MK BH 1976/180
MK BH 1976/180
1976.04.01.
I. A dolgozó besorolására vonatkozóan a jogszabály és a kollektív szerződés rendelkezése kötelező erejűek, e rendelkezésektől a vállalat méltányosságból csak akkor térhet el, ha az eltérést jogszabály kifejezetten előírja [7/1971. (IV. 1.) MüM sz. r. 6. § (6) bek.].
II. A bíróságnak az ítéletében valamennyi kereseti kérelem felől döntenie kell [PP. 213. § (1) bek.].
III. A vállalat üzemegysége nem jogi személy, jogképessége nincs, a perben fél nem lehet [Ptk. 28.§ (2) bek., 31.§ (1) bek., Pp. 48.§].
A felperes művezetőként áll az alperes vállalat egyik üzemegységénél munkaviszonyban. Az alperes az értesítésével a felperest 1974. április 1-i hatállyal a 7/1971. (IV. 1.) MÜM sz. rendelet 4. számú mellékletében meghatározott termelés- és forgalomirányítók V. kategóriájába sorolta be. Az addigi besorolása szerinti IV. kategóriából azért sorolta át, mert a felperes a IV. kategóriára előírt feltételekkel nem rendelkezik, sem érettségije, sem felsőfokú szakmai vizsgája nincs. Korábbi illetményét, mivel az az új besorolás szerinti kategóriának megfelelő bértétel felső határát meghaladta, személyi fizetésként meghagyta.
A besorolási értesítés ellen a felperes a vállalat munkaügyi döntőbizottságához fordult, amely a panaszát elutasította.
A döntőbizottság határozata ellen a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz és kérte a termelés- és forgalomirányítók IV. kategóriájába való visszasorolását, továbbá munkabérének 1974. április 1. napjáig visszamenő hatállyal a művezetőtársainak adott béremelés átlagösszegével való felemelését.
A munkaügyi bíróság a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperest visszasorolta a termelés- és forgalomirányítók IV. kategóriába. Az ítéletének indokai szerint méltánytalan volt a munkáltatónak az az intézkedése, amellyel a nyugdíjazása előtt álló felperest alacsonyabb bérkategóriába sorolta be. A felperes munkaköre nem változott, életkorára tekintettel pedig sem felsőfokú szakmunkásvizsgára, sem érettségi letételére nem kötelezhető.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkások és alkalmazottak alapbérének megállapításáról szóló 7/1971. (IV. 1.) MüM sz. rendelet 4. számú melléklete tartalmazza a magasabb vezető állású és a vezető állású dolgozók besorolási feltételeit. E szerint a termelés- és forgalomirányítók IV. kategóriájába kell besorolni a legalább középfokú képesítéssel rendelkező művezetőket, valamint az ezekkel egyenértékű munkaköröket, továbbá – meghatározott ideig – a magasabb képesítéssel rendelkező kezdő művezetőket. Az alperes vállalat 1971-1975. évi kollektív szerződése e jogszabályi rendelkezésekkel visszhangban szabályozta az egyes munkakörök kategóriába sorolását és rendelkezett úgy, hogy a művezetőt abban az esetben kell a IV. kategóriába sorolni, ha a munkakör betöltéséhez szakképesítést nyújtó technikusi oklevéllel vagy szakérettségivel vagy pedig műszaki munkakörben érettségivel és szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik. Minthogy a felperesnek csupán szakmunkás-bizonyítványa van, ez egymagában nem ad lehetőséget a IV. kategóriába való besoroláshoz. A kollektív szerződés szerint a IV. kategóriában megjelölt dolgozókat az V. kategóriába kell sorolni, ha az előírt képesítéssel nem rendelkeznek. A jogszabályok és a kollektív szerződés rendelkezéseinek megfelelően járt el tehát az alperes akkor, amikor a felperest a termelés- és forgalomirányítók V. kategóriájába sorolta be s e besorolásnál egyben tekintettel volt a felperes méltányos érdekeire is, mert alapbérét a reá irányadó bértétel felső határánál magasabb összegben – a különbözetet személyi pótlékként – állapította meg.
A 7/1971. (IV. l.) MüM sz. rendelet és a vállalat kollektív szerződésének ez e rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezései a munkáltatóra kötelező erejűek s azoktól méltányosságból is csupán abban az esetben térhet el, ha ezt a jogszabályt kifejezetten előírja. Ilyen rendelkezést tartalmaz az említett rendelet 6. §-ának (6) bekezdése, amely szerint, ha a dolgozó alapbére a bértétel felső határát meghaladja, az alapbérét csökkenteni nem lehet, a különbözetet személyi pótlékként kell kifizetnie. Az alperes a jogszabályok és a kollektív szerződés rendelkezéseinek megfelelően sorolta be a felperest, s így a munkaügyi bíróság ítélete, amelyben a bíróság az előírt feltételek megléte nélkül csupán méltányosságból sorolta vissza a felperest a korábbi kategóriájába, törvénysértő.
Törvénysértő a munkaügyi bíróság ítélete azért is, mert csupán a kategóriába sorolás kérdésében döntött. A felperes kereseti kérelme azonban azt is tartalmazza, hogy a bíróság kötelezze az alperest munkabérének a művezetőtársainak adott béremelésnek megfelelő összeggel való felemelésére. A munkaügyi bíróságnak a Pp. 213. §-ának (1) bekezdése értelmében e kereseti kérelem felől is dönteni e kellett volna.
A munkaügyi bíróság az ítéletében tévesen jelölte meg alperesként a vállalat egyik üzemegységét. Az alperes vállalat a Ptk. 31. §-ának (1) bekezdése értelmében jogi személy, a vállalat üzemegységei azonban jogi személyiséggel nem rendelkeznek, ekként jogképességük sincs [Ptk. 28. § (2) bek.], következésképpen az üzemegység a Pp. 48. §-a értelmében a perben fél nem lehet. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 090/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás