BK BH 1976/196
BK BH 1976/196
1976.05.01.
Erőszakos nemi közösülés végrehajtása érdekében elkövetett emberölés kísérlete [Btk. 253. § (2) bek. b) pont].
A megyei bíróság a vádlottat aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt fegyházban letöltendő 10 évi szabadságvesztésre ítélte és a közügyektől 10 évre eltiltotta.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a vádlott az esti órákban ittas állapotban megvárta az utcán hazatérő 15 éves sértettet. Felszólította a sértettet, hogy engedje magát megcsókolni, mert ellenkező esetben megfojtja. Minthogy a sértett tiltakozott a vádlott szándéka ellen, a vádlott a sértettet földre teperte, a torkát megragadta és mindaddig szorította, amíg a sértett eszméletét elvesztette. Ezt követően az eszméletlen sértettet a közeli erdőbe vitte, ahol meztelenre vetkőztette és közösült vele. A közösülés közben eszméletre térő sértettet felöltöztette, majd visszakísérte az utcára, ahol a sértett segélykiáltására a szomszédok megjelentek és a sértettet ellátták. A sértett a vádlott bántalmazása következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet helyben hagyta.
Helyesen utasította el az első fokú bíróság a védelemnek azt a bizonyítás-kiegészítésre vonatkozó indítványát, hogy a bíróság a sértettet is vizsgáltassa meg orvosszakértőkkel. A védelem ugyanis – figyelemmel a sértett tárgyaláson történt rosszullétére is – azt kívánta bizonyítani, hogy a sértett az átlagostól eltérően könnyebben jut eszméletvesztéses állapotba. A sértettnek ez az állapota azonban csupán feltételezett, minthogy egyéb adat hiányában az egyszeri rosszullét még nem ad alapot ilyen következtetés levonására. Egyébként azért sincs jelentősége a védelmi hivatkozásnak, mert a vádlott beismerésén is alapuló tényállásra figyelemmel a cselekmény a sértett egészségi állapotától függetlenül is elbírálható volt.
Nem találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság a védelemnek azt az előterjesztését sem, hogy a vádlott cselekménye nem valósítja meg az aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének kísérletét, hanem az erőszakos nemi közösülés bűntettét.
Az első fokú bíróság ugyanis helyesen és a bírósági gyakorlattal egyezően állapította meg azt, hogy a vádlottnak a tényállásban megállapított fojtogatási cselekménye alkalmas a halálos eredmény létrehozására és a vádlott a cselekmény elkövetésekor az ilyen eredmény bekövetkezése iránt közömbös volt. Nem vitatható az sem, hogy a vádlott a közösülés érdekében alkalmazott erőszakot. Ilyen tényállás alapján tehát az első fokú bíróság minősítése törvényes.
Nem tévedett az első fokú bíróság a büntetés kiszabásánál sem.
A büntetés meghatározásánál értékelhető bűnösségi körülményeket helyesen állapította meg a megyei bíróság és azokat kellő súllyal is értékelte. Az enyhítő szakasz alkalmazására a Legfelsőbb Bíróság sem látott kellő indokot. A vádlott ugyanis az igen súlyos megítélés alá eső cselekményét az előző büntetésének hatálya alatti időben követte el, ami ugyancsak megalapozza azt az értékelést, hogy a vádlott személyének társadalomra veszélyessége fokozott.
(Legf. Bír. Bf. V. 1293/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás