BK BH 1976/186
BK BH 1976/186
1976.05.01.
Emberölés kísérletét elkövető büntetésének kiszabásánál a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének törvénysértő alkalmazása; a terhelt személyében rejlő körülmény – az érzelmi tényezők felfokozott hatása – a kétszeres leszállás alapjául nem szolgálhat [Btk. 253. §, 68. § (3) bek., 4. sz. Irányelv].
Az első fokú bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében. Ezért 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet helyben hagyta.
A tényállás szerint a terhelt férjével, a sértettel 1965-ben kötött házasságot. Veszekedés során férje előtt felvetette a válás gondolatát, mire az lakást keresett magának és utóbb talált is. A vádbeli napon délelőtt a sértett közölte a terhelttel, hogy el fog költözni a közös lakásból, majd este 9 óra után érkezett haza. A terheltet a délutáni órákban házasságának a felbomlása foglalkoztatta és a sértett hazatérése után felindult állapotba került, amit még fokozott, hogy a férje lefekvés előtt nem búcsúzott el tőle a szokásos csókkal, hanem egyenesen a fürdőszobába ment.
A terhelt felkelt az ágyból, előbb kihúzta a csatlakozóból a telefon zsinórját, a telefont pedig az ágy alá rejtette. Majd kiment az előszobába, a bejárati ajtóból a kulcsot kivette és a konyhai polcra dobta. Ezután a konyhai asztal fiókból magához vette a 11 cm pengehosszúságú éles, hegyes zöldségtisztító kést és a fürdőszoba felé indult. Mielőtt oda belépett volna, leoltotta a villanyt, a fürdőszobában csak a vörös infra égő világított. Bement a fürdőszobába és ott a kádban zuhanyozó sértettet közepes erejű szúrással hasba szúrta, aki vérző állapotban kilépett a fürdőkádból és igyekezett a kést a terhelttől elvenni. A dulakodás során a terhelt mellbe szúrta a sértettet, majd a kádba lökte és egy kispárnát szorított annak arcára, hogy kiabálását megakadályozza. A sértett minden erejét összeszedve kilépett a kádból és az előszoba felé támolygott. A terhelt erre azt mondta, hogy „meg fogsz halni, nincs segítség, a telefont kihúztam, a lakás kulcsát a PVC-be dobtam”. A szomszédok felfigyeltek a segélykiáltásokra, betörték a lakás ajtaján levő ablakot, majd telefonáltak a mentőknek és a rendőrségnek.
A sértettet ért mindkét szúrás életveszélyes volt, testüreget nyitott meg, a hasi szúrás bélsérüléssel járt. Amennyiben a sértett rövid időn belül nem részesült volna orvosi ellátásban, halála bekövetkezhetett volna.
A jogerős határozat ellen emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta.
Az első fokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a terhelt cselekményét reaktív depressziós állapotban követte el. Ez az állapota a férjével való házassági konfliktus és a méhkiirtási műtét utáni csökkentértékűség érzésének hatása, alatt alakult ki. A terheltnél olyan fokú tudatzavar következett be, amely korlátozta beszámítási képességét. Ezért a Btk. 21. §-ának (2) bekezdése alapján a 69. § alkalmazásával szabta ki a terhelttel szemben a szabadságvesztés büntetést.
A Legfelsőbb Bíróság bizonyítást rendelt e1 és elmeorvosszakértőket hallgatott meg annak tisztázása végett, hogy a terheltet tudatzavar korlátozta-e cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
Az elmeorvosszakértők véleménye szerint a terheltnél az érzelmek hatására a cselekmény elkövetésekor a józan megfontolás háttérbe szorult, tudatában elsősorban az érzelmi tényezők uralkodtak. Ez azonban nem tekinthető kórosnak, éplélektani viszonyok között is előfordul, hogy a tudatban jelentős szerepet játszanak az indulatok, az érzelmek. A terheltnél az érzelmek hatása az átlagosnál nagyobb fokú volt, amit indokolt enyhe mérvű korlátozó tényezőként figyelembe venni: tudatzavar megállapítására azonban nincs alap.
A Legfelsőbb Bíróság a szakértői véleményben foglaltakkal a tényállást kiegészítette, kiemelve, hogy a Btk. 21. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alkalmazására a terheltnél a tudatzavar fennállásának hiányában nincs indok.
Az 1 év 4 hónapi szabadságvesztés mértékét megfelelőnek tekintette, miután a Btk. 69. §-a helyett a 68. §-a (3) bekezdésének alkalmazására látott alapot. Ezt az első fokú bíróság által értékelt bűnösségi körülményekkel, továbbá azzal indokolta, hogy „az enyhítő körülmények részben a kísérlettel is összefüggésben állottak”.
A büntetésnek a kétszeres enyhítés szabályával történt kiszabását az Elnökségi Tanács törvénysértőnek találta.
A Legfelsőbb Bíróság figyelmen kívül hagyta a 4. sz. Irányelvben kötelező erővel kifejtetteket. Eszerint ugyanis a kétszeres enyhítés csak szűk körben érvényesülő intézkedés. Ebből folyik, hogy az e körben értékelhető enyhítő körülmények a törvényszabta keretre korlátozódnak. Kísérlet esetén tehát csak akkor alkalmazható a Btk. 68. §-ának (3) bekezdése, ha az értékelhető enyhítő körülmények a kísérlethez mint olyanhoz kapcsolódnak, magával a kísérleti szakkal összefüggően merültek fel, amilyen például a távoli kísérlet.
A terhelt egyenes szándékkal követte el ölési cselekményét, annak végrehajtási módja szinte súrolja az előre kiterveltséget. A sértett életének megmentése kizárólag a véletlenen múlott, ő a maga részéről mindent megtett, hogy férje a sérülései folytán elvérezzen. Szívós kitartással hajtotta végre ölési cselekményét. Cselekménye befejezett kísérlet. Azt, hogy az eredmény bekövetkezését mindenképpen elérni kívánta, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a már súlyosan megsebzett sértett arcára kispárnát szorított, hogy annak kiabálását megakadályozza.
Mindezekre tekintettel a törvényességi óvással megtámadott határozat a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával a szabadságvesztést törvénysértő mértékben állapította meg. Az ezzel kapcsolatos indokolás téves. Sem a terhelt büntetlen előélete, sem kiváló munkateljesítménye erre nem szolgálhat alapul, úgyszintén a terhelt depressziós idegállapota sem.
Az irányelvnek a kétszeres leszállás alkalmazásával kapcsolatos fent idézett követelménye ugyanis objektív jellegű, szorosan kapcsolódik a kísérleti cselekménynek mint olyannak a véghezviteléhez. Ilyennek tehát a terhelt személyében rejlő körülmény – az adott esetben a terheltnél kialakult érzelmi tényezők felfokozott hatása – nem tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság súlyosító körülményt nem észlelt, holott ilyennek kell tekinteni, hogy cselekményét házastársával szemben követte el, akinek magatartása a bűncselekmény elkövetésénél nem hatott közre. Az ügyben nem merült fel adat arra, hogy a sértett – akár megelőzően is – olyan magatartást tanúsított volna, amely a vádbeli cselekményt – bár csekély mértékben is – kiválthatta volna.
Az Elnökségi Tanács ugyanakkor a büntetlen előéletű, munkáját kiválóan végző s különböző betegségekben szenvedő terhelt javára a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének az alkalmazására alapot talált és ennek keretei között szabta ki a rendelkező részben meghatározott 4 évi tartamú szabadságvesztést. A bűncselekmény jellege a közügyektől eltiltás kimondását is szükségessé tette, amely mellékbüntetés alkalmazását az eljárt bíróságok indokolatlanul mellőzték. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 310/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás