalt helyzetből, figyelemmel az esti sötétségre is, egyáltalán látható-e a kérdéses V. étterem, amelyre a terhelt a védekezésében hivatkozott, látható-e továbbá annak nyitvatartása vagy bezárt volna. Az sem nyert felderítést az eljárás során, hogy a sértettek az említett étteremből elindulva hova kívántak menni. Végül a N. eszpresszó, ahová a sértettek mentek, hol van, az utca melyik oldalán és a sértetteknek át kellett-e menniük az ide való megérkezés céljából az úttesten. A másodfokú bíróság éppen a helyszíni adatok alapján tartotta aggályosnak a sértetteknek az úttesten elfoglalt helyzetét.
Emellett a megyei bíróság nem nyilatkozott arról, hogy az ügyet az első fokon megállapított ítéleti tényállás alapján bírálta-e felül. Ugyanakkor megállapította, hogy az első fokú bíróság által rögzített tényállás több tekintetben tisztázatlan és részben önellentmondó. Ilyen körülmények mellett pedig a megyei bíróságnak az első fokon hozott ítéletet hatályon kívül kellett volna helyeznie, a tényállás megalapozatlanságára, illetve az ítéleti tényállás felderítetlenségére tekintettel.
Az új eljárás során minden olyan körülményt fel kell deríteni, amelyből megnyugtató módon lehet következtetést vonni a terhelt szándékára, arra, hogy az általa végzett szabálytalan vezetéssel a sértettek életét vagy testi épségét kívánta-e szándékosan közvetlen veszélynek kitenni vagy csupán a védekezésében előadott okból cselekedett. Ezek tisztázása után lehet csak megnyugtató módon állást foglalni a terhelt bűnössége tekintetében. (Legf. Bír. B. törv. V. 745/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás