BK BH 1976/242
BK BH 1976/242
1976.06.01.
A figyelmeztetés alkalmazásánál a tárgyi és az alanyi oldal szerves és szoros kapcsolatát kell vizsgálni. – Figyelmeztetés törvénysértő alkalmazása megalapozatlan tényállás alapján (Btk. 60.§).
A járásbíróság az I. r. terhelttel szemben a bűnszövetségben elkövetett sikkasztás, folytatólagosan elkövetett sikkasztás, valamint a 6 rb. csalás bűntette miatt indult eljárást megszüntette, és a terheltet figyelmeztetésben részesítette.
A vád szerint az I. r. terhelt mint főkönyvelő a II. r. terhelt brigádvezetőnek elszámolásra 218 l84 forintot utalványozott, aki a felvett összeg nagyobb részével nem tudott elszámolni. Ebből az összegből az I. r. terhelt is részesedett, a vád szerint 18 000 forintot kapott. Az I. r. terhelt a III. r. terheltnek 8000 forintot utalványozott prémiumelőleg címén. A prémium kifizetésének feltételei nem teljesültek, és a vezetőség sem hagyott jóvá ilyen intézkedést. Az I. r. terhelt a III. r. terheltnek, a tsz részlegvezetőjének albérleti lakást bérelt, ahová később ő maga is odaköltözött. Ezt követően albérleti díj címén 13 250 forintot utalt át mint főkönyvelő, a vezetőség beleegyezése nélkül.
Végül a terhelt a gázvezetékvarratok izotóppal való vizsgálata kapcsán felmerült szállítási költségek kiszámításánál, a megengedettnél lényegesen magasabb bértételt vett alapul. Ily módon 40 560 forinttal magasabb összeget számoltak fel szállítási költség címén.
A járásbíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 60. §-a szerint „büntetés kiszabása nélkül figyelmeztetésben kell részesíteni azt, akinek a cselekménye és a személye akár az elkövetéskor, akár – a körülmények megváltozása folytán – az elbíráláskor olyan csekély veszélyességű a társadalomra, hogy az e törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen”.
Az e törvényi rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolás – miután behatóan taglalja az említett jogintézmény történeti kialakulását – leszögezi: a figyelmeztetés alkalmazásának egyik előfeltétele, hogy a cselekmény bűncselekményt valósítson meg, vagyis az – ha kisebb fokban is – a társadalomra veszélyes legyen.
Okszerűen folyik ebből az is, hogy ilyen esetben az alanyi oldalon – kizáró körülmények fennállása hiányában – bűncselekmény elkövetőjéről van szó, akinek társadalomra veszélyessége szoros függvénye a cselekmény társadalomra veszélyességének, tehát a figyelmeztetés alkalmazásánál a tárgyi és az alanyi oldal szerves és szoros kapcsolatát kell vizsgálat alá vonni.
Az eljáró bíróságnak tehát ügydöntő határozatában – függetlenül attól, hogy az eljárás melyik stádiumában kerül sor a figyelmeztetés alkalmazására-állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy az elkövető által megvalósított cselekmény bűncselekmény-e.
Természetszerűen ugyanilyen mértékben fontos az elkövető társadalomra veszélyességének gondos tisztázása is.
Következésképpen az ügydöntő határozatnak tartalmaznia kell a bíróság által megállapított tényállást – az események olyan terjedelmű rögzítésével, amely esetenkint szükséges -, továbbá az ebből levont azt a további jogi következtetést, hogy a cselekmény mely bűncselekmény törvényi tényállásának megvalósítására alkalmas.
Az első fokú bíróság határozata azonban ilyen állásfoglalást sem a tárgyi, sem az alanyi vonatkozású tényeket illetően egyáltalán nem tartalmaz, csupán a vád tárgyául szolgáló ténymegállapításokra utal, ám azokra is hiányosan.
További fontos törvényi követelményt rögzít a Be. 163. §-ának (2) bekezdése, amikor kimondja, hogy „a bíróságnak az ügydöntő határozatban a vádról határoznia kell”.
Az első fokú bíróság azonban végzésének meghozatalakor ezt az alapvető eljárásjogi rendelkezést is figyelmen kívül hagyta, ugyanis több, a vád tárgyául szolgáló cselekmény vonatkozásában egyáltalán nem állapított meg tényállást, míg más vádpontokat illetően a tényállás jelentős mértékben hiányos. A tényállás 1. pontjában rögzített megállapítás nem tartalmazza azt, hogy az ügy II. r. vádlottja az általa felvett 218 184 forintból ténylegesen milyen összeggel nem számolt el a tsz-nek és tévesen tartalmazza azt, hogy ezt az összeget közösen használták fel. A vád szerint ugyanis az I. r. terhelt 18 000 forint juttatást kapott F. M.-től, amiért az elszámolási hiányokat könyvelési manipulációk útján eltüntette. Számos vádba tett cselekmény tárgyában a végzés nem tartalmaz semminő állásfoglalást.
Végül a végzés egyáltalán nem sorolja fel a terhelt korábbi rehabilitáció alá nem eső büntetéseit sem, s így a figyelmeztetés alkalmazhatóságánál szerepet játszó egyik előfeltétel, a személyi társadalomra veszélyesség kérdése ugyancsak tisztázatlan maradt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megtámadott határozat megalapozatlan, ezért azt hatályon kívül helyezte, s az ügyet új eljárásra a járásbírósághoz visszaküldte.
Iránymutatásul a Legfelsőbb Bíróság arra utal, hogy az időmúlás a vádbeli cselekmények társadalomra veszélyességének elenyészően csekély voltát illető megállapításra önmagában véve nem elegendő. (Legf. Bír. B. törv. V. 213/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás