PK BH 1976/213
PK BH 1976/213
1976.05.01.
I. Tartási szerződés életjáradéki szerződéssé csak akkor változtatható át, ha ezzel a tartási szerződés megkötésénél szem előtt tartott cél megvalósítható. Ellenkező esetben a tartási szerződés megszüntetésének és a felek megfelelő kielégítésének van helye [Ptk. 589. § (2) bek.].
II. Ha a tartásra kötelezett meghal, az őt terhelő tartási kötelezettségért a jogutódot csupán korlátozott felelősség terheli [Ptk. 586. § (4) bek., 679. §].
A felperes és felesége házasingatlanának 10/20 részét a felperes feleségének halála után egymás között egyenlő arányban öt gyermeke örökölte, közöttük ifj. M. I., aki az I. r. alperes férje volt.
A felperes 1968. szeptember 29-én tartási szerződést kötött I. nevű fiával és az I. r. alperessel. Eszerint a felperes 10/20 ingatlanilletőségének tulajdonjogát átruházta I. nevű fiára és az I. r. alperesre, akik ennek ellenében vállalták a felperes természetbeni tartását. Az I. r. alperes és férje tartási kötelezettségüknek mindenben eleget tettek.
A I. r. alperes férje 1970. évben meghalt. A nevezettnek a tartási szerződéssel megszerzett 15/60, valamint a korábban örökölt 6/60, összesen 21/60 rész ingatlanilletőségét – egymás között egyenlő arányban – gyermekei, a II-IV. r. alperesek örökölték. A perbeli ház 15/60 részének tulajdonosa továbbra is az I. r. alperes volt, aki a felperessel kötött tartási szerződés alapján szerezte meg tulajdoni illetőségét.
Az I., II. és IV. r. alperesek az 1971. június 12. és 13-án kelt, majd 1971. november 28-án módosított adásvételi szerződéssel összesen 29/60 ingatlanilletőségüket 16 430 Ft vételárért eladták az V. és VI. r. alpereseknek, akik az 1972. július 15-én kelt adásvételi szerződéssel 4300 Ft vételárért megvásárolták a III. r. alperes 7/60 ingatlanilletőségét is.
Az I. r. alperes férjének halála után a felperest mintegy l:3 hónapon keresztül a II. r. alperes tartotta. Majd 1971. szeptember 12-én a felperes J. nevű gyermekéhez költözött és azóta ott él.
A felperes keresetlevelében az 1968. február 29-én megkötött tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé átváltoztatását és az I-IV. r. alpereseknek havi 500 Ft életjáradék fizetésére kötelezését kérte.
Az alperesek a tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé átváltoztatását nem ellenezték, de a II-IV. r. alperesek az összegszerűséget túlzottnak találták, az I. r. alperes pedig arra hivatkozott, hogy maga is nyugdíjas, eltartásra szorul, ezért életjáradék fizetésére képtelen.
Az első fokú bíróság az 1968. szeptember 29-én kelt tartási szerződést életjáradéki szerződéssé változtatta át. A II., III. és IV. r. alpereseket kötelezte, fizessenek meg a felperesnek 1971. szeptember 12. napjától kezdődően minden következő hó 12. napján személyenként 100 Ft életjáradékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése alapján a tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé átalakítása indokolt. Az összegszerűség kapcsán pedig utalt a marasztalt alperesek kereseti viszonyaira és családi körülményeire. Végül az I. r. alperesnek a járadék fizetésére kötelezését azért mellőzte, mert tény állapította meg, hogy az I. r. alperes maga is eltartásra szoruló beteges asszony.
Az első fokú ítélet ellen egyedül a III. r. felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy tartási kötelezettség a Ptk. 586. §-ának (4) bekezdése és a 679. § alapján legfeljebb az általa – az illetékek levonása után – 3868 Ft-ban megjelölt hagyaték értéke erejéig áll fenn. Egyébként a járásbíróság ítélete fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
A másodfokú bíróság az első fokú bíráság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a III. r. alperest életjáradék fizetésére kötelező ítéleti rendelkezést helyben hagyta azzal, hogy ez az alperes a havi 100 Ft-os életjáradékért 3868 Ft-ot kitevő örökrésze erejéig felel. Döntését azzal indokolta, hogy a III. r. alperes teljesítési kötelezettsége a Ptk. 586. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel csak a reá háramlott – és a felperes által sem kifogásolt összeg erejéig áll fenn.
Az első fokú ítéletnek fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az ellen a rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás, amellyel a bíróság az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította, valamint a II. és IV. r. alpereseket a reájuk háramlott hagyaték értékére tekintet nélkül marasztalta járadék fizetésében – megalapozott.
Az I. r. alperes az 1968. szeptember 29-én kelt szerződésben vállalt kötelezettséget a felperes természetbeni tartására. E kötelezettséget sem férjének korábban bekövetkezett halála, sem az nem szüntette meg, hogy a tartási szerződéssel férje által megszerzett ingatlanilletőséget a gyermekei örökölték. Ha tehát az eredeti tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé való átváltoztatására kerül sor, az I. r. alperes nem mentesülhet a járadékfizetési kötelezettség alól arra hivatkozással, hogy maga is eltartott és csupán csekély nyugdíja van. Ez utóbbi körülménynek legfeljebb a járadék összegének megállapításánál lehet jelentősége.
Ha viszont a tartási szerződés megkötésénél szem előtt tartott cél a szerződésnek életjáradéki szerződéssé való átváltoztatásával sem érhető el a szerződés megszüntetésére és a felek megfelelő kielégítésére kerülhet sor.
A Ptk. 586. §-ának (4) bekezdése értelmében a tartásra kötelezett halála esetén a néhai örökhagyót terhelő tartási kötelezettségért a jogutódokat csupán a Ptk. 679. §-ában írt korlátozott felelősség terheli.
A II-IV. r. alperesek tehát legfeljebb a reájuk háramlott örökség értéke erejéig kötelezhetők életjáradék fizetésére. Nincs jegyzőkönyvbe foglalt nyoma annak, hogy az első fokú bíróság az alpereseket erre a jogukra figyelmeztette volna.
Ennek elmulasztása viszont lényeges eljárási szabálysértés, amely önmagában is indokolja a törvényességi óvással támadott jogerős ítéleti rendelkezések hatályon kívül helyezését. (Legf. Bír. P. törv. V. 20. 402/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás