BK BH 1976/247
BK BH 1976/247
1976.06.01.
Az engedély nélkül megszerzett lőfegyvernek az azzal elkövetett bűncselekmény megvalósulását követő további birtokban tartásával megvalósul a lőfegyverrel való visszaélés bűntette (Btk. 195., 155., 65. §)..
Az első fokú bíróság bűnösnek mondotta ki az I. r. vádlottat társtettesként, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében és lőfegyverrel való visszaélés bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül 6 évi fegyházban letöltendő – szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
A II. r. vádlottat társtettesként, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében és közlekedési vétségben mondotta ki bűnösnek az első fokú bíróság, és ezért őt halmazati büntetésül 3 évi és 6 hónapi – szigorított börtönben letöltendő – szabadságvesztésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra és 4 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
Az első fokú bíróság a tényállást, a tárgyaláson felmerült bizonyítékok gondos mérlegelésével állapította meg. Ítéletében részletes indokát adta annak, hogy a bizonyítékok közül melyiket miért fogadta el, illetve melyeket miért mellőzött. Az így megállapított tényállás mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól. Ezért az e § (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is irányadó.
Az első fokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlottak bűnösségére és nem tévedett cselekményeik jogi minősítésénél.
Az I. r. vádlott és védője azért támadta a minősítést, mert álláspontjuk szerint a vádlottnak az a cselekménye, hogy a rendőrtől a lőfegyvert elvette és azt a lakására vitte, nem minősül lőfegyverrel visszaélés bűntettének is, minthogy az a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének csak eszközcselekménye.
A fellebbezés alaptalan.
A vádlottak azzal a magatartásukkal, hogy a rendőrt bántalmazták és lefegyverezték, majd az elvett fegyverrel menekülésüket fedezték, elkövették a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét.
Az I. r. vádlott azzal a további magatartásával, hogy a birtokába jutott lőfegyvert lakására vitte és ott elrejtette, maradéktalanul megvalósította a lőfegyverrel való visszaélés bűntettét. Töretlen ugyanis az az ítélkezési gyakorlat, hogy az engedély nélkül megszerzett lőfegyvernek vagy lőszernek az azzal történt bűncselekmény elkövetése utáni birtokban tartásával maradéktalanul megvalósul a lőfegyverrel való visszaélés bűntette, és így az nem értékelhető eszközcselekményként.
A büntetés kiszabásának kérdését vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az első fokú bíróság helyesen sorolta fel és értékelte a bűnösségi körülményeket. Helyesen fejtette ki az első fokú bíróság, hogy a vádlottak cselekményének igen nagy a tárgyi súlya, úgyszintén a személyükben rejlő társadalomra veszélyesség is. A vádlottak a szolgálatát ellátó rendőrt bosszúból bántalmazták és fegyverezték le. Az ilyen elkövetőkkel szemben a társadalom megköveteli a fokozott védekezést, melynek a büntetés mértékében is tükröződnie kell.
A Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy az első fokú bíróság által kiszabott büntetés megfelel a Btk. 34. §-ában írt büntetési céloknak és a Btk. 64. §-ában meghatározott büntetéskiszabási elveknek; az megfelelően szolgálja a társadalom védelmét, az általános és különös megelőzést. Ezért a büntetéseknek enyhítésére nem látott alapot, és erre figyelemmel az első fokú bíróság ítéletét a Be. 239. §-ának (1) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 27/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás