PK BH 1976/208
PK BH 1976/208
1976.05.01.
Államigazgatási szervnek saját szolgálati lakására vonatkozó rendelkezése nem tartozik a közhatalom gyakorlása körébe, tehát az államigazgatási szerv alkalmazottai által ezzel kapcsolatban okozott kár nem minősül államigazgatási jogkörben okozott kárnak [Ptk. 349. §, PK 42. sz., 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 86. § (3) bek., 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. r. 12.§ (1) bek.].
A felperes – mint pedagógus – 1967. október 3-án községi szolgálati lakást kapott az alperestől. Ebben a lakásban 1973. augusztus 15-ig lakott, amikor férjével együtt saját öröklakásukba költözött. A szolgálati lakás elhagyása után szóban, majd 1973. november 28-án írásban lemondott a perbeli lakás bérleti jogáról és térítést igényelt. Az alperes a lemondást 1974. június 26-án írásban elfogadta, a térítés iránti igényt azonban az időközben hatályba lépett 1/1974. (I. 9.) MT sz. rendelet 11. §-ára hivatkozással elutasította.
A felperes keresetlevelében 15 000 Ft térítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes szándékosan húzta az ügyet a módosító rendelet megjelenéséig, és emiatt került ő hátrányos helyzetbe.
Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a lemondáshoz a kedvezményezett elfogadó nyilatkozata is szükséges. A lakásbérleti jogviszonyról érvényesen csak írásban lehet lemondani, s az elfogadó nyilatkozatot is írásba kell foglalni.
Az alperes csak 1974. június 20-án közölte elfogadó nyilatkozatát, amikor már az 1/1974. (I. 9.) MT sz. rendelet 11. §-a alapján a lakáshasználatbavételi díj nem járt. Ezért a keresetet nem találta megalapozottnak.
Az ítélet ellen a felperes a Ptk. 349. §-ában foglalt rendelkezésre hivatkozással fellebbezett.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert megszüntetve elrendelte az iratoknak a megyei bírósághoz mint első fokú bírósághoz történő áttételét. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes a 15 000 Ft-os kereseti összeget a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján, államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítéseként igényelte az alperestől, az ilyen tárgyú perek pedig a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak.
A megyei bíróság jogerős végzésével megállapította, hogy a per elbírálása nem tartozik a hatáskörébe, ezért – az eljáró bíróság kijelölése végett – az iratokat a Legfelsőbb Bírósághoz terjesztette fel.
A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 42. sz. állásfoglalása értelmében a Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg annak elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni. Az állásfoglalás indokolása – egyebek között – kifejti, hogy a Ptk. 349. §-ának a kártérítési felelősséget szigorú feltételekhez kötő szabálya csak a valóban államigazgatási jogkörben történt károkozás esetében alkalmazható. Amint erre a Ptk. indokolása is rámutat, nem az eljáró szerv minősége, hanem a konkrét tevékenység alapján kell megállapítani, hogy államigazgatási tevékenységről van-e szó. Egymagában tehát az, hogy a kár államigazgatási tevékenységet kifejtő szerv alkalmazottjának, illetőleg tagjának tevékenysége vagy mulasztása folytán keletkezett, még nem vezethet a Ptk. 349. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazására.
A felperes által sérelmezett alperesi magatartás nem tekinthető a fenti értelemben vett államigazgatási tevékenységnek, illetőleg ilyen tevékenység elmulasztásának. Az alperes a perbeli esetben nem a közhatalom gyakorlása körében, hanem mint a lakással rendelkező állami szerv járt el.. A lakással rendelkező szerv azonban nemcsak államigazgatási, hanem más állami szerv (állami vállalat, egyéb állami gazdálkodó szerv) is lehet [1/197 1. (II. 8.)] ÉVM sz. r. (Vhr.) 12. § (1) bek.].
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R) 86. §-ának (3) bekezdése szerint állami lakás esetében a lakással rendelkező szerv a javára szóló lemondást – ha jogszabály másként nem rendelkezik köteles elfogadni. Ha ilyen esetben a felek a térítés összegében nem tudnak megegyezni, a bérlő kérheti a bíróságtól a térítés összegének megállapítását. Ezekből a rendelkezésekből, amelyek a bérleti jogviszonyról való lemondás, ennek elfogadása, illetőleg a térítés összegének megállapítása tekintetében nem tesznek különbséget az államigazgatási és egyéb állami szervek között, az a következtetés vonható le, hogy az államigazgatási szervek e körben kifejtett tevékenysége a Ptk. 349. §-ának alkalmazhatósága szempontjából nem minősül a közhatalom gyakorlása során kifejtett tevékenységnek. A perbeli esetben tehát a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt hatásköri szabály sem alkalmazható.
A Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat tartalmuk szerint köteles figyelembe venni. Ezért a másodfokú bíróság – a fellebbezés érdemi elbírálása helyett – tévesen helyezte hatályon kívül az első fokú ítéletet és szüntette meg a pert. A fellebbezési bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a pert érdemben bírálja el. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 462/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás