BK BH 1976/199
BK BH 1976/199
1976.05.01.
Elöljáró ellen fegyverrel elkövetett erőszak bűntetteként minősül a cselekmény akkor is, amikor az elkövető a fegyvert bár nem rendeltetésszerűen, de az erőszak alkalmazása céljából használja [Btk. 318. § (1) és (2) bek. a) pont].
A katonai bíróság a vádlottat egyebek mellett elöljáró ellen testi sértés okozásával elkövetett erőszak bűntette miatt szabadságvesztésre ítélte.
A tényállás szerint a vádlott géppisztollyal közúti forgalom szabályozó szolgálatot látott el. Ez alatt jelentős mennyiségű szeszesitalt fogyasztott és leittasodott. Ezt távolabbról észlelte elöljárója, aki a körülmények tisztázása érdekében a vádlotthoz indult. A vádlott észlelve elöljáróját, őt szidalmazni kezdte és kiabálva sérelmezte, hogy őt korábban kérelme ellenére nem engedte eltávozásra. Majd amikor az elöljáró őt már megközelítette, addig a vállán hordszíjon levő géppisztolyát kezébe vette és azt ütőeszközként használva az elöljárót a fején megütötte, úgy hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott.
A katonai bíróság a törvénynek megfelelően járt el, amikor a vádlott terhére az elöljáró ellen testi sértés okozásával elkövetett erőszak bűntettét megállapította, de tévedett, amikor a cselekményt nem minősítette fegyverrel elkövetettként is.
A Btk. 318. §-a (2) bekezdésének a) pontja a fegyverrel való elkövetés szabályozásánál nem tartalmaz olyan megszorítást, hogy e minősítő körülmény csak a fegyver szokásos módon való használatával (a sértettre való irányítás, lövéssel fenyegetés, lövés stb.) valósul meg. A Btk. miniszteri indokolása pedig e körben csupán arra utal, hogy a fegyverrel való elkövetés esetén a „fokozott objektív veszélyesség” indokolja a minősítéssel járó súlyosabb büntetést. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a jogalkotó a fegyverrel való elkövetés minősítő körülményként való megállapítását nem kívánta ahhoz a feltételhez kötni, hogy a fegyvert az elkövető a szokásos módon használja.
A fentiekben említett fokozott objektív veszélyesség egyébként – az élettapasztalat szerint – a fegyvernek nem a szokásos módon való alkalmazásával is megvalósul.
Vitathatatlan ugyanis, hogy önmagában a fegyverrel való rendelkezés az elkövetőben a végrehajtáshoz egyébként is szükséges elszántságot, bátorságot fokozza. Emellett az elkövető abban a helyzetben van, hogy a fegyvert bármikor a szokásos módon is használhatja. Ezek pedig a sértettre az ellenállását bénító, a kiszolgáltatottság érzését erősítő módon hatnak.
Ezek a körülmények – a jelen esetben – a fegyverrel való elkövetés minősítő körülményként való megállapítását indokolják.
Rámutat ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság, hogy a fegyverrel való elkövetés megállapítható minden esetben, amikor az elkövető a fegyvert (pisztoly, karabély, géppisztoly stb.) bár nem rendeltetésszerűen, de más által is felismerhetően a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében írt tevékenység körében használja. Nem elegendő azonban e minősítés megállapításához, ha az elkövető rendelkezik ugyan fegyverrel, az elöljáró és szolgálati közeg elleni erőszaknál azonban azt semmiféle módon nem használja. (Legf. Bír. Katf. II. 62/1976.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás