MK BH 1976/234
MK BH 1976/234
1976.05.01.
Az 1967. január 1-e előtt fennállott termelőszövetkezeti tagság idejéből azokat a naptári éveket lehet nyugdíjévként figyelembe venni, amelyeknek teljes tartama alatt a termelőszövetkezeti tagság fennállott, és a férfi tag közös munkával legalább 120, a nő tag 80 munkaegységet teljesített. A társadalombiztosítási be- és kijelentéseknek a tagsági viszony létrejötte és megszűnése szempontjából nincs jelentősége [1959. évi 7. sz. tvr. 17., 19. §, 30/1966. (XII. 21.) Korm. sz. r. 25. § (1) bek., 29. § (1) bek]*.
A felperes 1969-ben az 1966. évi 30. sz. tvr. alapján rokkantsági nyugdíj megállapítása iránt terjesztett elő igényt az alperesnél, ez iránti kérelmét azonban elutasították azzal az indokkal, hogy a szükséges tíz nyugdíjév, helyett összesen csupán öt nyugdíjévvel rendelkezik. Ebből termelőszövetkezeti tagsággal megszerzett nyugdíjévnek csak az 1959. és 1966. éveket ismerte el az alperes.
A felperes a másodfokon hozott határozat ellen keresetet nyújtott be a kerületi bírósághoz. A keresetlevelében arra hivatkozott, hogy a h-i termelőszövetkezetben 1964. augusztus 23-ig dolgozott, a férjével közösen teljesített munkák után járó munkaegységeket azonban sok esetben a férje javára számolták el. Kérte a termelőszövetkezetben eltöltött idejének a nyugdíjévei számításánál való figyelembevételét.
A per során a felperes bemutatta a termelőszövetkezet vezetőségi bizottságának határozatát, amelyben a bizottság megállapította, hogy a felperes és a férje 1960-ban 508, 1961-ben 424, 1962-ben pedig 405 munkaegységet teljesített, s ebből az említett években a felperes legalább 80 munkaegységet szerzett. A határozat indokai szerint a felperes 1959. december 31-én írta alá a belépési nyilatkozatot. 1960. január 5-én a termelőszövetkezet őt társadalombiztosításra bejelentette, majd 1960. december 1-ével a biztosításból kijelentette. 1962. szeptember 1-ével újból bejelentette a termelőszövetkezet a felperest biztosításra, a kijelentésére adat nincs. A munkaegység – nyilvántartókönyv szerint – az előzőekben megjelölt számú munkaegységet a felperes férje nevén számolta el a termelőszövetkezet. A bizottság azonban a termelőszövetkezet elnökének tanúvallomása alapján megállapította, hogy a férje javára elszámolt munkaegységekből évente nyolcvannál jóval többet a felperes szerzett.
A kerületi bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes az 1961. és 1962. években további két termelőszövetkezeti nyugdíjévet szerzett, ezzel 1969. július 24-ig számítva összesen hét nyugdíjévvel rendelkezik. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletével a kerületi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A biztosításra történt bejelentések adatai alapján tényként azt állapította meg, hogy 1960. december 1-én a felperes szövetkezeti tagsága megszűnt és csak 1962. szeptember 1-én lett újból a termelőszövetkezet tagja. A felperes tagsága az első fokú bíróság által beszámított 1961. és 1962. évek teljes tartalma alatt tehát nem állott fenn, következésképpen ezeket az éveket a 30/1966. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 25. §-ának (1) bekezdése értelmében nem lehet nyugdíjévként számításba venni.
A felperes 1973-ban újból igényt jelentett be az alperesnél rokkantsági nyugdíj megállapítása iránt. Ezt az igényét a társadalombiztosítási szerv azzal utasította el, hogy 1973. május 29-ig számítva összesen hét nyugdíjévet és kilenc nyugdíjhónapot szerzett, amelynek alapján nyugellátásra nem jogosult. Termelőszövetkezeti tagként végzett munkával szerzett nyugdíjévként az újabb igény elbírálásánál is csak az 1959. és 1966. éveket vette figyelembe az alperes.
A felperes az újabb másodfokú határozat ellen beadott keresetlevelében az 1960-62. évek számításba vételével kérte rokkantsági nyugdíjra való jogosultságának megállapítását. Keresetét a kerületi bíróság elutasította. Ítéletének indokaiban utalt a másodfokú bíróságnak a korábbi igénybejelentés tárgyában hozott ítéletében tett megállapításaira, s az volt az álláspontja, hogy a felperes a nyugdíjévkénti beszámításnak a 30/1966. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 25. §-ának (1) bekezdésében meghatározott valamennyi feltételét nem bizonyította, s így a keresete megalapozatlan.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét, annak helytállónak talált indokai alapján, helybenhagyta.
A felperes 1973. évi igénybejelentése tárgyában hozott jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 30/1966. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet (Tsznyr.) 2.5. §-ának (1) bekezdése szerint az 1967. január 1. napja előtti időre vonatkozólag azt a naptári évet kell termelőszövetkezeti tagsággal szerzett nyugdíjévként figyelembe venni, amelynek teljes tartama alatt a termelőszövetkezeti tagság fennállott és – ha nőről van szó – a tag legalább nyolcvan munkaegységet teljesített, s emellett nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt.
A termelőszövetkezet vezetőségi bizottságának határozatában foglaltak megnyugtatóan igazolják, hogy a felperes a kérdéses években a nyugdíjévkénti beszámítás feltételéül megkívánt számú munkaegységet a személyesen teljesített munkájával megszerezte. A perben tehát lényegében csak az volt vitás, hogy a felperes termelőszövetkezeti tagsága fennállott-e az általa beszámítani kért 1960-1962. évek teljes tartama alatt.
Az eljárt bíróságok tényként azt fogadták el, hogy a felperes 1959-ben kezdődött tagsági viszonya 1960. december 1-én megszűnt és csak 1962. szeptember 1-én lett újból a termelőszövetkezet tagja. A beszámítani kért évek teljes tartama alatt tehát nem volt termelőszövetkezeti tag. E megállapításaikat az eljárt bíróságok a termelőszövetkezet társadalombiztosítási nyilvántartásainak adataira alapozták és a biztosításból való kijelentést a tagság megszűnése, a biztosításba való újbóli bejelentést pedig az újabb tagsági viszony kezdete időpontjának tekintették.
A vitás időben a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről az 1959. évi 7. sz. tvr. rendelkezett. A tvr. 19. §-a értelmében a tagsági viszony kilépés, kizárás és halál következtében szűnhetett meg. Arra vonatkozólag, hogy a felperest a szövetkezetből kizárták volna, adat nem merült fel, a termelőszövetkezetből kilépni a tvr. 17. §-ának (1) bekezdése szerint a belépést követő három évig nem lehetett. A jogszabály (2) bekezdése értelmében csak kivételesen, rendkívüli ok esetén járulhatott hozzá a közgyűlés a tag korábbi kilépéséhez. Az eljárt bíróságok tehát csupán a társadalombiztosítási be- és kijelentések adatai alapján megalapozatlanul következtettek arra, hogy a bejelentéseknek megfelelően állott fenn a felperes tagsági viszonya: amikor kijelentették a biztosításból, megszűnt a tagsága, majd amikor ismét bejelentették, újból tag lett. A társadalombiztosítási be- és kijelentéseknek tagsági viszonyt létesítő és megszüntető hatálya nincs. A tagsági viszony keletkezésére és megszűnésére vonatkozóan kizárólag a termelőszövetkezetekre vonatkozó jogszabályok irányadók, s azok alkalmazásával a per adatai alapján az állapítható meg, hogy a felperes a kérdéses időben az 1959-ben történt belépése alapján a h-i mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja volt, mert a tagsági viszonya ez idő alatt – rendkívüli ok miatti kilépés és kizárás esetét kivéve – még abban az esetben sem szűnhetett volna meg, ha esetleg szándékában állott volna a szövetkezetből kilépni. A társadalombiztosítási kijelentést a tagsági viszony megszűnésére vonatkozó bizonyítékként az adott esetben azért sem lehet értékelni, mert a per adataiból megállapítható, hogy a felperes a szóban levő években a termelőszövetkezetben rendszeres munkát végzett, és amikor a termelőszövetkezet a biztosításból kijelentette, helyette a férjét jelentette be biztosításra annak ellenére, hogy a férje nem is volt tagja a szövetkezetnek.
A felperes nyugdíjigényének elbírálásánál figyelemmel kell lennie a Tsznyr. 29. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre is, amely szerint a nyugellátásra jogosultsághoz feltétlenül szükséges nyugdíjévek egyötödénél – az adott esetben két évnél – hosszabb időt csak a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai vagy hitelt érdemlő egykorú okirati bizonyítékok alapján lehet számításba venni. E jogszabályi rendelkezésre figyelemmel a perben felvett bizonyítás alapján a felperes javára további két évet lehet nyugdíjévként beszámítani. (Legf. Bír. M. törv. 1. 10 127/1975. sz.)
*.
A 30/1966. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet (Tsznyr.) a 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet (R) 354. §-ának (3) bekezdése értelmében 1975. július 1-én hatályát vesztette. A közölt határozat az R. 125. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltaknak is megfelel, a Tsznyr. 29. §-ának (1) bekezdése szerinti korlátozást azonban az új jogszabály nem tartalmazza.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás