BK BH 1976/188
BK BH 1976/188
1976.05.01.
A sértettnek mások jelenlétében, megbotránkozás keltésére alkalmas hosszas bántalmazása garázdaságnak minősül (Btk. 16. §, 219.§ BK 504 sz.).
A járásbíróság az I. r. és a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, amellyel összefüggően garázdaságot követtek el; ezért az I. r. terheltet 7 hónapi, míg a II. r. terheltet 6 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege szerint az ittas állapotban levő terheltek az utcában parkírozó, indulásra váró, helyi járatként közlekedő autóbusznak a lezárt ajtaját benyomták, majd bementek az autóbuszba és ott elaludtak.
Néhány perc múlva megjelent az eseményről értesített sértett gépkocsivezető és a terhelteket felébresztette, majd távozásra szólította fel őket. A terheltek kötekedni kezdtek a szolgálatban levő, egyenruhát viselő sértettel és megtagadták az autóbusz elhagyását. Szóváltás közben az I. r. terhelt megütötte a sértettet. A sértettet ezzel egy időben a II. r. terhelt is ütlegelni kezdte. A gépkocsivezetőt az autóbusz hátsó részébe szorították és ott is ütlegelték, rugdosták. A sértett, aki időközben segítségért kiáltott, védekezés közben a gépkocsi szerszámkészletéhez tartozó kiskalapáccsal többször a terheltekre ütött. A mintegy 10 percen át tartó eseménysort kb. 30 járókelő megütközve kísérte figyelemmel, míg végül az eset egyik szemlélője az autóbuszba ment és felszólította a terhelteket a tettlegesség abbahagyására. A sértett ezt a helyzetet kihasználva elmenekült az autóbuszból.
A terheltek bántalmazása következtében a sértett több, 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett; a terheltek is megsérültek, és sérüléseik gyógytartama ugyancsak 8 napon belüli volt.
A megyei bíróság az első fokú bíróság határozatát akként változtatta meg, hogy a terheltek cselekményét hivatalos személy elleni erőszak bűntettének minősítette és ezért őket pénzbüntetésre ítélte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a terheltek életmódjára az italozás nem jellemző, alkalmi leittasodás folytán annak a vállalatnak az autóbuszába hatoltak he, amelyiknek maguk is dolgozói, és bár cselekményüket garázda módon hajtották végre, magatartásuk alanyi oldalán hiányzik a feltűnő közösségellenesség, ami a Btk. 155. §-a (3) bekezdésének d) pontja szerinti minősítés előfeltétele.
A megyei bíróságnak a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terhelti magatartások alanyi oldalán nem ismerhető fel a fokozott közösségellenesség. A terheltek jogellenesen hatoltak be az autóbuszba és az őket figyelmeztető, kötelességét teljesítő gépkocsivezetőt számbeli és erőfölényben, durván, mintegy 10 percen keresztül nagy számú szemlélő jelenlétében bántalmazták. Így szándékuk átfogta, hogy magatartásuk megbotránkozás keltésére alkalmas.
Ennélfogva a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 504. számú állásfoglalásában adott iránymutatáshoz képest a terheltek cselekménye – a Btk. 156. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel – a Btk. 155. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő, hivatalos személy elleni erőszak bűntettét valósította meg, amellyel összefüggően garázdaságot is elkövettek. Az egyébként a garázdaság törvényi tényállását hiánytalanul betöltő magatartások és a hivatalos személy elleni erőszak között ugyanis a cselekmény e súlyosabb minősítéséhez szükséges tárgyi, időbeli összefüggés és benső kapcsolat maradéktalanul megvan.
Alapos a törvényességi óvás abban a részében is, amely a terheltekkel szemben kiszabott büntetés nemét sérelmezi. A törvényes minősítésre figyelemmel a cselekmények tárgyi súlya, nagyfokú társadalomra veszélyessége szabadságvesztés kiszabását teszi indokolttá.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján a megtámadott ítélet vonatkozó részeinek törvénysértő voltát megállapította, és a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel azokat hatályon kívül helyezte. A cselekményeket a törvénynek megfelelően minősítette, ugyanakkor a terhelteket a Btk. 155. §-ának (3) bekezdése alapján, a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének d) pontja alkalmazásával az első fokú bíróság által is kiszabott szabadságvesztés büntetésekre ítélte. Minthogy az eljárt bíróságok által egyébként helyesen felsorolt bűnösségi körülményekhez képest a törvény Különös Részében megállapított főbüntetés legkisebb mértéke is túl szigorúnak mutatkozott volna, alapot talált az enyhítő szakasz alkalmazására.
A terheltek első ízben kerültek összeütközésbe a törvénnyel és a munkájukat is átlagon felül, jól végzik. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 70. §-ának (1) bekezdése alapján a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette, mert úgy látta, hogy a büntetés célja a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhető. Egyidejűleg azonban a Btk. 46. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján mindkét terhelttel szemben – az I. r. terhelttel szemben 5000 Ft, a II. r. terhelttel szervben pedig 4500 Ft – pénzmellékbüntetést is alkalmazott, mivel őket az újabb bűncselekmény elkövetésétől ezáltal is hatásosabban lehet visszatartani. (Legf. Bír. B. törv. I. 1307/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás