GK BH 1976/225
GK BH 1976/225
1976.05.01.
I. Önmagában a számlaviszony nem eredményez jogi kapcsolatot a bank és a megbízójával szerződő fél (pl. a vállalkozó, szállító) között [Ptk. 535.§ (1) bek., 37/1967. (X. 12.) Korm. sz. r. 2. § (2) bek.].
II. Számlaellenőrzési jogkörben a bank által kifizetni megtagadott számlakövetelés iránti gazdasági perben a bank alperesként nem – hanem csak felperesként vagy beavatkozóként – vehet részt [34/1974. (VIII. 6.) MT sz. r. 22. §, Pp. 54. § (2) bek., 130. § (1) bek.].
A felperes mint tervező és az I. r. alperes mint megrendelő között tervezési szerződés jött létre, melynek alapján a felperes elkészítette egy öntözőfürt beruházási programját, majd kiviteli terveit.
A kiviteli tervdokumentáció elkészítésére kötött tervezési szerződésben a nyomócsőhálózat díjalapját a 46/1967. (ÁT 1968. 1.) ÉVM-ÁH sz. utasítás 9. §-a (2) bekezdésének b) pontja figyelembevételével a felek 30 millió forintban határozták meg és az ennek megfelelő tervezési díjat ugyanezen utasítás IV. sz. mellékletének 5. díjosztálya szerint 330 000 Ft-ban állapították meg. A kiviteli tervek elkészítése után benyújtott tervezői végszámlából a bank 140 000 Ft-ot nem volt hajlandó kifizetni, ezért a felperes a fenti összeg és annak 1973. június hó 15-től esedékes kamatai egyetemleges megfizetésére kérte a megrendelőt mint I. r. alperest és a bankot mint II. r. alperest kitelezni.
Az I. r. alperes nem vitatta azt a kereseti előadást, amely szerint a kifizetés azért nem történt meg, mert azt a II. r. alperes megtagadta, így a perre nem ő adott okot és ezért nem marasztalható.
A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felek a kiviteli tervdokumentációra vonatkozó szerződésben helytelenül határozták meg a díjalapot, ugyanis amint a beruházási programból megállapítható, a nyomócsőhálózat értéke végül is 16 313 000 Ft lett. Ilyen díjalapérték mellett a tervezési díjat a felperes által felhívott jogszabály III. sz. mellékletében feltüntetett 4. díjosztály szerint kell számítani így az legfeljebb 190 000 Ft lehet. Ezzel kapcsolatban a felperes előadta, hogy a kiviteli tervek díjalapját a feleknek a szerződéskötéskor kell meghatározniuk, azt utólag nem lehet módosítani, csak átalakítási, tatarozási és helyreállítási munkák esetén. A II. r. alperes mint a szerződő feleken kívül álló, harmadik személy nem jogosult a szerződés megtámadására.
Az első fokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el annak megvizsgálására, hogy a tervezői szerződésben felszámított tétel díjosztályba sorolása megfelelően történt-e.
A bizonyítási eljárás eredménye alapján az első fokú bíróság a felperes keresetének helyt adott és az I. r. alperest 140 000 Ft tervezési díj és kamatai, valamint a felmerült szakértői költség megfizetésére kötelezte, a II. r. alperessel szemben pedig a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a szakvéleményből kitűnőleg – az Országos Vízügyi Hivatal tájékoztatása figyelembevételével – a felperes által említett jogszabály szerint kell elszámolni. Ennek alapján megállapítható, hogy helyesen történt a tervezési munka árosztályba sorolása, valamint a díjalapérték meghatározása, ezért a kereset az I. r. alperessel szemben alapos. A II. r. alperessel a felperes nincs jogviszonyban, ezért vele szemben a keresetet el kellett utasítani.
Az első fokú ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az ítéletet úgy kérte megváltoztatni, hogy a felperes keresetét 90 000 Ft és kamatai tekintetében a Legfelsőbb Bíróság utasítsa el. A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság szerint helyes az első fokú ítéletnek az a megállapítása, hogy a bank nem szerepelhet a jelen ügyben II. r. alperesként, mert a felperessel nem áll jogviszonyban, ehhez képest a felperes keresetében alaptalanul kérte megrendelőjének és a banknak egyetemleges marasztalását. Az olyan esetekben, ha a bank számlaellenőrzési jogkörében megtagadja a megbízó által egyébként elismert követelés teljesítését, a ki nem fizetett vállalkozási díj iránt a megbízóval szemben kell a keresetet előterjeszteni. Ennek indoka az, hogy az ellenőrzési jogkört rendelő jogszabály – a 34/1974. (VIII. 6.) MT sz. r. 22. §-a – a jogosulatlanul felvett pénzösszegek visszakövetelésére a népgazdasági érdek védelmében felperesi jogállást biztosít a bank részére, de nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint alperesként perelhető volna. Az alperesi helyzetben való perlésnek az is akadálya, hogy a bank a számlavita keretében csak megbízottként folyósít, de a bankszámla felett nem ő, hanem megbízója rendelkezik [Ptk. 535. § (1) bek., 37/1967. (X. 12.) Korm. sz. r. 2. § (2) bek.]. Önmagában a számlaviszony nem eredményez jogi kapcsolatot a bank és a megbízójával szerződő fél (pl. a vállalkozó, szállító) között. Így az esetleges marasztaló ítéletnek is a számla felett rendelkező megbízó és nem a folyósító megbízott ellen kell szólnia, még akkor is, ha a fizetés akadálya a megbízott banknak az említett jogszabály alapján gyakorolt ellenőrzési jogkörében tett intézkedése. Az viszont indokolt, hogy ilyen esetekben a bank beavatkozóként perbe lépjen. Az adott esetben tehát a felperesnek a bankkal szemben előterjesztett keresetét az első fokú bíróságnak jogviszony hiányában a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján tárgyalás kitűzése nélkül el kellett volna utasítania. Egyidejűleg intézkednie kellett volna arról, hogy a bank a perben beavatkozóként részt vegyen és a beavatkozó jogait gyakorolhassa [Pp. 54. § (2) bek.].
A bank fellebbezése – amely lényegileg beavatkozói fellebbezés – csak az első fokú ítéletnek az ellen a rendelkezése ellen irányult, amellyel az I. r. alperest a felperes javára 90 000 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság a 90 000 Ft és kamatai megfizetésére vonatkozó fellebbezést az alábbiak miatt találta alaposnak.
Az első fokú bíróság nem tisztázta kellően azt a kérdést, hogy a díjalapérték és ahhoz kapcsolódóan a tervezési díj meghatározása arányban áll-e a felperes által ténylegesen nyújtott szolgáltatással. A bank kezdettől fogva azzal érvelt, hogy a felek közötti tervezési szerződés megkötésekor már meglevő, bár még jóvá nem hagyott beruházási program 25 960 m 15 218 000 Ft értékű nyomócsőhálózatot irányzott elő, és hogy ténylegesen is csak 22 km hosszú, 12 698 000 Ft értékű kiviteli terv készült. Ennek a körülménynek a tisztázását annak ellenére sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az elsőfokú bíróság megkeresésére adott tájékoztatásában az illetékes árhatóság úgy nyilatkozott, hogy a 30 millió forintban közösen meghatározott díjalap jogszerű. Miután a megkeresett szerv ezt a véleményét semmivel sem támasztotta alá, s így nem állapítható meg, hogy milyen indokok alapján találta az ár szempontjából kifogástalannak a felek megállapodását, ezért az ügy megnyugtató elbírálása végett a bank és az árhatóság álláspontja közötti ellentétet tisztázni kell. Az első fokú ítélet indokolásából sem tűnik ki egyébként az, hogy a bíróság miért fogadta el az ítéletének alapjául a bank álláspontjával szemben az árhatóság attól teljesen eltérő, de meg nem indokolt közlését. Így csak a tények további tisztázása és az ügy valamennyi körülményének felderítése alapján lehet a 90 000 Ft és kamataira vonatkozó felperes követelésének jogossága kérdésében határozni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítélet sérelmezett részét hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 329/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás