PK BH 1976/159
PK BH 1976/159
1976.04.01.
1. A baleset folytán kapott biztosítási összeg akkor tartozik a balesetet szenvedett házastárs különvagyonába, ha az testi fogyatékosságból, illetőleg károsodásból eredő hátrányt van hivatva pótolni. (Csjt. 27. §).
II. Ha a jogosult a házassági vagyonjogi igényét nem önállóan, hanem a házassági per keretében érvényesíti, és a bíróság a házasság felbontása kérdésében részítélettel határoz, ennek jogerőre emelkedése után az eljárást népi ülnökök közreműködésével kell folytatnia [Pp. 11. § (2) bek. f) pont, 292. §].
III. Házassági vagyonjogi igény tekintetében általában nincs helye közbenső ítélet hozatalának [Pp. 213. § (3) bek.].
A felperes módosított keresetében a házasságuk felbontását és a házastársi vagyonközösség megszüntetését kérte. Ezzel kapcsolatosan annak megállapítását is kérte, hogy a házassági életközösség fennállása alatt az Amerikai Egyesült Államokban elszenvedett balesete miatt kártérítés címén az alperes részére kifizetett 3900 dollár, illetőleg az azon vásárolt személygépkocsi a közös vagyonhoz tartozik.
Az alperes a házasság felbontását és a házastársi közös vagyon megosztását nem ellenezte. A balesetével kapcsolatosan kifizetett biztosítási összeget különvagyonként kérte számításba venni, mert a biztosítási összeg az ő testi fogyatékosságából származó hátrányt van hivatva pótolni.
A járásbíróság részítéletével a peres felek házasságát felbontotta, az alperest a volt közös lakás kiürítésére és havi 400 Ft gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. Majd a házastársi közös vagyon megosztásáról tárgyalt és közbenső ítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy „az alperes részére a balesetével kapcsolatosan kifizetett 4187 dollár 75 cent az alperes különvagyonát képezi.”
A megyei bíróság közbenső ítéletével az első fokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy „az abban foglalt kártérítési összeg a peres felek közös vagyonát képezi.” A másodfokú bíróság tényként megállapította, hogy az alperes részére a kereseti összeget nem a javára kötött biztosítási szerződés alapján fizették ki, hanem az elszenvedett baleset következtében előállott kár megtérítése fejében. Az életközösség fennállása alatt kifizetett kártérítés pedig a közös vagyon állományához tartozik.
A perben eljáró bíróságok közbenső ítéletei ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. A Pp. 11. §-ának (1) bekezdése szerint az első fokon eljáró bíróság – ha a törvény kivételt nem tesz – egy hivatásos bíróból mint elnökből és két népi ülnökből álló háromtagú tanácsban ítélkezik.
Az általános szabály szerint tehát az első fokú bíróság népi ülnökök közreműködésével hozza meg az ítéleteit. Ez alól a szabály alól a kivételeket a Pp. 11. §-ának (1) bekezdése határozza meg. Ennek f) pontja pedig úgy rendelkezik, hogy népi ülnökök közreműködése nélkül jár el a bíróság (egyes bíró) a házassági vagyonjogi perekben, ha nem a házassági perrel együtt vagy annak folyamán indították meg.
A törvény rendelkezése szerint tehát a népi ülnökök közreműködése nélkül való eljárást házassági vagyonjogi perben csak arra az esetre teszi lehetővé, amikor e per megindítása nem a házassági perrel együtt vagy annak folyamán, hanem önállóan történt.
Ebből következik, hogy olyan esetben, amikor a jogosult a vagyonjogi igényét nem önállóan, hanem a házassági per keretében érvényesíti és a bíróság a házasság felbontása kérdésében a Pp. 292. §-ának (2) bekezdése értelmében részítélettel határoz, ennek jogerőre emelkedése után a vagyonjogi igény tekintetében az eljárást népi ülnökök közreműködésével kell folytatnia.
Az első fokú bíróság a házasság felbontása kérdésében hozott részítéletet követő eljárásban a házassági perben érvényesített házassági vagyonjogi igények tekintetében ülnökök közreműködése nélkül tárgyalt és hozott közbenső ítéletet.
A másodfokú bíróságnak észlelnie kellett volna, hogy az első fokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva és ezért az első fokú bíróság közbenső ítéletét a Pp. 252. §-ának (1) bekezdése alapján – a fellebbezési kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül – hatályon kívül kellett volna helyeznie, és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára kellett volna utasítania. Ennek elmulasztásával a másodfokú bíróság maga is eljárási jogszabálysértést valósított meg.
II. Eljárási jogszabálysértéssel hoztak a bíróságok közbenső ítéletet abban a kérdésben is, hogy az alperes által felvett baleseti kártérítési összeg az alperes különvagyonához vagy pedig a felek közös vagyonához tartozik-e.
A Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerint közbenső ítéletet a bíróság akkor hozhat, ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest annak alapján megillető követelés összege (mennyisége) tekintetében a vita elkülöníthető.
Ez a feltétel a házassági vagyonjogi perekben általában nem áll fenn, mivel csak az összegszerűség tisztázása után lehet megállapítani azt, hogy illeti-e meg valamelyik felet követelés a házastársi vagyonközösség megszüntetéséből folyóan.
A bíróságok megállapítása egyébként lényegében egy vagyonjogi tételnek az alperes különvagyonához vagy a közös vagyonhoz tartozása kérdésére vonatkozott, s miután a házastársi vagyonjogi viszonyok rendezése rendszerint valamennyi igény együttes elbírálását feltételezi, a per jelenlegi állása mellett még az sem állapítható meg, hogy a vagyonközösség megszüntetéséből folyóan illeti-e meg valamelyik felet követelés.
A kifejtettek szerint a perben közbenső ítélet hozatalának nem volt helye.
III. Ami a kérdés érdemét illeti, ebben a vonatkozásban azt kell tisztázni, hogy a vitás összeget milyen címen fizették ki az alperesnek. Ha a kifizetés a tényleg felmerült károk, így elsősorban a baleset következtében elmaradt kereset és jövedelem pótlására szolgált, a baleseti kártérítés az elveszett munkabér helyébe lépett, és mint ilyen, közös vagyonnak tekintendő.
Más a helyzet, ha az alperes a baleset következtében rokkanttá vált vagy egészségromlást szenvedett, és a biztosítási összeg az ő testi fogyatékosságából, illetőleg károsodásából származó hátrányt van hivatva pótolni. Ebben az esetben a perbeli összeg, illetőleg az azon vásárolt vagyontárgyak az alperes különvagyonának minősülnek.
Mivel a Csjt. 27. §-ában foglalt vélelem szerint az életközösség fennállása alatt szerzett, illetőleg annak megszűnésekor meglevő vagyontárgyat a házastársak közös tulajdonának kell tekinteni, a bizonyítási teher az alperesre hárul a tekintetben, hogy a kérdéses összeg, illetőleg az azon vásárolt vagyontárgy az ő különvagyonának minősül. Az alperesnek módot kell adni arra, hogy a vitás kérdésben részletesen nyilatkozzék és bizonyítási indítványát előterjessze. A bíróság ezután a további bizonyítás eredményéhez képest döntheti el a felek közötti jogvitát.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján az első fokú és a másodfokú bíróság közbenső ítéleteit hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [Legf. Bír. P. tövi. II. 20 482/1975 sz.].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás