MK BH 1976/181
MK BH 1976/181
1976.04.01.
I. Harminc napot meg nem haladó időre történő átlagkereset-számítás esetén akkor lehet az utolsó négy naptári negyedévben kapott díjazást alapul venni, ha a kollektív szerződés kifejezetten így rendelkezik [7/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 8. § (1) bek.].
II. Az ítéletben név szerint kell megjelölni a perben félként szereplő dolgozókat akkor is, ha a dolgozók mint ugyanannak a brigádnak a tagjai az igényüket együttesen érvényesítik [Pp. 220. § (1) bek.].
Az alperesek a felperes állami gazdasággal állnak munkaviszonyban, ugyanannak a szocialista brigádnak a tagjai. A munkaügyi döntőbizottsághoz beadott panaszukban azt sérelmezték, hogy a felperes csak az időbérük szerint kiszámított munkabért veszi alapul a szabadságidőre járó átlagkeresetük kiszámításánál Előadták, hogy a gazdaság gépműhelyében időbéres díjazás ellenében dolgoznak, az aratásnál és betakarításnál végzett munkájukért azonban teljesítménybérben részesülnek. A teljesítménybérezés alapján keresett munkabérüket a felperes a szabadságidőre járó átlagkeresetük megállapításánál nem vette figyelembe.
A munkaügyi döntőbizottság határozatában kötelezte a gazdaságot, hogy az alperesek részére – szabadságuk tartamára – az utolsó négy negyedévben kifizetett bérösszeget vegye az átlagkereset kiszámításának alapjául. Az alperesek által a panaszukban előadottakat tényül fogadta el, s döntését a felperes gazdaság kollektív szerződésének arra a rendelkezésére alapította, amely szerint az átlagkereset megállapításánál az utolsó négy negyedévben kifizetett összeget kell alapul venni.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy az alperesek majdnem az egész évben időbér ellenében dolgoztak és csak rövid időre részesültek teljesítménybérben. Kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatásával az alperesek panaszának elutasítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletében a döntőbizottság határozatát akként változtatta meg, hogy a felperesnek az alperesek szabadságának idejére a szabadságot megelőző utolsó naptári negyedévben elért kereset alapján kell az átlagkeresetet megállapítania és kifizetnie. A bíróság ítéletének indokai szerint az alperesek szabadsága egyenként harminc napnál nem volt hosszabb tartamú. Ezért a 7/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 8. §-ának (1) bekezdése értelmében az utolsó naptári negyedévben kapott díjazást kell alapul venni a szabadságidőre járó átlagkeresetük kiszámításánál.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság az ítéletét a 7/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 8. §-ának (1) bekezdésére alapította, figyelmen kívül hagyta azonban e bekezdés utolsó mondatát, amely szerint a kollektív szerződés elrendelheti, hogy harminc napot meg nem haladó időre történő elszámolás esetén is az átlagkereset kiszámításánál az utolsó négy negyedévben kapott díjazást kell alapul venni. A felperes kollektív szerződésének 32. pontja e jogszabálynak megfelel rendelkezést tartalmaz és az átlagkereset kiszámításánál az utolsó négy negyedévben kifizetett összegek alapulvételét rendeli el. A kollektív szerződés e rendelkezése nem tesz megkülönböztetést abból a szempontból, hogy harminc napnál hosszabb vagy rövidebb időre történő elszámoláshoz szükséges az átlagkereset meghatározása.
Mindezekre figyelemmel törvénysértő a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, hogy az alpereseket a szabadságidejükre az azt megelőző negyedévben elért díjazás alapján számított átlagkereset illeti meg.
Az alperesek az ítéletben „Május 1 Szocialista Brigád” tagjai elnevezéssel szerepelnek. Ezért a munkaügyi bíróság ítélete azért is törvénysértő, mert abban az alperesek nincsenek név szerint, a foglalkozásuk és a lakóhelyük megjelölésével feltüntetve. Márpedig ezt az ítéletnek tartalmaznia kell [Pp. 220. § (1) bek. b) pont], mert enélkül csupán az ítélet alapján az sem állapítható meg, hogy kikre vonatkozóan hozott a bíróság döntést.
Törvénysértő továbbá az ítélet azért is, mert a munkaügyi bíróság részben megalapozottnak találta az alperesek igényét, az ítéletében azonban marasztaló rendelkezést nem tett, ekként az végrehajthatatlan. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 080/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás