PK BH 1976/211
PK BH 1976/211
1976.05.01.
I. A meglevő ajándék természetben történő kiadása helyett az ajándék értékének a megtérítésére is sor kerülhet, ha a természetbeni visszaadás – az eset körülményeire tekintettel – nem lehetséges.
II. Ajándék visszakövetelése iránti perben az ajándék ellenértékének megállapításánál az ajándék visszaszolgáltatásakori értéke az irányadó [Ptk. 582. § (1) bek.].
A felperes az 1967. február 10-én kelt „ajándékozási szerződés”-sel ingatlanainak a tulajdonjogát az I. r. alperesre ruházta át. Egyben kiköltötte magának az ingatlanokra vonatkozó holtig tartó haszonélvezeti jogot. Megállapodtak a felek abban is, hogy az I. r. alperes a telken új lakóházat épít, amelyben „a haszonélvezővel együtt lakhatás van biztosítva a megajándékozott édesanyjának”. Az ajándék tárgyának értékét a szerződő felek 20 000 Ft-ban jelölték meg, az I. r. alperes ezt az összeget 1967-1971. év között ki is fizette, majd a trafiképület lebontása után az ingatlanon családi házat építtetett, amelynek értéke kb. 200 000 Ft. A házépítéshez az I. r. alperes OTP kölcsönt vett igénybe, ennek folytán az ingatlanra a II. r. alperes javára jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom van bejegyezve. A családi ház nagyobb részben az utca felé eső ingatlanon fekszik, de átnyúlik a hátsó ingatlanra is. Hasonló a helyzet a felperes lakóházával kapcsolatban is, annak azonban a nagyobb része a hátsó, a kisebb része pedig az utca felőli ingatlanra esik. Az ingatlanoknak az építkezés során kialakult helyzetre figyelemmel olyan módon való elkülönítése, amelynek eredményeként mindkét ingatlan a közterületről közvetlenül megközelíthető volna – az építésügyi hatóság állásfoglalása szerint – nem oldható meg.
A felperes és az I. r. alperes között az ajándékozást követőleg a jó viszony megromlott. Ennek következtében megszűnt az a támogatás, amelyet az I. r. alperes – szerződéses tartási kötelezettség nélkül – a felperesnek korábban nyújtott. Az ingatlan közterheit azonban jelenleg is az I. r. alperes viseli. A felperes 86. évében van, egyedül él, havi nyugdíja 532 Ft. Az I. r. alperes pedagógus, havi keresete 2980 Ft.
A felperes igényét a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésére alapította és az egyik, az utcafronthoz viszonyítva hátrább fekvő, ajándékba adott ingatlan „visszakövetelése” iránt indított keresetet az I. r. alperes ellen. Utóbb keresetét akként módosította, hogy az elajándékozott ingatlan megfelelő eszmei hányadrészére érvényesített tulajdoni igényt, másodlagosan pedig az I. r. alperest 60 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni.
Az I. r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, majd viszontkeresetében annak megállapítását kérte, hogy az ingatlanok tulajdonjogát visszterhesen szerezte meg.
Az első fokú bíróság az I. r. alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg – havi 400 Ft-os egyenlő részletekben – a felperesnek 10 880 Ft-ot és ennek az összegnek kamatait. Elrendelte egyben a felperes javára a perbeli ingatlanokra bejegyzett haszonélvezeti jog törlését. Ezt meghaladóan a keresetet és az I . r. alperes viszontkeresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes között adásvétellel vegyes ajándékozási szerződés jött létre, az I. r. alperes ugyanis az „ajándékba” kapott ingatlanokért 20 000 Ft-ot fizetett a felperesnek. Lényegében tehát az ingatlanok valóságos forgalmi értéke és az I. r. alperes által kifizetett 20 000 Ft közötti különbözet az az összeg, amely ajándéknak minősülhet, és amelyet a felperes a Ptk. 583. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján visszakövetelhet. A felperes által követelt ingatlan, illetőleg ingatlanhányad kiadására azonban a bíróság nem látott lehetőséget egyrészt a megosztás államigazgatási jellegű akadályai, másrészt pedig amiatt, mert az I. r. alperes az ajándékba kapott ingatlanokon a telek értékét jóval meghaladó értékű épületet emelt. Ezért az ítélet indokolása szerint a felperes az ajándékot természetben nem követelheti vissza. Minthogy azonban a felperesnek az ajándék visszakövetelésére létfenntartása érdekében szüksége van, s a visszakövetelés az I. r. alperes létfenntartását nem veszélyezteti, a bíróság az I. r. alperest kötelezte az általa kifizetett vételár és az ingatlan 1967-ben fennállott forgalmi értéke közötti különbözet megfizetésére. Megállapította, hogy az I. r. alperes ilyen módon voltaképpen adásvételi szerződéssel vált a perbeli ingatlanok tulajdonosává. A felperes javára fenntartott haszonélvezeti jogot a bíróság megszüntette, mert álláspontja szerint annak fenntartása a felperes jogalap nélküli gazdagodását jelentené.
Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést, az I. r. alperes csatlakozó fellebbezést jelentett be.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét – lényegében indokai alapján – helyben hagyta.
A mindkétfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A perbeli ingatlanok értékére vonatkozóan a híróság két szakvéleményt szerzett be. Ny. L. szakértő álláspontja szerint az ingatlanok értéke az 1967. évben 30 000 Ft volt. Ebből 13 400 Ft volt a lakóház értéke, 2000 Ft az azóta lebontott trafik értéke, 14 600 Ft pedig a telek értéke, s ez megközelítőleg 80 Ft-os ⬜-ölenkénti telekérteknek felel meg. Az ezt követőleg kirendelt T. S. szakértő viszont az ingatlan 1967. évbeni ⬜-ölenkénti forgalmi értékét 40 Ft-ra becsülte, ami 7320 Ft-ot kitevő telekárnak felel meg. Ugyanez a szakértő az épületet 21 260 Ft-ra, a trafiképületet pedig 2000 Ft-ra, míg a fészert 300 Ft-ra értékelve, az ingatlan 1967-ben fennállott forgalmi értékét 30 660 Ft-ra becsülte. Kiegészítette a szakértő a véleményét azzal, hogy a telek értéke 1974-ben ⬜-ölenként 150 Ft-ra tehető.
A felperes ajándék visszakövetelés iránti igényét a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésére alapította, amely a természetben még meglevő ajándék visszakövetelésére ad jogi lehetőséget. Az erre a jogcímre alapított visszakövetelés esetén rendszerint magának az ajándéknak a visszaszolgáltatására, nem pedig az ellenértékének megtérítésére kerül sor. Nyilvánvaló, hogy a felperes tulajdonjogának az ingatlan meghatározott illetőségére vonatkozó visszaállítása következett volna be a jelen esetben is, ha az I. r. alperes időközben az ingatlanokat nem építi be, illetőleg ha az ingatlanok természetbeni megosztásához az engedélyt az államigazgatási hatóság megadja. Ezek az okok azonban – amelyek sem a felperes magatartásával, sem az ajándék visszakövetelése iránti jogával nincsenek összefüggésben – nem eredményezhetik azt, hogy a felperes hátrányosabb helyzetbe kerüljön, mint abban az esetben, ha az ingatlan megfelelő hányadát természetben kapná vissza.
De az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az I. r. alperes nem ingyenesen jutott hozzá az utóbb beépített ingatlanok tulajdonjogához, hanem 1967-1971-ig terjedő időben 20 000 Ft-ot fizetett ki a felperesnek. Így tehát a felek közötti ügyletet ajándékozással vegyes adásvételi szerződésnek kell minősíteni. Az ajándék az ingatlanok valóságos forgalmi értéke és az I. r. alperes által kifizetett 20 000 Ft közötti összeg különbözetének felel meg.
A fentiekből az is következik, hogy az ajándék értékének megfelelő ingatlanhányadnak nem az 1967. évi, hanem az ajándék visszaszolgáltatásakor fennálló értékéből kell kiindulni. E kérdés eldöntéséhez azonban az eddigi peradatok nem szolgáltatnak megbízható alapot. T. S. szakértő véleményében ugyanis mindössze azt említi meg, hogy – , az ingatlan ⬜-ölenkénti forgalmi értéke 1974-ben 150 Ft-ot tesz ki, – a szakvélemény azonban nem részletezte, hogy megállapítása milyen összehasonlító adatokon alapul. Ennek folytán szükséges a szakértő újabb meghallgatásával annak tisztázása, hogy mennyi volt 1967-ben a felperes által átruházott ingatlanok forgalmi értéke. A 20 000 Ft kifizetése után az I. r. alperes által megszerzett ingatlanok milyen hányada volt ajándéknak minősíthető, s forgalmi értéke az ajándék visszakövetelésének időpontjában hogyan alakult. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 516/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás