BK BH 1976/240
BK BH 1976/240
1976.06.01.
Ha a megtámadott fél a várható további támadás elhárítása céljából eszközt vess magához , jogos védelmi helyzete nem szűnik meg, és védekezése nem kerül át a jogtalanság talajára (Btk. 25., 257. §).
F. L. III. r. terheltet a kerületi bíróság az e részében jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondta ki súlyos testi sértés bűntettében és ezért 8 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 2000 Ft pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A tényállás lényege a következő volt.
A három terhelt az NSZK-beli Speyer-ben építőipari munkán dolgozott. A vádbeli napon leittasodtak. Miután a munkásszállásra hazatértek, az I. r. és a II. r. terhelt között vita keletkezett, ami később tettlegességé fajult. Társaik, köztük a III. r. terhelt szétválasztotta őket. Ezért a II. r. terhelt, amikor 21 óra körül a mosdóhelyiségben összetalálkozott a III. r. terhelttel, őt megtámadta. A III. r. terhelt menekült, az ebédlőbe szaladt, de az őt utolérő II. r. terhelt a ping-pong asztalra nyomta. Egy odaérkező munkatársuk választotta szét őket. A II. r. terhelt azonban tovább támadott és üveget ragadott a kezébe. Ezt látva a III. r. terhelt ugyancsak felkapott egy colás üveget, azzal a konyhába menekült és az üveg nyakát a falhoz ütve letörte. Amikor a támadó II. r. terhelt odaérkezett, a terheltek között tettlegességre került sor. A III. r. terhelt a törött üveggel terhelttársa arcát, ez pedig a III. r. terhelt kezét vágta meg. Ezt követően a III. r. terhelt a II. r. terhelt támadása elől tovább menekülve a szobájába szaladt. A III. r. terhelt a kezén 10%-os maradandó munkaképesség-csökkenést eredményező sérülést szenvedett, a II. r. terhelt arcán és kezén 2-3 heti gyógytartamú sérülések keletkeztek.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A kerületi bíróság azért nem látta a III. r. terhelt javára a jogos védelmet megállapíthatónak, mert nevezett menekülés során, mielőtt a II. r. terhelt utolérte, magához vett és eltört egy üveget, így „nem a további tettlegesség abbahagyása iránti szándékkal, illetve a II. r. terhelt támadásának puszta kivédése érdekében, hanem a mindenáron való erőszakos magatartásra készült fel, tehát ő maga is a jogtalanság talaján cselekedett”.
A kerületi bíróság a jogos védelem intézményére vonatkozó jogszabályi rendelkezést, a Btk. 25. §-át, illetve az abban használt jogi fogalmakat tévesen értelmezte.
Támadáson valamely jogtárgyat sértő vagy veszélyeztető, ellenséges, agresszív jellegű tevékenységet kell érteni. A védelem viszont – amelyre a törvény az „elhárítás” kifejezést is használja – a támadás visszaverésére irányuló tevékenység. Azzal tehát, hogy a megtámadott eszközt vesz magához, vagy más módon készül fel az elhárításra, a védekezés nem válik támadássá. Egyébként a jogos védelem jogintézményének az alkalmazása szempontjából védekező cselekményként éppen az olyan tevékenység jöhet figyelembe, amely egyébként bűncselekmény megvalósítására lenne alkalmas. Ha az elhárító tevékenység nem ilyen, akkori jogos védelem jogintézményének alkalmazására nincs szükség.
A védelem jogosságának a feltételeit a Btk. 25. §-ának (2) bekezdése kimerítően felsorolja. E felsorolásban nem szerepel az, hogy a védekező az elhárításra nem készülhet fel. Ennek negatív követelményként megkívánása – ezt tette a kerületi bíróság – az esetek jelentős hányadában a jogintézmény céljának a meghiúsítását eredményezné és a jogos védelem intézményét gyakorlatilag a váratlan támadások körére korlátozná. Emellett a támadóhoz képest hátrányosabb helyzetbe hozná a megtámadottat, mert megakadályozná abban, hogy a támadásra felkészült agresszorral szemben felkészülten védekezzék. Az ilyen fajta egyenlőtlenség előidézése pedig nyilvánvalóan ellentétben áll a törvényhozó szándékával.
A megtámadott tehát – ha erre módja van – jogosult akár eszköz magához vételével is felkészülni a várható támadás elhárítására, és az elhárító cselekmény korlátai csak a Btk. 25. §-ának (2) bekezdésében felsorolt követelmények, a szükségesség és az ebben fogalmilag bennfoglalt arányosság.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekhez képest a Be. 280. §-ának (1) bekezdése értelmében megállapította, hogy a kerületi bíróság megtámadott ítélete F. L. terhelt bűnösségének kimondása miatt törvénysértő. Ezért a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján az ítéletet e részében hatályon kívül helyezte, és F. L. III. r. terheltet a súlyos testi sértés bűntette miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján, büntethetőséget kizáró ok – a Btk. 25. §-ában meghatározott jogos védelem – fennállása miatt felmentette. (Legf Bír. B. törv. III. 138/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás