PK BH 1976/19
PK BH 1976/19
1976.01.01.
Azonos beruházás keretében az eredetileg tervezett kivitelezési megoldásoknak a kivitelező kívánságára utóbb történt megváltoztatása, majd ismét a korábbi terv kivitelezési megoldásaihoz a kivitelező javaslatára való visszatérés kizárja a megoldás viszonylagos újdonságát és ennek hiányában újításnak nem tekinthető [57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 2. § (2) bek.*].
Az alperes a szövetkezeti áruház építésére a kivitelezővel szerződést kötött. A létesítmény tervezését a vállalatnál rendelte meg.
A jóváhagyott terv az építmény homlokzati részét előre gyártott panelszerkezet alkalmazásával, a tetőfödém szigetelését pedig poliuretán és neoacid felhasználásával irányozta elő.
A felperes – aki a kivitelezőnek a perbeli építkezés előkészítésével megbízott dolgozója volt – az alpereshez két újítási javaslatot adott be. Az 1972. február 2-i javaslata arra irányult, hogy az áruház homlokzatát a költségesebb panelszerkezet helyett 30 cm vastag ikersejttéglából építsék. Az 1972. február 14-én kelt és február 20-án beadott másik javaslata pedig a tetőfödém szigetelésénél a tervtől eltérő megoldásra vonatkozott.
A felperes kereseti előadása szerint az alperes mindkét javaslatát megvalósította, újítási díj fizetése elől azonban elzárkózott. A módosított keresetében 94 370 Ft megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes javaslatai nem újítások.
Az elsőfokú bíróság az alperest 94 370 Ft és ennek 1973. május 1-jétől esedékes 5%-os kamata, valamint 75 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. A felperes javaslatait újításnak minősítette, s az épület homlokzati részénél 812 692 Ft, a tetőszigetelésnél pedig 419 362 Ft megtakarítás alapulvételével – az előbbinél 8%-os, az utóbbinál 7%-os díjkulcs alkalmazásával – 65 015+29 355 Ft újítási díj megfizetésére marasztalta az alperest.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben és úgy változtatta meg, hogy az alperes által fizetendő újítási díj összegét 65 536 Ft-ra leszállította.
Az első fokú ítéletben megállapított anyagi elismerés mértékét túlzottnak találta. Ezért az újítási díjat a homlokzatra vonatkozó javaslattal kapcsolatban a megtakarítás 6%-ára; 48 762 Ft-ra, a tetőfödémre vonatkozó javaslatot illetően pedig a megtakarítás 4%-ára: 16 774 Ft-ra mérsékelte.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A bíróságoknak az eléjük kerülő újítási ügyekben fokozott gondossággal kell vizsgálniuk az újítás fogalmi körébe tartozó valamennyi jogszabályi feltétel fennállását. Az újítómozgalom célját az ítélkezés akkor szolgálja megfelelően, ha érvényt szerez az újítók jogszerű igényének, ugyanakkor megakadályozza a jogtalan anyagi előny elérését célzó törekvéseket.
A peres felek között elsősorban az volt vitás, hogy a felperes javaslatai újításnak tekinthetők-e. Ennek a kérdésnek az eldöntését a perben eljárt bíróságok az iparjogvédelmi szakértő véleményére alapozták.
A perben eljárt bíróságok azonban nem tulajdonítottak jelentőséget az alperes előadásának, amely szerint az építkezést úgy akarta kiviteleztetni, hogy a homlokzati rész blokktéglából készüljön. Bizonyítékul a beadványához csatolta az építkezés beruházási programtervezetét. Ennek 20. oldalán a külső határoló falak építési anyagaként B. 30-as blokktéglát tüntettek fel. E tervétől az alperes azért kényszerült elállni, mivel a kivitelező ragaszkodott ahhoz, hogy a létesítményt korszerű előre gyártott szerkezettel tervezzék, különben a kivitelezést nem vállalta. Más kivitelező hiányában az alperes az általa tervbe vett olcsóbb téglafal helyett a költségesebb előre gyártott panelszerkezetek alkalmazásához hozzájárult. Ilyen előzmények után nem tulajdonítottak jelentőséget az eljárt bíróságok annak sem, hogy a felperes mint a kivitelező vállalat alkalmazottja és az építkezés műszaki előkészítője a beruházási programtervezet szerint előirányzott anyagból javasolta a homlokzati rész felépítését.
A perbeli vita elbírálásánál irányadó – az akkor még hatályban volt – 57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendelet 2. §-a (2) bekezdésének a megoldás viszonylagos újdonságát meghatározó szabályát nem lehet a fenti körülményektől elvonatkoztatva értelmezni.
Azonos beruházás keretében az eredetileg tervezett kivitelezési megoldásoknak a kivitelező kívánságára utóbb történt megváltoztatása, majd ismét a korábbi terv kivitelezési megoldásaihoz a kivitelező javaslatára való visszatérés kizárja a megoldás viszonylagos újdonságát, hiszen a javasolt megoldás mind a beruházó, mind a kivitelező előtt már ismert volt, s annak alkalmazását a beruházó már igazoltan tervbe is vette.
Ezért a felperesnek a korábbi megoldásra irányuló, az épület homlokzati kivitelezésére vonatkozó javaslata viszonylagos újdonság hiányában nem tekinthető újításnak. (Legf. Bír. P. törv. IV. 20 203/1975. sz.)
*].
A határozatban adott elvi iránymutatás a 83/1974. (X. 30.) MT sz. r. 2. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak is megfelel.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás