PK BH 1976/204
PK BH 1976/204
1976.05.01.
A tulajdonostársak – jogszabályi tilalom hiányában – szabadon állapodhatnak meg a közös tulajdonban álló ingatlan használatának és hasznosításának kérdéseiben. Ha a használat megosztása nem vitás, a megosztott használathoz kapcsolódó vita csak az érintettek között keletkezik, és a többi társtulajdonos perbevonására nincs szükség (Ptk. 140. §).
Az 5 hold 337 négyszögöl területű ingatlan különböző arányokban 40 személy osztatlan közös tulajdona. A peres felek, továbbá a perben nem álló három társuk tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzése eddig nem történt meg. Közös kérelmükre az államigazgatási hatóság garázstömb létesítésére az építési engedélyt megadta. Az építést T. I-né kezdte meg, majd az általa emelt építményhez csatlakozva épült fel a többi tulajdonostárs garázsa is. Utolsóként került sor a felperes garázsának a megépítésére, amellyel kapcsolatban a peres felek között elszámolási vita merült fel.
A felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében fejenként 800 Ft megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. Arra hivatkozott, hogy a saját garázsának létesítésekor ő épített két hosszú falat, s egyik falnak az építési költségét arányosan az alperesek is viselni tartoznak. Előadta, hogy a perben nem álló tulajdonostársaival a követelését peren kívül rendezte.
Az ellentmondás folytán perré alakult eljárás során az alperesek előbb a kereset elutasítását kérték. Utóbb úgy nyilatkoztak,, hogy a pótszakértői vélemény alapján hajlandók 1472 Ft-nak a rájuk eső arányos részét a felperesnek megfizetni.
Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes a tömb-építkezés folytán egyébként is reáeső egy hosszanti és egy közfalat építtetett, így az alperesekkel szemben támasztott követelése nem megalapozott. Utalt arra, hogy ha a felek a közös tulajdont „idővel megszüntetik”, a felperes majd akkor érvényesítheti az értékkülönbözettel kapcsolatos igényét.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte s az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Rámutatott arra, hogy a perbeli vita tárgya közös tulajdonban levő ingatlanra épített garázssor „építési-beruházási költségének” viselése. Utalt arra is, hogy a vita olyan ingatlanra vonatkozik, amely nemcsak a peres felek, valamint a velük együtt építkező három társuk, hanem a telekkönyvbe bejegyzett valamennyi személy osztatlan közös tulajdona. A garázsépítés tehát olyan hasznos beruházás, amely az összes tulajdonostárs javára szolgál. Álláspontja szerint így a tulajdoni hányadok arányában a tulajdonostársak a beruházó tulajdonostársaknak azt az értékemelkedést kötelesek megtéríteni, amellyel a beruházás a saját ingatlanhányaduk értékét növelte. A garázsépítő tulajdonostársak pedig egymás beruházásai vonatkozásában egymással külön is elszámolási viszonyban állanak.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint ahhoz, hogy a peres felek egymással és a többi tulajdonostárssal szemben fennálló igényüket elszámolják, valamennyi tulajdonostársnak perben kell állania. Ennek mellőzését olyan eljárási jogszabálysértésnek minősítette, amelyre tekintettel az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése mutatkozott indokoltnak.
A másodfokú végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 140. §-ában foglalt rendelkezés szerint közös tulajdon esetén a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára. Annak azonban nincs jogi akadálya – amint az a Ptk. indokolásából is kitűnik -, hogy a tulajdonostársak a használatot és az ezzel együtt járó birtoklást a tulajdonközösség megszüntetése nélkül is megosszák. A tulajdonostársak egymás közötti belső jogviszonyára vonatkozó rendelkezések diszpozitív jellegűek. Így a közös ingatlan használatának és hasznosításának kérdésében jogszabályi tilalom hiányában az érdekelt társtulajdonosok szabadon megállapodhatnak.
Az eddig rendelkezésre álló peradatok alapján arra vonható következtetés, hogy a nagy terjedelmű, 5 hold 337 négyszögöl területű ingatlannak a telekkönyvbe bejegyzett 40 társtulajdonosa előzetesen megállapodott a perbeli ingatlan megosztott használatában. Erre utal az a tény is, hogy a peres felek és további három társuk B. G. és felesége ingatlanilletőségéből 75/8337 részt oly módon vásároltak meg, hogy az egyes vevők használatába kerülő ingatlanrészeket természetben is kijelölték és ott saját költségükre garázst építettek.
A másodfokú bíróságnak elsősorban tehát azt kellett volna vizsgálnia, hogy az érdekelt társtulajdonosok között az ingatlan megosztott használatára jött-e létre előzetes megállapodás. Ha ugyanis ez megállapítható, nincs jogi akadálya annak, hogy a közös tulajdonban álló, de megosztottan használt területrészen az egyes tulajdonosok költekezése mellett létesített építmények költségeinek elszámolását azok a tulajdonostársak végezzék el egymás között, akik az általuk kizárólagosan használt területen építkeztek. Ez esetben viszont valamennyi társtulajdonos perbevonására nincs szükség.
A másodfokú bíróság tehát elmulasztotta. annak vizsgálatát, hogy a perbeli ingatlan megosztott használatában az érdekelt társtulajdonosok megállapodtak-e s ha igen, mi volt a felek szerződési szándéka és akarata, ezért a másodfokú végzés megalapozatlan. (Legf. hír. P. törv. V. 20 962/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás