PK BH 1976/209
PK BH 1976/209
1976.05.01.
Lakás kiürítésére kötelező határozat végrehajtása akkor is a lakásügyi hatóság hatáskörébe tartozik, ha a bérbeadó a volt bérlőt (albérlőt) a korábbi bérlemény egyes helyiségeibe kívánja elhelyeztetni [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 127. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (4) bek.].
A két szobából, hallból és személyzeti szobából álló tanácsi bérlakásnak a végrehajtást kérő a bérlője. Az I. r. kötelezett fiaival a II. és III. r. kötelezettekkel albérlőként lakott ebben a lakásban.
Az első fokú bíróság fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletével a végrehatást kérő (a felperes) felmondásának érvényességét megállapította, és a kötelezetteket (az alpereseket) arra kötelezte, hogy az albérleti lakrészt 60 napon belül kiürítve bocsássák a végrehajtást kérő rendelkezésére. Megállapította a bíróság, hogy a kötelezettek jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók.
A végrehajtást kérő a perbeli lakáson belül a 14,94 m2 alapterületű lakószobát, a konyhát és a kamrát ajánlotta fel a kötelezettek részére, egyben annak megállapítását kérte, hogy a kötelezettek részére felajánlott lakrész „megfelelő”.
Az első fokú bíróság a kötelezettek részére felajánlott lakrész megfelelőségét megállapította. Kötelezte az albérlőket, hogy költözzenek át a részükre biztosított lakószobába, továbbá vegyék birtokukba a konyhát és a kamrahelyiséget. Egyidejűleg pedig az általuk elfoglalva tartott hall helyiséget bocsássák a végrehajtást kérő rendelkezésére.
Az első fokú bíróság végzésének indokolásában kiemelte, hogy az I. r. kötelezett – mint volt albérlő – az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R. 119. §-ának 7) és (2) bekezdésében meghatározott lakásra tarthat igényt családtagjaival – a II. és III. r. kötelezetteket – együtt.
Álláspontja szerint a végrehajtást kérő által felajánlott lakrész – amely a kiürítendő lakáson belül van – a jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelel. Ezért a határozat indokolása szerint az albérlők kötelesek a hall helyiséget kiüríteni és a végrehajtást kérő által felajánlott helyiségeket elfoglalni.
A másodfokú bíróság végzésével – némileg eltérő indokokkal – helyben hagyta az első fokú bíróság végzését. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a végrehajtást kérő csak részleges végrehajtást kért, olyan módon, hogy a kötelezettek a lakáson belül egy helyiséget ürítsenek ki, más helyiségeket pedig foglaljanak el. Ennek a kérelemnek teljesítése a határozat indokolása szerint mindkét fél érdekeinek megfelel. A teljes végrehajtás (a kiürítés) elrendelésekor, illetőleg foganatosítása rendjén kerülhet vizsgálatra az a további kérdés, hogy a kihelyezésre akkor megjelölt másik lakás megfelelőnek minősülhet-e.
A mindkét fokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az R. 127. §-ának (1) bekezdése értelmében a lakás kiürítésére kötelező bírósági határozat végrehajtásának a foganatosítása – a (2)-(3) bekezdésben említett esetek kivételével – a lakásügyi hatóság hatáskörébe tartozik. A bírósági határozat végrehajtásának foganatosítása azonban bírósági végrehajtásra tartozik – egyebek mellett – akkor, ha a határozat a lakás egyes helyiségeinek a kiürítését, illetőleg közös használatát úgy rendezte el, hogy a kötelezett ezáltal nem vált hajléktalanná [R. 127. § (2) bek. c) pont].
Az adott esetben a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló jogerős ítélet arra kötelezte az albérlőket, hogy az albérleti lakást (lakrészt) 60 napon belül ürítsék ki.
A jogerős ítélet tehát az albérlőket (kötelezetteket) nem a perbeli lakás egyes helyiségeinek kiürítésére kötelezte és nem a közös használatot szabályozta, hanem a lakás végleges és teljes kiürítésére kötelezte.
Ilyen esetben pedig a bírósági határozatok végrehajtásának foganatosítása nem bírósági végrehajtásra, hanem a lakásügyi hatóság hatáskörébe tartozik.
Az R. 120. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében az adott esetben az albérlők elhelyezéséről a végrehajtást kérő köteles gondoskodni. A végrehajtás foganatosítása azonban az előadott indokokra tekintettel a lakásügyi hatóság hatáskörébe tartozik. Az 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 91. §-a szerint pedig, ha a végrehajtás foganatosítása a lakásügyi hatóság hatásköréhe tartozik, de az elhelyezésről nem ő köteles gondoskodni, az arra kötelezettet felhívja az elhelyezés biztosítására.
A végrehajtást kérő fél tehát akkor járt volna el helyesen, ha a végrehajtás elrendelése iránti kérelmében a végrehajtás foganatosítására illetékes lakásügyi hatóság megkeresését kéri, és ott jelenti be azt, hogy a perbeli lakáson belül a kiürítésre kötelezettek elhelyezését a javasolt módon biztosítja.
Az eljárt bíróságuknak pedig az R. 127. §-ának (4) bekezdése alapján a végrehajtás foganatosítása iránt az illetékes lakásügyi hatóságot kellett volna megkeresniük.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú bíróság végzését hatályon kívül helyeste és az első fokú bíróságot megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 634/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás