BK BH 1976/244
BK BH 1976/244
1976.06.01.
I. Az önsérülés okozása csak akkor zárható ki az enyhítő körülmények sorából, ha az elkövetőnek tényleges öngyilkossági szándéka nem volt, amikor az önsérülés okozása nyilvánvalóan csak az öngyilkosság látszatának keltését, vagyis olyan enyhítő körülménynek a saját javára értékelését célozta, ami valójában nem állott fenn. (Btk. 64. §).
II. Az emberölés bűntettének erős felindulásban elkövetettként minősítése (Btk. 254. §).
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 3 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint a vádlott a sértett leánnyal élettársi viszonyt létesített. A vádbeli napon a vádlott és a sértett nagyobb társaságban együtt szórakozott. Miután a vádlott a sértett által másodízben rendelt vodkát már nem volt hajlandó elfogyasztani, a sértett őt szidalmazni kezdve, veszekedést kezdeményezett, majd követelte, hogy a ruháját vegye le, mert azt ő vette részére. Végül is a vádlott a sértegetések hatására az éttermet elhagyta.
A sértett a vádlott után ment, ismételten becsületsértő kijelentésekkel illette. A vádlott ekkor zsebkését elővéve a sértettet megfenyegette, majd otthagyta őt.
A sértett a vádlottat tovább követte, haladásuk közben négy-öt alkalommal elé állt, kezével vissza akarta tartani, követelte, hogy a ruháját vegye le. A vádlott ezután futásnak eredt, a sértett azonban utána szaladt, elé állt, megfogta a karját és a ruhát le akarta róla húzni. A vádlott ezután újra elszaladt, a sértett ismét beérte őt, rángatni kezdte, mire a vádlott a kezében levő késsel a sértettet hasba szúrta.
Amikor a vádlott látta, hogy élettársa a földön fekszik, a kezében levő késsel a baloldali mell bimbóudvar felett önmagát mellbe szúrta. Mind a sértettet, mind a vádlottat kórházba szállították, a sértett életveszélyes, a vádlott 3 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.
A vádlott a fellebbezési tárgyaláson az elmeorvosi szakvélemény felülvizsgálatának az elrendelését, továbbá a kórház megkeresését kérte a sérüléséről készült röntgenfelvétel beszerzése végett. A röntgenfelvétellel, öngyilkossági szándékának komolyságát kívánta bizonyítani, állítása szerint sérülése következtében – a tényállással ellentétben – nem 8 napon belül gyógyuló, hanem a mellüreget is megnyitó súlyos sérülést szenvedett.
A megyei bíróság a szakvélemény felülvizsgálatára irányuló indítványt törvényesen utasította el. A szakértők azt, hogy a vádlott a vádbeli bűncselekményt felindult állapotban követte el, nem vitatták, csupán az indulat kórosságát zárták ki. A szakértők véleményüket az említett körben tüzetesen megindokolták, abban ellentét nincs. Ilyen körülmények között pedig a szakvélemény felülvizsgálatának elrendelésére ezúttal sem kerülhetett sor.
A röntgenfelvétel beszerzése is szükségtelen. Az elkövetés körülményei, valamint az a tény, hogy a vádlott közvetlenül a szíve környékén szúrta magát mellbe, a röntgenfelvétel beszerzése nélkül is alapot nyújt annak megállapítására, hogy szándéka öngyilkosságra, nem pedig a büntetés enyhítését célzóan, csupán az öngyilkosság látszatának a keltésére irányult. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a röntgenfelvétel beszerzésére irányuló indítványt elutasította.
Kétségtelen, hogy a megyei bíróságnak a röntgenfelvétel beszerzése nélkül tett az a megállapítása, hogy a vádlott sérülése 8 napon belül gyógyult, nincs kellően megalapozva. Ennek a megalapozatlanságnak azonban, a tényleges öngyilkossági szándék megállapítása mellett, a büntetés kiszabására is kiható jelentősége nincs.
A vádlott bűnösségének a megállapítása törvényes. Tévedett ellenben a megyei bíróság a cselekmény minősítését illetően. Az indokolásból kitűnően a megyei bíróság a vádlott ölési cselekményét azért nem minősítette erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette kísérletének, mert álláspontja szerint a sértetti magatartás nem volt alkalmas a tudatot is elhomályosító felindulás kiváltására.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel az állásponttal nem ért egyet.
Az irányadó tényállásból kitűnően a sértett a vádlottat nyilvános szórakozóhelyen, mások előtt, hosszabb időn át sértegette, ruhájának levetését követelte. Amikor pedig a vádlott a további megszégyenítése elkerülése végett az éttermet elhagyta, a sértett utána ment, tovább sértegette, rángatta. A vádlott két alkalommal is elmenekült, elfutott a sértett elől, a sértett azonban ismételten utána futott és ruhájának levétele végett vele dulakodást kezdett. A most megjelölt sértetti magatartás pedig az egyébként is igen gyenge idegzetű vádlottból méltán válthatott ki tudatot is elhomályosító felindulást.
Minthogy pedig a vádlott eshetőleges ölési szándéka ebben a méltányolható okból eredő indulati állapotában keletkezett és tettét nyomban végre is hajtotta, cselekménye a Btk. 254. §-a szerint minősül.
A változott minősítés folytán új büntetés kiszabására került sor. A megyei bíróság a bűnösségi körülményeket általában helyesen sorolta fel, tévedett ellenben, amikor arra következtetett, hogy a vádlottat az öngyilkossági kísérleténél nem a megbánás vezette és ezért annak enyhítő körülményként való értékelését mellőzte.
Az öngyilkosság az embertől, természetéből adódóan merőben idegen cselekmény. Annak elkövetésére rendszerint hosszan tartó elkeseredés, halmozódó lelki konfliktus vagy valamilyen esemény következtében kialakuló súlyos fokú megrázkódtatás vezet. Akiből pedig az általa elkövetett bűncselekmény öngyilkosság elkövetése irányában ható megrázkódtatást vált ki, ebből megalapozottan csakis arra lehet következtetni, hogy öngyilkosságának oka vagy legalábbis egyik oka az általa elkövetett bűncselekmény megbánása volt. A valóságos öngyilkossági kísérlet tehát minden esetben a büntetés enyhítése irányában hat, mert ebben a megbánás jut kifejezésre, és ezért a büntetés célja enyhébb büntetéssel is elérhető. A kifejtettekből következik, hogy az önsérülés okozása csak akkor zárható ki az enyhítő körülmények sorából, ha az elkövetőnek tényleges öngyilkossági szándéka nem volt, amikor az önsérülés okozása nyilvánvalóan csak az öngyilkosság látszatának keltését, vagyis olyan enyhítő körülménynek a saját javára értékelését célozta, ami valójában nem állott fenn.
Minthogy pedig a jelen esetben ilyen következtetésre jutni nem lehet, a Legfelsőbb Bíróság a vádlott öngyilkossági kísérletét, illetve az ebben megnyilvánuló őszinte megbánást javára figyelembe vette.
Az így kiegészített bűnösségi körülményeket alapul véve – a változott minősítés folytán – a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat – a büntetés kiszabására irányadó elvek szem előtt tartásával – két évi szabadságvesztésre ítélte.
A cselekmény indulati jellegére figyelemmel a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását pedig mellőzte. (Legf. Bír. Bf. IV. 75/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás