PK BH 1976/158
PK BH 1976/158
1976.04.01.
Nem állami lakás üzlethelyiséggé átalakított helyisége lakóépületben levő nem lakás céljára szolgáló helyiségnek minősül. Az ilyen helyiséget érintő bérleti jogviszonyból eredő jogvita eldöntése bírósági hatáskörbe tartozik [1/1972. (I. 19.) Korm. sz. r. 1. § (1) bek. b) pont, 3. § (1) bek.].
A két szobából és mellékhelyiségekből álló ház a felperes tulajdona.
A felperes az egyik lakószobát 1952-ben húsbolt céljára átalakíttatta és iparjogosítvány alapján a helyiséget erre a célra 1957-ig használta.
Az átalakított helyiséget az államigazgatási hatóság az 1953. január 25-én kelt határozatával az alperes részére határozatlan időtartamra, húsbolt céljára kiutalta, és azóta azt az alperes bérleti szerződés alapján használja.
A felperes keresetlevelében azt adta elő, hogy az alperes „lakáshelyiséget” nem lakás céljára használ, ezért az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 128. §-a értelmében az alperes bérleti jogviszonya a rendelet hatálybalépésével megszűnt. Kérte a helyiség kiürítését és birtokba bocsátását.
Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletében rámutatott arra, hogy a helyiséget több mint húsz éve „nem lakás céljára” használják, ezért a felperes érvelése nem megalapozott.
A másodfokú bíróság végzésével az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. Arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a felperes igényét az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 128. §-ának (1) bekezdésére alapította, így a jogvita elbírálása nem a bíróság, hanem a lakásügyi hatóság hatáskörébe tartozik.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R) 128. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a nem állami lakást nem lakás céljára adták bérbe vagy engedték át használatra a szerződés e rendelet hatálybalépése napján megszűnik. A bérlő (használó) köteles a lakást a szerződés megszűnésétől számított egy éven belül kiüríteni. Ha ezt a kötelezettségét nem teljesíti, a lakásügyi hatóság harminc napon belül köteles a lakás kiürítését végrehajtani.
Ez a rendelkezés azonban a peres felek közötti jogvitára nem alkalmazható. A keresetlevélben részletezett tényelőadásból is megállapítható, hogy a felperes eredetileg lakásának egyik helyiségét maga alakította át, s azt átmenetileg maga is mint kisiparos, húsbolt céljára használta. Amikor tehát az alperes jogelődje, majd utóbb az alperes a helyiséget bérbe vette, az már nem lakóhelyiség, hanem üzlethelyiség volt.
A helyiség az 1/1972. (I. 19.) Korm. sz. rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében így lakóépületben levő nem lakás céljára szolgáló helyiségnek minősül. A 3. § (1) bekezdése szerint pedig az ilyen helyiséget érintő bérleti jogviszonyból eredő jogvita eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor hatáskörének hiányát állapította meg. Miután a felperes mint bérbeadó szabályszerű felmondással nem élt, de nem is hivatkozott olyan körülményekre, amelyek a fenti rendelet 18. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezések szerint jogszerű felmondásra alapot adhatnának, ezért az első fokú bíróság helytállóan döntött, amikor a keresetet elutasította.
Ezekre az indokokra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján – a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, egyben az első fokú ítéletet helyben hagyta. A fellebbezési eljárás során az alperesnek költsége nem merült fel, viszont a felperes pervesztes, ezért a fellebbezési eljárási költség viselése tárgyában határozat hozatalára nem volt szükség. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 308/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás