GK BH 1976/173
GK BH 1976/173
1976.04.01.
Ha a fuvarozó a küldemény továbbfuvarozását más fuvarozóra bízza, egymás közötti jogviszonyukra a fuvarozók egyetemleges felelősségének a szabályai az irányadók [Ptk. 498. § (1) és (2) bek., 344. § (1) és (2) bek. 3/1965. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Fuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 31. cikk 2.§].
A gyógyáru-értékesítő vállalat darabáruként vesszőkosaras üres ballonokat adott fel az egyik gyógyszergyár részére. A küldemény felvevője az I. r. alperes gépjármű-fuvarozó volt, aki a ballonokat vasúti gyűjtőkocsiban továbbította a rendeltetési állomásra. Ez utóbbi helyen a küldeményt a felperes másik gépjármű-fuvarozó vette át. A felperes ennek során megállapította, hogy több ballon hiányzik és erről ún. tanácsi jegyzőkönyvet, valamint kiszolgáltatás utáni vasúti jegyzőkönyvet készítettek. A felperes a hiányzó ballonok ellenértékét a címzettnek megtérítette, ezért keresetében ennek az összegnek a megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni.
Mindkét alperes a kereset elutasítását kérte azt állítva, hogy a felperes nem bizonyította megfelelően a hiányt. Ezen túlmenően az I. r. alperes azzal védekezett, hogy tőle a küldeményt a II. r. alperes vasút kifogás nélkül átvette, és a hiány a vasúti fuvarozás alatt keletkezhetett, a II. r. alperes pedig azzal védekezett, hogy a darabárus gyűjtőkocsi berakásakor a vasúttól darabszámlálást az I. r. alperes nem kért.
Az első fokú bíróság ítéletében az I. r. alperest a kereset szerint marasztalta, mert csak bevallott darabszámban adta át a küldeményt a II. r. alperes vasútnak.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezést nyújtott be. Ebben előadta, hogy a ballonokat nyitott gyűjtővagonban adta fel fuvarozásra és hogy a gyűjtőárut raktanúsítványon összegezték, és ehhez csatolták a gépjármű-fuvarozó által fuvarozás céljából átvett küldemények fuvarleveleit. A kirakáskor tehát a felperes gépjármű-fuvarozó mint címzett köteles lett volna az árut tételesen egyeztetve átvenni a vasúttól. Mivel ezt elmulasztotta, nem tarthat igényt az általa kifizetett kártérítés megtérítésére.
A fellebbezésre a felperes és a II. r. alperes észrevételeket tettek. A felperes csatolta a kiszolgáltatásnál közreműködő tanácsi kiküldött nyilatkozatát, amelyben az megerősíti a tanácsi jegyzőkönyvben foglaltakat, nevezetesen azt, hogy éjjel 2 órától, a vasúti kocsi kirakásának megkezdésétől jelen volt. A II. r. alperes ismételten a VÁSZ 31. cikkének 2. §-a alapján kérte a kereset elutasítását.
A fellebbezés részben alapos.
A Ptk. 498. §-ának (1) bekezdése szerint a fuvarozó a küldemény továbbítását más fuvarozóra is bízhatja. A (2) bekezdés szerint a fuvarozásban részt vevő fuvarozók egyetemlegesen felelősek, ha azonban a további fuvarozókat a feladó jelölte ki, minden fuvarozó önállóan felel. A rendelkezés ez utolsó fordulatára nézve nem merült fel adat, ezért annak alkalmazására nincs lehetőség.
Az egyetemlegességből következik, hogy a felperes által történt kártalanítás folytán a fuvarozók és a károsult között a jogviszony megszűnt, de a kártalanító felperesnek az adóstársak belső viszonyából folyóan visszkeresete támadt az alperesekkel szemben.
A Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése szerint, ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg. A (2) bekezdés szerint a kár a károkozók között egyenlő arányban oszlik meg, ha magatartásuk felróhatóságának arányát nem lehet megállapítani.
A fentiek szerint azt, hogy a hiány a fuvarozás melyik szakaszában, a fuvarozók melyikénél, milyen okból keletkezett, nem lehetett megállapítani. Ezért a keletkezett kárt az alperesek között egyenlő arányban kellett megosztani.
A Ptk. 498. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolás szerint minden közvetett fuvarozó belép a fuvarozási szerződésbe. Ezért a tényállást nem akként kellett értékelni, mintha az I. r. alperes külön fuvarozási szerződést kötött volna a II. r. alperessel a felperes mint a küldemény címzettje javára. Így a felek jogállását nem a fuvaroztató és a fuvarozó között általában keletkező jogviszony határozza meg, hanem a közösen végzett fuvarozásból adódó egyetemleges felelősség.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta s mindkét alperest egyenlő arányban kötelezte a kereseti követelés megfizetésére. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 496/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás