PK BH 1976/210
PK BH 1976/210
1976.05.01.
A nem lakás céljára szolgáló helyiségek bővítése, helyreállítása, közművesítése, illetőleg használhatóságuk növelése körében végzett munkálatokkal kapcsolatban a bérbeszámítási jog érvényesítésének együttes feltétele az, hogy a bérlő megkapja a bérbeadó előzetes hozzájárulását, jogszabályban meghatározott esetekben pedig a beruházásokhoz szükséges hatósági engedélyt is beszerezze [1/1972. (I. 19.) Korm. sz. r. 2.§, 7. § (2) bek., 11. § (1) bek.].
Az ingatlan az 1971. augusztus 8-án meghalt R. A-né tulajdona volt. Ennek az ingatlannak a tulajdonjogát öröklés jogcímén az alperes szerezte meg.
A rézműves kisiparos felperes és R. A-né között 1969-ben bérleti szerződés jött létre. Eszerint a felperes havi 400 Ft bér ellenében – műhely céljára – bérbe vette az ingatlanhoz tartozó kb. 36 m alapterületű garázst. A bérleti jogviszony a felperes és az alperes között változatlan tartalommal továbbra is fennmaradt.
A műhely fűtését a felperes úgy oldotta meg, hogy az ablak egyik üvegszemén át vezette ki a kályhacsövet. Ezt a tűzrendészeti hatóság kifogásolta és a felperest – egyebek között – kémény építésére kötelezte.
A felperes 1973. május 18-án felszólította az alperest, hogy a kéményt építtesse meg, ellenkező esetben azt ő fogja megépíteni és a költségeket a bérből le fogja vonni. Az alperes a kémény létesítése elől elzárkózott, sőt – birtokháborítási eljárást kilátásba helyezve – az ellen is tiltakozott, hogy a felperes a kéményt saját költségén készíttesse el.
A felperes ennek ellenére 2304 Ft-os kiöltséggel felépíttette egy kisiparossal a kéményt, s miután az alperes bérbeszámítási igényének jogosságát nem ismerte el, a bírósághoz fordult. Keresetlevelében annak megállapítását kérte, hogy 2340 Ft erejéig bérbeszámítási joggal élhet úgy, hogy ezt havi 300 Ft-os részletekben jogosult a bérből levonni.
Az első fokú bíróság a keresetet elutasította és a felperest 300 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről szóló 1/1972. (I. 19.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 7. §-a értelmében a kémény létesítése nem az alperes kötelessége, a 11. §-ban foglaltakra tekintettel pedig a felperest bérbeszámítási jog nem illeti meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatva, megállapította, hogy a felperes a felmerült költség 75%-át, vagyis 1756 Ft-ot 1974. november 1. napfától kezdődően a havi bér 75%-ának megfelelő 300 Ft-os részletekben bérbeszámítás jogcímén érvényesítheti az alperessel szemben, aki a bérleti jogviszony megszűnése esetén a hátralékos összeget a felperes vagy jogutóda részére ugyanolyan összegű részletekben köteles megfizetni. Arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a felperest az R. 11. §-a értelmében bérbeszámítási jog illeti meg, de nem a teljes költsége, hanem annak csak 75%-a erejéig.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az R. 2. §-a szerint a rendelet hatálya alá eső helyiségek bérletére a lakásügyi jogszabályokat az e rendeletben foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.
Az R. 7. §-ának (2) bekezdése szerint a bérlő nem követelheti a bérbeadótól, hogy a helyiséget az abban folytatni kívánt tevékenységének gyakorlásához szükséges módon kialakítsa, felszerelje, illetőleg berendezze.
Ebből következik, hogy az alperes – illetőleg jogelődje – nem volt köteles a műhely céljára bérbe adott helyiséghez kéményt építtetni.
Az R. 11. §-ának (1) bekezdése jogi lehetőséget biztosít ugyan bérbeszámítási igény érvényesítésére, de csak akkor, ha a bérbeadó előzetes hozzájárulásával és – jogszabályban meghatározott esetekben – hatósági engedéllyel a bérlő a rendeletben a)–e) pontok alatt felsorolt munkálatokat végzi el.
A nem lakás céljára szolgáló helyiségek bővítése, helyreállítása, közművesítése, illetőleg használhatóságuk növelése keretében végzett munkálatokkal kapcsolatban Dérbeszámítási igény érvényesítésének tehát együttes feltétele az, hogy a bérbeadó előzetes hozzájárulását a bérlő kérje és megkapja, jogszabályban meghatározott esetekben pedig a beruházásokhoz szükséges hatósági engedélyt is beszerezze.
A felperes részére azonban az alperes nem adott előzetes engedélyt a kémény építéséhez, sőt az ellen kifejezetten tiltakozott. Emellett az építési engedélyezési eljárásról szóló 10/1969. (VI. 8.) ÉVM sz. rendelet 2. §-ának 6. pontja értelmében ilyen engedéllyel sem rendelkezett, ezért a jogszabályban előírt feltételek hiányában a felperes bérbeszámítási igényt eredményesen nem érvényesíthet.
A bérbeadó hozzájárulásának hiányában tehát a felperes csak a bérleti jogviszony megszűnésekor a jogalap nélküli gazdagodása erejéig követelhet térítést az alperestől. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 394/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás