BK BH 1976/2
BK BH 1976/2
1976.01.01.
I. A feltételes szabadság megszüntetése esetén is az alapítéletekben kiszabott szabadságvesztéseket – nem pedig azok hátralevő részét – kell összbüntetésbe foglalni [Btk. 72. § (1) bek., 40. § (3) és (4) bek.].
II. Az egy évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítélt fiatalkorúaknál sem áll be a törvényi mentesítés, ha a feltételes szabadság alatt újabb bűncselekményt követ el, s ezért elítélik [Btk. 102. § (2) bek., 80. § (3) bek., 83. § (1) bek.].
III. Összbüntetés kiszabása esetén annak egész tartamára nézve az alapítéletekben megjelölt legszigorúbb végrehajtási fokozatot kell megállapítani (Btk. 38/B. §, BK 490. sz.).
J. József terhelt büntető ügyeiben az eljárt bíróságok az alábbi határozatokat hozták.
1. A járásbíróság, illetőleg a megyei bíróság 1973. február 8. napján kelt ítéletével a terheltet súlyos testi sértés bűntette és garázdaság bűntette miatt halmazati büntetésként szigorított börtönben végrehajtandó 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A terhelt az elítélés alapjául szolgáló bűncselekményeket 1971. augusztus 16. napján és 1972. január 26. napján követte el.
A szabadságvesztés végrehajtását 1973. május 8. napján kezdték meg és az ítéletben foglalt rendelkezés ellenére a terheltet 1974. március 21. napján feltételes szabadságra bocsátották. A feltételes szabadság 1974. július 5. napján telt le.
2. A járásbíróság ítéletével, illetőleg a megyei bíróság 1975. január 16. napján kelt végzésével a terheltet szeszesitaltól befolyásolt állapotban súlyos testi sértést okozó gondatlanul elkövetett közlekedési vétség miatt 1 évi szabadságvesztésre és a járművezetéstől 3 évi időtartamra történő eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést fogházban kell végrehajtani és a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyben az 1) alatt jelzett ügyben nyert feltételes szabadságot megszüntette.
A terhelt az elítélés alapjául szolgáló bűncselekményt 1974. június 27. napján – a feltételes szabadság tartama alatt – követte el.
3. A járásbíróság 1975. február 10. napján kelt és február 28. napján jogerőre emelkedett ítéletével az 1) és 2) pontban jelzett ítéletekben kiszabott büntetéseket összbüntetésbe foglalta, az összbüntetés tartamát 1 évi és 1 hónapi szabadságvesztésben állapította meg azzal, hogy a büntetést börtönben kell végrehajtani és a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az összbüntetési ítélet ellen a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
Törvényt sértett az összbüntetési ügyben eljárt járásbíróság az ítéletének meghozatalakor, mert a 2) pont alatt jelzett ítéletben kiszabott büntetést az 1) pont alatt jelzett szabadságvesztés még le nem töltött részével foglalta összbüntetésbe. Ez az eljárás ellentétben áll a Btk. 72. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, amely szerint a több szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása esetén a kiszabott szabadságvesztéseket – nem pedig azok hátralevő részét – kell összbüntetésbe foglalni.
A bírói gyakorlat egységes abban (BJD 5480.), hogy olyan esetekben, ha a terhelt büntetésének teljes kitöltése feltételes szabadságra bocsátás folytán nem történt meg, és ezt a büntetést kell egy másik szabadságvesztés büntetéssel összbüntetésbe foglalni, a Btk. 73. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása során az elengedés mérvének kell a ténylegesen egyfolytában letöltendő szabadságvesztés tartamához igazodnia. Ettől eltérő felfogás azt eredményezné, hogy a feltételes szabadságnak a Btk. 40 §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján történő megszüntetése ténylegesen nem hatályosulna.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott ítéletnek az összbüntetés tartamát megállapító rendelkezése törvénysértő.
Minthogy az adott esetben az összbüntetésbe foglalás célja kizárólag az, hogy kiküszöbölje a több büntetés együttes letöltéséből folyó hátrányokat, a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a terhelt esetében, aki az 1) pont alatt jelzett ügyben kapott 3 hónapi és 14 napi időtartamú feltételes szabadság alatt követte el a 2) pont alatt jelzett ügyben elbírált cselekményét, a Btk. 73. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával 2 évi és 15 napi szabadságvesztés büntetés felel meg az összbüntetésbe foglalás céljainak, ezért a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján a fentiek szerint határozott.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott ítéletnek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó rendelkezését is törvénysértőnek találta.
Az 1) pont alatt jelzett ügyben eljárt bíróság úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztést szigorított börtönben kell végrehajtani.
Ez a rendelkezés azon alapult, hogy a terheltet korábban a járásbíróság mint fiatalkorúak bírósága, illetőleg a megyei bíróság 1972. január 4. napján kelt ítéletével folytatólagosan elkövetett garázdaság bűntette miatt a fiatalkorúak fogházában végrehajtandó 9 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A terhelt ezt a büntetését 1972. január 27. napján kezdte meg és büntetése 1972. október 28. napján telt volna le, feltételes szabadságra bocsátása folytán azonban 1972. augusztus 31. napján büntetéséből szabadult.
A Btk. 102. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint 1972. október 28. napján állt volna be a törvényi mentesítés, ámde ezt az időpontot megelőzően a terhelt 1971. augusztus 16. napján újabb szándékos bűntettet követett el, melyért az 1) pont alatt jelzett ügyben a bíróság szabadságvesztésre ítélte.
Mivel a törvényi mentesítés beállta előtt a terhelt újabb bűncselekményt követett el, a Btk. 80. §-a (3) bekezdésének a fiatalkorúakra is vonatkozó rendelkezése szerint a mentesítés csak az újabb bűncselekmény miatt kiszabott büntetésre vonatkozó mentesítéssel együtt [Btk. 83. § (1) bek.] következhetett be.
Helyesen járt el tehát az 1) pont alatt jelzett ügyben a bíróság, amikor a Btk. 38/B. §-ának a) pontja alapján szigorított börtönben rendelte a büntetést végrehajtani és a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján úgy rendelkezett, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
Minthogy az összbüntetés meghozatala során az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés egész tartamára nézve kell megállapítani az alapítéletekben megjelölt legszigorúbb szabadságvesztés-büntetési fokozatot (Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 490. számú állásfoglalása III. pont), törvénysértéssel járt el a járásbíróság, amikor úgy rendelkezett, hogy az összbüntetést börtönben kell végrehajtani.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján az ezzel kapcsolatos törvénysértést megállapította. A Be. 378. §-a (2) bekezdésének második mondata szerint az összbüntetésbe foglalás során hozott ítéletében a bíróság a Be. 357. §-ában foglaltak felől is rendelkezhet. A Be. 290. §-a (3) bekezdése alapján ezért a Legfelsőbb Bíróság olyan rendelkezést hozott, hogy az összbüntetésként megállapított szabadságvesztést szigorított börtönben kell végrehajtani. (Legf. Bír. B. törv. I. 697/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás