BK BH 1976/248
BK BH 1976/248
1976.06.01.
I. Törvénysértően enyhe büntetés kiszabása járműlopást társtettesi minőségben elkövetővel szemben [Btk. 291. §. (2) bek.].
II. Polgári jogi igény törvénysértő elutasítása annak egyéb törvényes útra utasítása helyett. (Be. 215. §).
A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki lopás bűntettében, ezért 1 évi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyekből eltiltásra ítélte. Egyúttal arra is kötelezte, hogy a sértettnek 36 464 forint kártérítést fizessen meg. Végül kötelezte, hogy a felmerült 2190 forint illetéket az állam részére térítse meg.
A megyei bíróság a terhelt cselekményeit lopás bűntettének minősítette, ezért 20%-os bércsökkentés mellett 1 évi javító-nevelő munkára ítélte. A sértett polgári jogi igényét elutasította.
A tényállás szerint Sz. János és a terhelt a vádbeli napon éjfélkor előzetes italozás után jogtalan használat végett elvették a sertett tulajdonában álló Fiat személygépkocsit. Elindultak a gépkocsival, amelyet Sz. János vezetett, aki vezetés közben játszott a kormánnyal. Ennek folytán a gépkocsival áttért a menetirány szerinti jobb oldalról a bal oldalra. Az egyik kanyarban kisodródtak, majd a kilométerkőnek ütköztek. Sz. János a baleset következtében a helyszínen meghalt, a terhelt pedig a gépkocsiból kiesve 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A gépkocsi teljesen használhatatlanná vált. A tényleges kár összege 36 464 forint.
A másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A fellebbezési bíróság tévesen ítélte meg az ügy jelentőségét és a terhelt cselekménye társadalmi veszélyességének fokát, amikor a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének c) pontját alkalmazta és javító-nevelő munkát szabott ki. A kiszabott büntetés nem felel meg sem az általános, sem a terhelt egyéni nevelése célkitűzésének.
A büntetés kiszabása körében helyesen utalt arra a másodfokú bíróság, hogy a vádbeli alkalommal a terhelt a születésnapját ünnepelte, az italfogyasztása alkalmi jellegű volt, s ilyen helyzetben határozták el leányismerősük meglátogatása céljából a jármű eltulajdonítását használata céljából. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az első fokú ítéleti tényállásból kitűnően a terhelt italfogyasztása nagyobb mérvű volt, jelentékeny mennyiségű sört fogyasztott, Sz. János is vele italozott. Amikor a terhelt a cselekményét elkövette, tudta, hogy a társa szeszes ital hatása alatt áll. A társával akarategységben indították el a gépkocsit, amikor segített azt megtolni, majd beszállt és együttesen indultak el annak a tudatában, hogy Sz. János szeszes ital hatása alatt vezet.
Az ilyen cselekmények nemcsak magánérdeket sértenek, hanem az elkövetés körülményei folytán a közúti közlekedés, a forgalom biztonságát is veszélyeztetik. A terhelt ugyan büntetlen előéletű, cselekményének társadalmi veszélyessége azonban részben az előbb ismertetettekre, részben arra is tekintettel, hogy hasonló járműlopások az országban elszaporodtak, jelentős. Mindezekre tekintettel a másodfokú ítéletben kiszabott kirívóan enyhe büntetés a jogpolitikai elvekkel sem áll összhangban. A másodfokú bíróságnak az új minősítés folytán az első fokú ítéletben megállapítottnál rövidebb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztést kellett volna kiszabnia.
A sértett által előterjesztett polgári jogi igény elutasítása ugyancsak törvénysértő.
A sértett a polgári jogi igényét a nyomozás során, meghallgatásakor akként terjesztette elő, hogy a gépkocsiban teljes kár keletkezett, annak megtérítését kéri. Összegszerűleg azonban a kárt nem jelölte meg. Az első fokú bíróság előtti tárgyalás kezdetén csupán annyit adott elő, hogy kárigényét fenntartja. Összegszerűleg akkor sem jelölte meg, hogy mennyit kér megítélni. A nyomozás során beszerzett szakértői vélemény szerint a kár 36 464 forint, a bontott anyag és alkatrész értékesítés folytán 34 500 Ft. A sértett a tárgyaláson, meghallgatása során azt adta elő, hogy a szakértői megállapításhoz nem kíván észrevételt fűzni, de az kb. fedezi azt az értéket, amelyet a kocsi képviselt. Utóbb ugyanezen a tárgyaláson a sértett a szakértő által megállapított összeg megítélését kérte, de nem jelölte meg, hogy a két összeg közül melyiknek a megítélését kéri, arra sem nyilatkozott, hogy bontási anyag és alkatrész értékesítés folytán a valóságban megtérült-e valamelyes kára és milyen összegben. Az első fokú bíróság a terheltet nem hallgatta meg a polgári jogi igényre. Így e részben az ügyet nem derítette fel. A másodfokú bíróságnak azért a sértettet a polgári jogi igényével egyéb törvényes útra kellett volna utasítania, annál is inkább, mert a terhelt a lopás bűntettét társtettesi minőségben mással együtt követte el. Már a gépkocsi jogtalan használatának tényével (üzemanyag-fogyasztás stb.) is együttesen kárt okoztak. Ha pedig többen együttesen okoztak kárt, a károsulttal szemben mindketten felelnek. A kárviselésük egymás között a magatartások felróhatósága arányában oszlik meg. (Ptk. 344. §.) Az, hogy a terheltnek a Ptk. 344. §-ában (1)-(3) bekezdéseiben foglaltakra tekintettel milyen kárösszeg erejéig való marasztalásának van helye, csak a polgári jogi igényre vonatkozó tényeknek – a terhelt e részbeni tüzetes meghallgatásán is alapuló – gondos felderítése alapján állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a Be. 290. §-ának (1) bekezdése értelmében megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete a büntetés kiszabására vonatkozó és a polgári jogi igényt elutasító részében törvénysértő.
Az ítélet említett részeit hatályon kívül helyezve, a terheltet egyéni bűnösségének mérvével arányban állóan 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte és a sértettet polgári jogi igényével egyéb törvényes útra utasította. (Legf. Bír. B. törv. IV. 224/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás