GK BH 1976/172
GK BH 1976/172
1976.04.01.
Átalányár kikötése nem zárja ki a számlaösszeg kifogásolását [20/1972. (XII. 5.) ÉVM-ÁH sz. r. 32. §*].
Az alperes szerelési munkát végzett a felperes megrendelésére. A munka elvégzése után a felperes az alperes által benyújtott 63 228 Ft összegű számlát kifizette. A szerelési munka azért vált szükségessé, mert a felperes részére egy másik vállalat a BORSIG kompresszor alapozását nem megfelelően készítette el, és ennek következtében kellett az alperesnek a már felszerelt géprészeket le- és visszaszerelnie.
A hibás kivitelezés miatt a felperes pert indított a gépalapozást szerelő másik vállalat ellen és ebben a perben a szakértői vélemény alapján a bíróság a jelen per alperese által végzett szerelési munkát 40 912 Ft-ra értékelte. Ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság is helyben hagyta.
A felperes ezek után a jelen keresetében – utalva a fenti ítéletekre – arra alapította a kereseti kérelmét, hogy az alperes által benyújtott számla összege a 40 912 Ft-ot meghaladó részében alaptalan volt. Ezért az alperest 22 245 Ft visszafizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és azzal védekezett, hogy a szóban levő munkát a felperes részére a vele kötött, majd módosított szerződés alapján végezte el. A módosítás értelmében az eredeti szerződés elszámolási módja átalányáras lett. Amikor a végszámlát a felperesnek benyújtotta, azt a felperes kifogás, illetve észrevétel nélkül kifizette.
Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felperes a szóban levű igényét nem érvényesítheti sikerrel azon a jogi alapon, hogy az alperesnek kifizetett munkák ellenértékét a közreműködőjére teljes összegben nem tudta áthárítani. A közreműködő elleni perben a felperesnek esetleg módjában állt volna az alperessel kötött szerződést megtámadni, ezt azonban az első fokú bíróság nem vizsgálhatta – a Pp. 215. §-ára figyelemmel – az erre irányuló kereseti kérelem hiányában.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és ebben az alperest a kereset értelmében kérte marasztalni. Előadta, hogy a kereseti kérelem jogcímeként eredetileg jogosulatlan számlázást jelölt meg, ezt azonban ki kell egészítenie azzal, hogy a jogosulatlan számlázás természetes következménye a jogalap nélküli gazdagodás. Tulajdonképpen tehát ezen az alapon követeli vissza a kereseti összeget.
A fellebbezés alapos.
Azt a kérdést, hogy a jelen esetben a szóban levő munkálatokért felszámítható reális költségek összege mennyi, a bíróság a másik szerelő elleni perben megfelelő bizonyítási eljárás eredményeként, a fellebbezési eljárás során helyben hagyott ítéletével már megállapította. Ebben az eljárásban a jelen per alperese is mint beavatkozó részt vett.
A jogszabály [20/1972. ÉVM-ÁH sz. r. 32. §] nem rendezi az átalányár kifogásolását.
Az a körülmény azonban, hogy a felperes és az alperes között létrejött szerződésben átalányárat kötöttek ki, az állandó bírósági gyakorlat értelmében nem lehet akadálya annak, hogy a megrendelő a szerződés alapján benyújtott számlaösszeget kifogásolja. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az átalányárban kikötött vállalkozási díj nem jelentheti azt, hogy a vállalkozó a reálisan, illetve törvényesen felszámítható számlaösszegnél lényegesen magasabb összeget számlázzon a megrendelő terhére, illetőleg hogy olyan munka ellenértékét érvényesítse, amelynek elvégzését nem tudja bizonyítani.
A megrendelőt a vállalkozóval szemben a számla kifogásolási vagy visszakövetelési joga akkor is megilleti, ha a megrendelő előzőleg nem támadta meg a vállalkozóval kötött szerződést.
Ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest a kereset értelmében marasztalta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 489/1975. sz.)
*].
Ez idő szerint a 17/1975. (XII. 29.) ÉVM-ÁH sz. rendelet 31. §-a irányadó.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás