PK BH 1976/203
PK BH 1976/203
1976.05.01.
A jognyilatkozat ítélettel való pótlásának – az egyéb feltételek megléte mellett – csak jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadása esetében van helye [Ptk. 5. § (3) bek.].
A járásbíróság ítéletével a felpereseknek az általuk az alperesnek ajándékozott, illetőleg az alperesnek megvásárolt ingatlan vonatkozásában holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosított, kötelezte az alperest az ingatlan használatba-adására, a perköltség megfizetésére, egyben elrendelte a földhivatal telekkönyvi részlegének a megkeresését a haszonélvezeti jog telekkönyvi bejegyzése iránt.
Ítéletében megállapította, hogy az alperesnek az a magatartása, amely nem teszi lehetővé, hogy a felperesek – mint ajándékozók – az ajándékozott ingatlant használják és hasznait szedjék, a Ptk-nak a jogok gyakorlására és a kötelezettségek teljesítésére vonatkozó általános rendelkezéseit sérti, egyúttal joggal való visszaélésnek minősül, ezért a felpereseknek az ajándékozási, illetőleg az adásvételi szerződésben egyébként nem biztosított haszonélvezeti jogot engedélyezett és az alperes „nyilatkozatát” a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdése alapján ítéletével pótolta.
A felpereseknek az ajándék visszakövetelése, illetőleg a szerződés jogi tévedésre alapított megtámadása iránti keresetét elutasította.
A járásbíróság ítélete ellen az alperes jelentett be fellebbezést az ítélet megváltoztatása és a felperesek keresetének teljes egészében történő elutasítása iránt.
A felperesek az első fokú bíróság ítéletének a helyben hagyását kérték.
A megyei bíróság az alperes fellebbezését alaposnak találta, ezért a járásbíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján egészében megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította.
Téves a járásbíróságnak az a jogi álláspontja, amelynek alapján a felpereseknek haszonélvezeti jogot biztosított, mert a bíróság ítélete szerződéskötésre irányuló nyilatkozatot a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdése alapján nem pótolhat, de nincs olyan jogszabályi rendelkezés sem, amelynek alapján a járásbíróság a perbeli jogviszonyban haszonélvezeti jogot keletkeztethet.
A Ptk. miniszteri indokolása is kiemeli, hogy az 5. §-ának (3) bekezdése nem használható fel a szerződéskötési kötelezettség eseteinek magánszemélyek terhére való kiterjesztésére, így nem lehet joggal való visszaélésnek minősíteni azt, hogy valaki szerződéskötésre ajánlatot nem tesz, vagy a másik fél ilyen ajánlatát nem fogadja el.
Minthogy pedig nincs olyan jogszabály, amely az adott esetben az alperes részéről nyilatkozatot kívánna, a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében írt együttes feltételek közül már az első is nyilvánvalóan hiányzik, így a járásbíróság ítéletét már ez okból is meg kellett változtatni.
De jogilag azért is megalapozatlan a járásbíróság ítélete, mert a felperesek a perbeli ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés megkötésekor nem is igényeltek maguknak haszonélvezeti jogot, ami nemcsak személyes előadásukból tűnik ki, de megállapítható a szerződést készítő tanú vallomásából is, aki kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a felperesek mint ajándékozók nem igényeltek maguknak sem haszonélvezeti jogot, sem egyéb „kikötményi” jogot, mert mint tsz-tagok emiatt egyéb hátránytól tartottak.
A Ptk. 210. §-ának (2) bekezdése szerinti tévedés fennállását sem lehet a perben megállapítani, mert semmiféle peradat nem merült fel arra, hogy a munkakörében eljáró jogi szakértő a feleknek a jogszabályok tartalmára nézve együttesen téves tájékoztatást adott volna. Az eljárt ügyvéd aggálytalan tanúvallomásából mindössze az állapítható meg, hogy a felek az eljáró ügyvédnek olyan szerződés szerkesztésére adtak megbízást, amelynek alapján a vételárat fizető felperesek maguknak az ingatlannal kapcsolatban semmiféle dologi, tehát abszolút hatályú jogot nem igényeltek. Az ügyintéző ügyvéd ennek megfelelően járt el és a per adatai szerint a feleknek a jogszabályok tartalmára nem adott semmiféle tájékoztatást.
A járásbíróság e keresetváltoztatásnak minősülő és a szerződés – jogi tévedésre alapított – megtámadásával kapcsolatos felperesi keresettel ítéletében nem is foglalkozott, ezért a megyei bíróság a felperesi kereset elutasításának indokait e vonatkozásban is kifejtette, azért is, mert a haszonélvezeti jog biztosítása iránt a felperesek kifejezett kereseti kérelmet elő sem terjesztettek, az ilyen irányú felperesi kereset csak a szerződés megtámadásával hozható összefüggésbe, melynek során a megtámadás kifejezett indoka a haszonélvezeti jog kikötésének elmaradása volt.
A kifejtettekre tekintettel a felperesek jogi kérdésben való tévedésre sem hivatkozhatnak, mert saját személyes előadásuk szerint sem kívántak maguknak haszonélvezetet kikötni, márpedig a peres felek legszemélyesebb joga dönteni abban a kérdésben, hogy ajándékozás esetén az ajándékozók a megajándékozottal szemben milyen korlátozást vagy kikötést kívánnak érvényesíteni.
Ezért a megyei bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, a felperesek keresetét teljes egészében elutasította és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a pervesztes felpereseket kötelezte az első és másodfokú összperköltség megfizetésére. (Pécsi Megyei Bíróság 2. Pf. 20 957/1075. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás