PK BH 1976/156
PK BH 1976/156
1976.04.01.
A tényleges szükséglet nélkül fenntartott lakást elhagyottnak kell tekinteni [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 94.§ (2) bek. b) pont].
A felperesek házában egy szobából és konyhából álló lakást – havi 40 Ft bér ellenében – az alperes bérel. Ebbe a lakásba a mozdonyvezető foglalkozású alperes 1954. június 3-án jelentkezett be s azóta is ez az állandó bejelentett lakása, ideiglenesen 1967. január 16-a óta B-n van a bejelentve. Ez utóbbi lakást W. F-né bérli, s az alperes a nevezettel élettársi viszonyban él együtt.
A felperesek már 1970-ben pert indítottak az alperes ellen a lakás kiürítése iránt. A keresetet azonban a bíróság jogerős ítéletével elutasította, mert az alperes azt bizonyította, hogy lakását nem hagyta el, abban időnként megjelent.
A felperesek keresetlevelükben az alperes lakásbérleti jogviszonyának a megszüntetését és az alperesnek a lakás kiürítésére kötelezését kérték. Arra hivatkoztak, hogy az alperes évek óta nem járt a lakásban, ott csak ingóságai vannak, ennek ellenére a lakást lezárva tartja.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy ha módja lesz rá, akkor visszatér a lakásba. Személyes meghallgatása során pedig úgy nyilatkozott, hogy 15 000 Ft ellenében hajlandó a lakásból kiköltözni.
Az első fokú bíróság az alperes lakásbérleti jogviszonyát megszüntette és az alperest arra kötelezte, hogy a lakást 30 nap alatt ürítse ki s bocsássa a felperes birtokába. Úgy döntött, hogy az alperes az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Megállapítatta a bíróság, hogy az alperes a perbeli lakást elhagyta, ezért bérleti jogviszonyát az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 94. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján megszüntette.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. E döntését azzal indokolta, hogy az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 94. §-a (3) bekezdésének az 1/1974. (I. 9.) MT sz. rendelet 12. §-ával, módosított c) pontja alapján a lakást nem lehet elhagyottnak tekinteni, mert az alperes lakóhelyén kívül dolgozik, s ott nincs állandó lakása. Az ugyan tény, hogy a perbeli lakást évek óta nem használja, mert élettársánál lakik B-n, ott azonban bérlőtársi jogviszony hiányában csupán szívességi lakáshasználónak minősül. Az élettársi jogviszony megszűnése esetén a bérlő jogszerűen igényelheti azt, hogy az alperes a közösen használt lakást hagyja el. Ezért az élettársnál való lakást nem lehet az alperes állandó lakásának tekinteni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R) 94. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint, ha a bérlő a lakást két hónapot meghaladó időre elhagyta, a lakásbérleti jogviszonyt a bíróság – az a) pontban említett tanácsi bérlakás kivételével – a lakással rendelkező szerv, illetőleg a bérbeadó kérelmére megszüntetheti.
A lakás elhagyásának tényét az összes körülmények vizsgálata alapján kell megállapítani. Ezek között megfelelő súllyal kell értékelni a lakás elhagyásának okát, a visszatérés szándékának meglétét vagy hiányát, a lakást elhagyó személy új elhelyezésének körülményeit.
A perbeli esetben megállapítható, hogy az alperesnek T-n olcsóbérű lakása van. A nevezett azonban B-n dolgozik és saját előadása szerint 1967. óta ideiglenes bejelentéssel W. F-nénét lakik, ahol 1967. óta fennálló élettársi viszony alapján állandó lakása biztosítva van. Az alperes 1970. óta a perbeli lakásban nem járt. E tényekből az alperes munkakörülményeiből, valamint életviteléből arra lehet következtetni, hogy az alperes véglegesen telepedett le. A perbeli lakását csupán formai okokból, nyilvánvalóan azért tartja fenn, hogy anyagi előnyhöz juthasson. E következtetés helytállóságát támasztja alá az alperesnek az a személyes előadása is hogy 15 000 Ft ellenében hajlandó a lakást kiüríteni. Ebből az is következik, hogy saját lakásigénye kielégítése érdekében a perbeli lakásra nincs szüksége.
Az alperes nyolc év óta él élettársi viszonyban együtt W. F.-nével, több mint négy év óta a perbeli lakást lezárva tartja. Nyomós közérdek fűződik ahhoz, hogy a lakásokat a bérlők rendeltetésüknek megfelelően használják. Nem biztosítható tehát bírósági jogsegély ahhoz, hogy tényleges szükséglet hiányában a bérlők éveken át lezárva tarthassák lakásukat.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az alperes által ténylegesen évek óta elhagyott lakással kapcsolatban azt állapította meg, hogy azt nem lehet elhagyottnak tekinteni. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 479/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás