BK BH 1976/16
BK BH 1976/16
1976.01.01.
A perújítási kérelem alaptalan, ha a bizonyítékok újraértékelését célozza [Be. 276.§ (1) bek.].
A városi bíróság, illetve a megyei bíróság a terheltet folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt 1 évi és 10 hónapi szabadságvesztésre, továbbá a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
A jogerős határozatok ellen a terhelt perújítási kérelmet nyújtott be. Perújítási kérelmét azzal indokolta, hogy a sértettől mind az 5000 Ft-ot, mind a 10 000 Ft-ot abból a célból vette fel, hogy az építőközösségnek befizeti. Azt perújítási kérelmében elismerte, hogy az 5000 Ft-ot saját céljaira fordította.
Az OTP-től azért vette fel a 6000 Ft-ot, hogy a sértettől később felvett 10 000 Ft-tal együtt, az előzően felvett 5000 Ft-ot, összesen tehát 15 000 Ft-ot befizeti az építőközösséghez. Bűncselekményt tehát csak az 5000 Ft tekintetében követett el, amely nem csalás, hanem sikkasztás és ennek következtében lényegesen enyhébb, próbaidőre felfüggesztett büntetés kiszabását várta. Tanúként R. M.-et, S. Zs.-t és dr. F. I.-t jelölte meg.
A megyei bíróság a perújítási kérelmet elutasította.
A terhelt által a perújítási kérelmet elutasító végzés ellen bejelentett fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a megyei bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a perújítást kérelmező nem jelölt meg olyan új bizonyítékot, amelynek alapján felmentésére vagy vele szemben lényegesen enyhébb büntetés kiszabására kerülhetne sor. [Be. 276. § (1) bek. a) pont].
A megyei bíróság helyesen foglalt állást, hogy a perújítási kérelem részben a már felmerült bizonyítékok újraértékelésére irányul, másrészt a megjelölt új tanúvallomások nem alkalmasak az alapügyben megállapított tényállás lényeges megváltoztatására.
A perújítást kérelmező előadásával ellentétben, ebben az ügyben nem az a lényeges, hogy a terhelt tárgyalt-e a lakásépítő szövetkezettel a sértett felvétele tárgyában, hanem az, hogy az általa felvett pénzösszegek eljutottak-e rendeltetési helyükre, a lakásszövetkezet pénztárába, illetve annak csekkszámlájára. A terhelt maga is elismerte, hogy az első 5000 Ft-os pénzösszeget elsikkasztotta. Azt is tekintetbe véve, hogy a terhelt – rossz anyagi körülményei ellenére – ugyanebben az időpontban akart gépkocsit vásárolni és egyik általa átvett pénzösszeget sem fizette be, a csalási célzat fennállását támasztja alá. R. M. és S. Zs. tanúk kihallgatása sem vezethetne az így kialakult bírói következtetés megdöntéséhez.
Annak sincs jelentősége, hogy dr. F. I.-t, az építőközösség ügyintézőjét az alapügyben tanúként nem hallgatták ki, mivel ez a tanú írta alá a bírósági megkeresésre készült és az iratok között 4. sorszám alatt található építőközösségi írásbeli nyilatkozatot, és ezt a bíróság tárgyalás anyagává is tette. Ez alkalommal a nyilatkozat kiegészítését vagy megváltoztatását a terhelt sem kérte.
Ilyen körülmények között dr. F. I. kihallgatása szükségtelen volt és továbbra is szükségtelen, mert nem lenne alkalmas az említett okirati bizonyítékokon túlmenő olyan értékelésre, amely a terheltre nézve kedvező tényállás-változtatást jelentene.
Mivel a terhelt perújításra alkalmas új bizonyítékot – a fentiekhez képest – nem tudott megjelölni, a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést alaptalannak találta és a megyei bíróság végzését helybenhagyta [Be. 259. § (1) bek., 268. §, 269. § (4) bek., 279. § (4) bek.]. (Legf. Bír. Bf. I. 894/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás