MK BH 1976/185
MK BH 1976/185
1976.04.01.
I. A keresetlevelet át kell tenni a munkaügyi döntőbizottsághoz, ha a döntőbizottság a panasz tárgyában nem hozott határozatot [Pp. 129.§ (1) bek., 157. § a) pont, 349. § (2) bek.].
II. A helytelen munkakönyvi bejegyzés kijavítása iránti igény elévülése ideje három év [Mt. 5. § (1) bek.].
A felperes 1969. október 7-től betanított autószerelőként állott az alperes alkalmazásában. Munkaviszonyát 1972. augusztus 17-én – az alperes előadása szerint – nem a jogszabálynak megfelelő módon szüntette meg, ezért munkakönyvébe az alperes „kilépett” bejegyzést tüntetett fel.
A felperes anyja írásban az alpereshez fordult és a munkakönyvi bejegyzés törlését kérte. Arra utalt, hogy fia már a munkaviszony megszűnésekor is beteg volt, és e betegséggel áll összefüggésben a munkaviszony megszüntetése.
Az alperes igazgatója az értesítésében azt közölte a felperes anyjával, hogy a munkakönyvi bejegyzés törlésére nincs lehetőség, mert a felperes a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Egyébként a munkakönyvi bejegyzést csak az arra illetékes szerv által hozott jogerős határozat alapján lehet kijavítani.
Ezt követően a felperes anyja az alperesi vállalatnál működő munkaügyi döntőbizottsághoz nyújtott be kérelmet az iránt, hogy a „kilépett” munkakönyvi bejegyzést változtassa meg. Hivatkozott a fia betegségére, megemlítve, hogy kilépése idején is beteg volt, továbbá, hogy azóta két hónapot kórházban töltött.
A munkaügyi döntőbizottság a panaszt tárgyalásra nem tűzte ki, hanem 1974. március 1-én a döntőbizottság elnöke értesítést küldött a felperes szüleinek, amelyben közölte, hogy a munkaügyi döntőbizottság azért nem foglalkozik a panasszal, mert a felperes már nem áll az alperessel munkaviszonyban és kilépése óta több helyen is dolgozott.
A felperes ezek után anyjának meghatalmazást adott, hogy a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelének tárgyalása során a képviseletét ellássa. A keresetében sérelmezte a vállalat és a munkaügyi döntőbizottság elnökének elutasító közléseit, továbbá azt is kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az alkalmaztatása idején jogtalanul csökkentett órabér-különbözetének megfizetésére. Előadta, hogy 1969. október 7-én átképzős autószerelő ipari tanulóként nyert alkalmazást, ezért a korábbi munkahelyén elért órabérét 3 Ft-tal csökkentették. Szerepel a keresetlevélben az is, hogy az alperes tankönyveket is vásároltatott, ugyanakkor a szakképzettség megszerzését nem biztosította, így szakmunkás-képesítés hiányában csökkentett munkabérért kellett dolgoznia.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes 1972. augusztus 17-én felmondás nélkül távozott és kifejezetten tudomásul vette a „kilépett” munkakönyvi bejegyzést. A felperes alkalmaztatására 1969-ben úgy került sor, hogy előző munkahelyéről is „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel távozott, és így órabér-csökkentésről nem is lehetett szó. Egyébként a belépése idején a felperes a szakmunkási órabérnek is megfelelő 7,50 Ft-ot kapott, távozáskor pedig az órabére 9,90 Ft volt. Az alperes előadta, hogy a felperes keresete minden jogalapot nélkülöz, és mivel kilépése óta több mint egy év telt el, panasza elévült.
A munkaügyi bíróság a pert megszüntette. A végzésének indokolása szerint „a felperes kereseti kérelme az Mt. 5. §-a alapján elkésett.”
A munkaügyi bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság figyelmen kívül hagyta a Pp. 349. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, amely szerint a munkaügyi vitában a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a jogosult keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz. A perbeli esetben a kereset benyújtását nem előzte meg munkaügyi döntőbizottsági határozat, mert a felperes panaszát a munkaügyi döntőbizottság nem határozatban bírálta el, hanem csak a döntőbizottság elnökétől kapott elutasító értesítést. Ezt észlelve, a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a keresetlevelet panaszként történő elbírálás végett a munkaügyi döntőbizottsághoz átteszi.
A perindítás hatályának beállása következtében, figyelemmel a felperes képviselőjének a jogban való járatlanságára, a bíróságnak mindenekelőtt a kereseti kérelmet kellett volna – megfelelő tájékoztatás mellett – tisztáznia. Ennek megtörténte után lehetett volna a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a pert megszüntetni és a 129. §-ának (1) bekezdése szerint a keresetlevelet a munkaügyi döntőbizottsághoz áttenni.
A munkaügyi bíróság végzésének indokolásából megállapíthatóan a bíróság „érdemi” álláspontja is törvénysértő. Az Mt. 5. §-a szerint ugyanis a munkaviszonyból folyó igény három év alatt évül el. A perbeli iratokból megállapítható, hogy a felperes a munkaviszonyát 1972. augusztus 17-én szüntette meg és ezt követően a felperes anyja 1973. december 13-án – tehát jóval három éven belül – panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. E ténybeli adatokra tekintettel fel sem merülhet, hogy a perben érvényesíteni kívánt követelés elévült. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 081/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás