PK BH 1976/218
PK BH 1976/218
1976.05.01.
I. Ha a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyat olyan tartozásért foglaltak le, amely kizárólag az egyik házastársat terheli, a foglalás alól mentesítés iránt a végrehajtást kérő ellen indított igényperben alperesként az adóst (az igénylő kezestársát) is perbe kell vonni, s a bíróság valamennyi lefoglalt vagyontárgy figyelembevételével hozza meg döntését (Vht. 78., 78/A., 78/B. §).
II. Nem bocsátható ki a bírósági meghagyás, ha a felperes a házastársát nem vonta perbe és emiatt a pert meg kellene szüntetni [Pp. 130. § (1) bek. g) pont, 157. § a) pont, 136. § (2) bek.].
A járásbíróság – az alperes volt feleségének a kérelmére – 2900 Ft hátralékos gyermektartásdíjra vonatkozóan az alperessel szemben végrehajtási lapot állított ki. A bírósági végrehajtó hűtőszekrényt, ruhásszekrényt segédmotoros kerékpárt foglalt le az alperesnél.
A felperes keresetében házastársi közös vagyonnak állította a lefoglalt ingóságokat és ezért azok fele részének a foglalás alól való feloldását kérte. A tárgyaláson az alperes szabályszerű idézésre nem jelent meg és nem is képviseltette magát.
A járásbíróság a személyesen eljárt felperes kérelmére bírósági meghagyást bocsátott ki, amelyben a lefoglalt ingóságokat „a felperest illető 1/2 eszmei hányad erejéig” mentesítette a foglalás alól. A bírósági meghagyás ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett.
A bírásági meghagyás ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1955. évi 21. sz. tvr. (Vht./178. §-ának (1) bekezdése szerint az, aki a lefoglalt vagyontárgyra tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely a végrehajtás útján történő értékesítésnek akadálya., ezt a végrehajtást kérő ellen indított keresettel érvényesítheti (igényper).
A Vht. 78/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében, ha a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyat olyan tartozásért foglalták le, amely kizárólag az egyik házastársat terheli, a másik házastárs igényperrel kérheti a vagyontárgy foglalás alóli mentesítését a vagyonközösségből őt illető eszmei hányad értékéig. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdés szerinti igényperbe alperesként az adóst (az igénylő házastársát) is be kell vonni; az ilyen igényperben a bíróság a házastársi vagyonközösséghez tartozó valamennyi lefoglalt vagyontárgy figyelembevételével hozza meg döntését.
A Vht. 78./B. §-ának (1) bekezdése viszont azt írja elő, hogy ha a bíróság a 78/A. §-ban említett igénykeresetnek helyt ad, az igénylőt megillető hányad értékének megfelelő meghatározott vagyontárgyakat – a házastársak és a végrehajtást kérő érdekének figyelembevételével – a foglalás alól feloldja. Ha az igénylőt ily módon nem lehet kielégíteni, a természetben meg nem osztható vagyontárgyakat a keresetnek helyt adó ítélet esetén is értékesíteni kell, és a vételár megfelelő részét kell az igénylő részére kiutalni. A (2) bekezdés szerint pedig az (1) bekezdés alapján a foglalás alól feloldott vagyontárgyak az igényperrel élő házastárs, a foglalás alól fel nem oldott vagyontárgyak pedig az adós különvagyonába kerülnek.
A Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a bíróságnak feladata, hogy a törvény céljának (1. §) megfelelően az igazság kiderítésére törekedjék. A bíróság e végett hivatalból gondoskodik arról, hogy a felek a perben jogaikat helyesen gyakorolják és perbeli kötelességeiknek eleget tegyenek. A bíróság köteles a felet, ha nincs jogi képviselője, a szükséges tájékoztatással ellátni és őt jogaira, illetőleg kötelességeire figyelmeztetni.
A járásbíróság megsértette az idézett rendelkezéseket, mert a végrehajtást kérő perben állása nélkül bocsátotta ki a bírósági meghagyást és a felperest illető fele rész értékének erejéig azok természetben való megoszthatósága ellenére – nem meghatározott vagyontárgyakat oldott fel, hanem az összes vagyontárgyak eszmei fele hányadát mentesítette a foglalás alól.
A járásbíróságnak a jogi képviselő nélkül eljárt felperest tájékoztatnia kellett volna jogainak helyes gyakorlására. Az új eljárásban tehát fel kell hívni a felperest a végrehajtást kérőnek alperesként való perbevonására, továbbá azoknak a vagyontárgyaknak a megjelölésére, amelyeket a foglalás alól feloldani és a különvagyonába utalni kíván.
Ha a felperes a felhívásnak nem tesz eleget, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) és j), illetőleg a Pp. 157. §-ának a) pontjában foglaltak szerint kell eljárni. Ebben az esetben pedig a bírósági meghagyás kibocsátására a Pp. 136. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel ebből az okból nem kerülhet sor. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 744/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás