• Tartalom

GK BH 1976/226

GK BH 1976/226

1976.05.01.

A bizományos és a megbízó között utazási költség tárgyában indult perben nem hatályosul a Magyar Kereskedelmi Kamara mellett szervezett Választottbíróság egyébként kikötött hatásköre [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 4. §, GKT 4/1975. sz.].

A felperes külkereskedelmi vállalat bizományi szerződés alapján gépet importált az alperes részére. Ezzel kapcsolatban a felperes a külföldi választottbíróság előtt pert indított a külföldi eladó ellen, és ezért a felperes jogi képviselője annak tárgyalására kiutazott. A felperes keresetében utazási költségeinek megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes vitatta, hogy a jogi képviselet ellátása szükségszerűen ilyen nagyságú kiadások felmerülésével járt volna, de azt is kifogásolta, hogy a felperes a külföldi eladóval szemben az igényérvényesítés során nem a megbízásnak megfelelően járt el.
Az első fokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta és megállapította, hogy az utazással ennyi költség szükségszerűen és hasznosan felmerült. Az ítélet indokolása szerint amennyiben a felperes a per megindítása vagy vitele kapcsán eltért az alperes megbízásától, úgy az utóbbinak módjában áll vele szemben kártérítési követelést támasztani.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, amelyben vitatta a bíróság hatáskörét illetve eljárási jogosultságát is mert a felperessel kötött bizományi szerződésben a Magyar Kereskedelmi Kamara mellett szervezett Választottbíróság hatáskörét kikötötték.
A fellebbezés nem alapos.
A 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 4. §-a értelmében a szerződő felek a szerződésekből eredő jogviták eldöntésére a Magyar Kereskedelmi Kamara mellett szervezett Választottbíróság hatáskörét is kikölthetik, ha a külkereskedelmi vállalat és a külföldi fél között felmerülő jogvita elbírálása az említett választottbíróság hatáskörébe tartozna, vagy ha ilyen jogvita eldöntésének elősegítése céljából a felek megítélése szerint ez célszerű.
A felek a közöttük létrejött importbizományi szerződésben kikötötték a Magyar Kereskedelmi Kamara mellett szervezett Választottbíróság hatáskörét és ez a kikötés az előbbiek szerint jogszabályszerű. Ennek ellenére az alperes erre alapított hatásköri kifogása nem alapos, mert a felperes által az alperes ellen indított konkrét per tárgya nem olyan, amelyre a felek által egyébként kikötött választottbírósági hatáskör hatályosul.
A 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet fentebb említett 4. §-a két feltétel egyikét kívánja meg ahhoz, hogy valamely jogvitára nézve a Magyar kereskedelmi Kamara mellett szervezett Választottbíróság hatásköre kiköthető legyen. Az egyik feltétel az, hogy a külkereskedelmi vállalat (a felperes) és a külföldi fél között felmerülő jogvita e választottbíróság hatáskörébe tartozzék. Ez a feltétel nem áll fenn, mert a jogvitát más (külföldi) választottbíróság bírálta el. Nem áll fenn a másik feltétel sem, mert a külkereskedelmi vállalat és a külföldi fél közötti jogvita eldöntését semmiképpen sem segítené elő az, hogy a felek között keletkezett konkrét költségvitát a Magyar kereskedelmi Kamara mellett szervezett Választottbíróság döntse el. Az említett rendelet 4. §-ának rendelkezése azt a célszerűséget tartja szem előtt, hogy egyrészt a belföldi felek jogvitájának ugyanazon fórum által történő eldöntése egyszerűsítse, gyorsítsa a külföldi féllel folytatott jogvitát, másrészt hogy biztosítsa a két – a szerződések láncolata folytán – összefüggő per egyöntetű elbírálását. Az, hogy az alperes megbízó tartozik-e és ha igen, milyen összegű utazási költséget téríteni a felperesnek, az előbbi értelemben nincs kapcsolatban a felperes és a külföldi eladó közötti perrel. Ilyen körülmények között nincs lehetőség arra, hogy a jelen költségperre az említett kihatás hatályosuljon.
Ami az ügy érdemét illeti, a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét – helyes indokainál fogva – helyben hagyta.
A Legfelsőbb Bíróság sem bocsátkozott annak a kérdésnek a vizsgálatába, hogy a felperes mennyiben járt el az alperes megbízása szerint a külföldi féllel szembeni igényérvényesítés során vagy tért el attól. Tény, hogy a felperes a külföldi szállítót perelte, több mint 90 000 Ft a felpereshez befolyt, amit az alperesnek átutalt, és így ennek a pernek a költségeit az alperes nem vitásan tartozik megtéríteni. Más kérdés, hogy a felperes az igényérvényesítés során esetleg nem az alperes megbízása szerint járt el, vagy nem azt az igényt érvényesítette, amire az alperes megbízása szólt, vagy amit az alperes célszerűnek tartott. Ha ez valóban így történt és az alperesnek emiatt kára keletkezett, úgy azt – viszontkereset, illetve beszámítási kifogás hiányában – külön kell érvényesíteni. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 325/1975. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére