PK BH 1976/153
PK BH 1976/153
1976.04.01.
A megtámadásra jogosult egyoldalú jogcselekményeihez fűződő – a megtámadási jog megszűnését eredményező – hatás csak akkor következhet be, ha a jogcselekmények a megtámadási jog megnyílta után történtek [Ptk. 236. § (1) bek.].
A „Kollektív oktatás céljaira alkalmas feleletvezérlésű tanítógép (magnokorr)” című találmánynak – a szabadalmi lajstromban foglalt bejegyzés szerint – a III. r. alperes 70%-os arányban és az időközben meghalt S. Gy. 30%-os arányban a feltalálói. Az utóbb nevezett jogutódai az I. és II. r. alperesek.
A felperesek a keresetükben licencdíj fizetésére kérték az I. és II. r. alperesek kötelezését. Ugyanakkor az I. és II. r. alperesek a jogelődjük által 1966. július 8-án aláírt megállapodásnak nevezett okiratot (a továbbiakban: a szerződés) azon a címen támadták meg viszontkeresettel, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy volt az értékkülönbség. Az aránytalanságnak a szerződés megfelelő módosításával való megszüntetését kérték.
A Fővárosi Bíróság a viszontkeresetnek az eljárás során módosított keresettől elkülönített tárgyalását rendelte el. Majd részítéletével jogerősen megállapította: az I. r. felperes 14%-ban, a II. r. felperes 7%-ban, az I. r. alperes 15%-ban, a II. r. alperes 15%-ban és a III. r. alperes 49%-ban a perbeli találmánynak a szabadalmasai.
Az előbbi jogerős részítélettel még el nem döntött kereseti és viszontkereseti igények tárgyalása során az elhalt II. r. felperes és az I. és II. r. alperesek között – a jogutód perbelépéséig – az eljárás félbeszakadt.
Az első fokú bíróság újabb részítéletével kötelezte az I. és II. r. alpereseket, hogy az I. r. felperesnek fejenként 18 420 Ft-ot fizessenek meg, a viszontkeresetet elutasította.
Az első fokú híróság a viszontkereset elutasítását azzal indokolta, hogy néhai S. Gy. az 1966. július 8-án létrejött szerződéssel vállalt kötelezettségét az 1967. március 14-én és az 1967. december 3-án kelt okiratok aláírásával megerősítette. Erre tekintettel 1967. március 14-én az említett szerződés megtámadásának joga mind néhai S. Gy. mind pedig jogutódai vonatkozásában megszűnt. Álláspontja szerint az I. és II. r. alperesek viszontkeresete csak akkor lenne alapos, ha a nevezettek az említett jognyilatkozatokat sikerrel megtámadnák, megtámadási jogukkal azonban a perben nem éltek.
Az I. r. felperes keresetének helyt adó döntését az első fokú bíróság azzal indokolta, hogy az I. és II. r. alperesek a perbeli szabadalom értékesítéséért fejenként 92 301 Ft licencdíjat vettek fel, amelynek 20%-a az I. r. felperesnek jár.
Az I. r. felperes a fellebbezésében az időközben esedékessé vált további licencdíj megfizetésére kérte az I. és II. r. alperesek kötelezését.
Az I. és II. r. alperesek marasztalásuk, valamint a viszontkeresetük elutasítása miatt fellebbeztek.
Az I. r. felperes fellebbezése nem alapos, az I. és II. r. alperesek fellebbezése megalapozott.
A korábbi eljárás során hozott jogerős részítélet már eldöntötte azt a vitás kérdést, hogy a felpereseket az I. és II. r. alperesek jogelődjének terhére feltalálói jog nem illeti meg. Ez a részítélet az I. és II. r. alperesek szabadalmasi minőségét – a jogutódlásuk folytán – ugyanolyan arányban (30%) állapította meg, mint amilyen arányban a jogelődjüket, néhai S. Gy.-t a feltalálói jog is megillette. A felperesek azáltal lettek a perbeli találmány szabadalmasai, hogy a keresetüket a III. r. alperes elismerte. A jogerős részítélet nem hagy kétséget afelől, hogy az első fokú bíróság a III. r. alperes 70%-os feltalálói részarányának terhére állapította meg, hogy a felperesek 14, illetve 7%-os arányban szabadalmasok, ugyanakkor a III. r. alperes aránya 49%-ra csökkent.
A lentiekből következik: a jogerős részítélet rendelkezésére figyelemmel az I. r. felperest az I. és II. r. alperesekkel szemben az egész oltalmi időre találmányi díj nem illetheti meg azon az alapon, hogy az alperesi jogelőd terhére, tehát annak feltalálói társszerzői jogának csökkentésével részben ő is feltaláló. Téves tehát az első fokú bíróságnak az a döntése, amely a megállapodásra utalással ilyen jogi alapon marasztalta az I. és II. r. alpereseket.
A másodfokú bíróság nem ért egyet az első fokú bíróságnak a viszontkereset elutasítására vonatkozóan kifejezett jogi álláspontjával sem.
A Ptk. 236. §-ának a szerződés megtámadási határidejével kapcsolatos rendelkezései részben olyanok, amelyek az egyes megtámadási jogcímekre eltérő szabályokat tartalmaznak [(2) bek. a)-c) pont], részben pedig közös szabályok [(1) és (3)-(4) bek.].
Az I. és II. r. alperesek a jogelődjük által 1966. július 8-án kötött szerződést a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalanságára hivatkozással támadták meg. Erre az esetre a megtámadási határidő a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor, illetőleg ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor kezdődik [(2) bek. c) pont]. A perben nem volt vitás az, hogy sem a jogelőd, sem az I. és II. r. alperesek részéről teljesítés még nem történt, így rájuk vonatkozólag a megtámadási határidő megnyíltáról sem lehet szó.
E feltétel hiányában pedig a megtámadási idő nem telt el.
Egyébként a Ptk. 236. §-ának (3) bekezdése alapján az I. és II. r. alperesek a perbeli szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján még akkor is érvényesíthetik a megtámadási jogukat, ha a megtámadási határidő már eltelt.
Nem lehet az I. és II. r. alperesek megtámadási jogának megszűnését megállapítani a Ptk. 236. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján abból az okból, hogy az I. és II. r. alperesek jogelődje az 1966. július 8-án kelt megállapodást utóbb az 1967. március 14-én, illetve az 1967. december 3-án kelt iratban megerősítette.
A Ptk. 236. §-ának (4) bekezdésében megállapított, a megtámadásra jogosult egyes egyoldalú jogcselekményéhez fűződő és a megtámadási jog megszűnését eredményező hatás csak akkor következhet be, ha a megtámadási jog már megnyílt. A feltűnő aránytalanságra alapított megtámadás esetén a megtámadásra jogosult teljesítésével a megtámadási jog megszűnése szóba sem kerülhet, mert éppen a teljesítése nyitja meg a megtámadási jog gyakorlására nyitva álló határidő folyását.
Az adott tényállás mellett a megtámadási jog megszűnését illetően az első fokú bíróság által is említett az az ok jöhetne szóba, hogy az I. és II. r. alperesek jogelődje utóbb a szerződést írásban megerősítette.
A Ptk. 236. §-ának (4) bekezdése a megszűnési okok tekintetében közös feltételként állapítja meg azt, hogy a megszűnési ok a megtámadási határidő megnyílta után következzen be. A megtámadási határidő megnyílta előtti írásbeli megerősítéshez azért sem lehet a megtámadási jog megszűnésének jogkövetkezményét fűzni, mert a megtámadási határidő megnyílta előtt történt írásbeli megerősítés esetén is változatlanul érvényesül az a rendelkezés, amely szerint feltűnő aránytalanság esetén a megtámadási határidő a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor kezdődik.
A megállapított tényállás szerint az írásban utóbb történt megerősítés a megtámadási határidő megnyílta előtt történt, ezért a Ptk. 236. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a megtámadási jog megszűnését nem lehet megállapítani.
Téves az első fokú bíróságnak az az álláspontja is, amely szerint a viszontkereset csak akkor lenne alapos, ha az I. és II. r. alperesek a jogelődjük említett jognyilatkozatait is sikerrel megtámadták. Ezeket az okiratokat az első fokú bíróság a megtámadott szerződés megerősítésének tekintette. Így már ez okból, de a megtámadott szerződéssel való szoros összefüggésük folytán is ezeket a nyilatkozatokat csak egységesen lehet elbírálni, függetlenül attól, hogy azokat az alperesek külön megtámadták-e.
Mindezekre tekintettel az első fokú bíróság tévesen utasította el az I. és II. r. alperesek viszotkeresetét abból az okból, hogy a támadási jog megszűnt. Ez a téves jogi álláspontja eredményezte azt, hogy az I. r. alperes keresetének elbírálásához szükséges tényállást nem derítette fel. Ezért a másodfokú bíróság az első fokú részítéletet a Pp. 272. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárás során tisztázni kell az I. r. felperesnek a találmánnyal kapcsolatos tevékenységét, valamint azt, hogy ennek ellenértékeként milyen összegű pénzbeli megtérítésre van jogszerű igénye. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 395/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás