BK BH 1976/251
BK BH 1976/251
1976.06.01.
I. Az elöljárói intézkedés elmulasztása a szolgálatra jelentős hátrányt eredményez, ha annak következtében a katona a szolgálat teljesítésére alkalmatlanná válik.
II. A büntetés kiszabás szempontjai az elöljárói intézkedés elmulasztásánál Btk. 324. § (1) és (2) bek.].
A katonai bíróság az I. r. honvéd terheltet szeszes italtól befolyásolt állapotban súlyos testi sértést okozó gondatlanul elkövetett közlekedési vétség miatt 6 hónapi – fegyelmező zászlóaljban végrehajlandó – szabadságvesztésre és 1 évre a járművezetéstől eltiltásra, a II. r. őrvezető terheltet pedig készenléti szolgálat szabályai megszegésének vétsége miatt 3 hónapi – katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztésre és lefokozásra ítélte.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a terheltek 1975. október és november hónapban az f-i Állami Gazdaságban népgazdasági munkát végeztek. 1975. november 1-én a II. r. terhelt volt a munkahelyparancsnok és a munkaidő lejárta után arra utasította az I. r. terheltet, hogy az általa vezetett ZIL típusú billentő puttonyos tehergépkocsival ne álljon a telephelyre, mert egy másik helyre is el kell még menniük. A gépkocsival 20 óra után hagyták el a szálláshelyüket, a II. r. terhelt parancsnoksága alatt.
A szomszédos faluban azután betértek egy szórakozóhelyre, ahol polgári személyekkel ismerkedtek meg, azok társaságában kb. 22.30 óráig italoztak s fejenként kb. 5-5 korsó sört fogyasztottak el. A szórakozóhelyen megismert három polgári személy, valamint egy tizedes megkérték a terhelteket, hogy a gépkocsival vigyék őket szálláshelyükre. A terheltek ezt elvállalták, így a tehergépkocsi vezetőfülkéjébe rajtuk kívül további 2 személy ült be, míg annak puttonyában további két személy foglalt helyet. Amikor az I. r. terhelt a helyiség elhagyása után nem sokkal egy jobbra ívelő 90 fokos kanyarhoz ért, abba mintegy 60 km/óra sebességgel haladt he, minek folytán a gépkocsi a menetirány szerinti jobb oldali útpadkára sodródott ki. Ettől az I. r. terhelt megijedt, s a kormányt előbb jobbra, majd hirtelen balra rántotta, közben erősen fékezett, s ennek következtében a gépkocsi a tengelye körül megfordulva oldalával az árokba dőlt..
A tehergépkocsi puttonyában és vezetőfülkéjében tartózkodó utasok a boruláskor az úttestre zuhantak. A tizedes kizuhanásakor háti csigolyatörést, továbbá agyrázkódást szenvedett, melynek gyógytartama 8 napon túli, s a katonai szolgálat teljesítésére is végleg alkalmatlanná vált. A billenő rakfelületről leesett egyik személy 8 napon túl gyógyuló agyrázkódást és koponyaalapi törést, a másik és a II. r. terhelt pedig 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
Az I. r. terhelt vérében a cselekmény időpontjában 1,42 ezrelék – enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot eredményező – alkoholkoncentráció volt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta.
Tévedett ugyanis az első fokú bíróság, amikor a II. r. terhelt cselekményét a Btk. 327. §-ának (1) bekezdésébe ütköző készenléti szolgálat szabályai megszegésének vétségeként minősítette. A Legfelsőbb Bíróság BK 503. számú állásfoglalásában adott iránymutatása szerint a gépjármű-parancsnoki kötelesség megszegése katonai bűncselekményt valósít meg. A gépjárműparancsnoknak szolgálata jellegéből fakadóan állandó éberséget kell tanúsítania, ezért ha az erre vonatkozó szabályokat megszegi – pl. szeszes italt fogyaszt, vagy elalszik – megvalósítja a Btk. 327. §-ában írt vétséget. Nem kétséges azonban, hogy a II. r. őrvezető terhelt egyben az I. r. terhelt elöljárója is volt, és így kötelessége lett volna alárendeltjét az italozásban megakadályozni és a veszélyhelyzetet előidéző magatartás megszüntetésére parancsot adni. Kötelessége lett volna megakadályozni, hogy az I. r. terhelt részéről szabálytalan személyszállítás történjék, s a veszélyes útkanyarulat előtt utasítani kellett volna őt a sebesség biztonságos mértékű csökkentésére. A II. r. terhelt tehát két irányú jogsértést valósított meg azzal, hogy szolgálata közben szeszes italt fogyasztott, elkövette a készenléti szolgálat szabályai megszegésének vétségét, (Btk. 327. §), de megvalósította ugyanakkor a Btk. 324. §-ában írt elöljárói intézkedés elmulasztásának a bűncselekményét is, mert nem intézkedett alárendeltje kötelességszegésének megakadályozása s az ebből a közlekedés biztonságára háruló zavar megszüntetése érdekében. Arra pedig a Legfelsőbb Bíróság már több esetben rámutatott, hogy a két bűncselekmény közti halmazat csupán látszólagos, ha az elkövetési magatartások egybeesnek. Erre tekintettel csupán a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett elöljárói intézkedés elmulasztását lehet megállapítani (BH 190/1974. 5. sz.). Jelen esetben ezért a II. r. terhelt cselekménye a Btk. 334. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott elöljárói intézkedés elmulasztása bűncselekményének minősül.
A Legfelsőbb Bíróság vizsgálta azt a kérdést is, hogy az elöljárói intézkedésnek az elmulasztásából az adott esetben származott-e a katonai szolgálatra olyan jelentős hátrány, amely e bűncselekménynek az ugyanezen § (2) bekezdése szerinti súlyosabb minősítését eredményezi. Márpedig az ítélkezési gyakorlat következetes abban a tekintetben, hogy olyan esetben, amikor az elöljárói intézkedés elmulasztása valamely katonának a katonai szolgálatból való végleges kikerülését vagy alkalmatlanságát eredményezi – pl. a katona halála folytán -, a súlyosabb minősítést megállapítja. A terhelt cselekménye eredményeként pedig egy tizedes olyan súlyos sérülést szenvedett, amelynek következtében a katonai szolgálatra véglegesen alkalmatlanná vált és a gyógyulása után véglegesen kikerül a katonai szolgálatból. Ennek következtében a katonai szolgálatra jelentős hátrány hárult, amely a terhelt cselekményét helyesen a (2) bekezdés szerinti: elöljárói intézkedés jelentős hátránnyal járó elmulasztása bűntettének minősíti.
E helyes minősítés mellett viszont a II. r. terhelttel szemben az első fokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés eltúlzottan enyhének mutatkozik.
Figyelmen kívül hagyta ugyanis a jogerős ítéletet meghozó bíróság azt a tényt, hogy a I. r. terhelt kezdeményezte az italozást, majd a továbbiakban eltűrte, hogy szabálytalanul – részben a billenő felületen, tehát életet és testi épséget közvetlenül veszélyeztető módon – szállítsák a szórakozóhelyen megismert személyeket a gépkocsin. Később pedig semmit nem tett annak érdekében, hogy az I. r. terhelttel a biztonságos közlekedés szabályait megtartassa. Mindezek alapján az ő elöljárói mulasztása olyan lényegesen közrehatott az I. r. vádlott bűncselekményének az elkövetésében, amelynek következtében a cselekménye tárgyi súlyával és a bűnösségének fokával nem állt arányban az első fokon kiszabott szabadságvesztés mértéke.
Hasonlóan tévedett a jogerős ítéletet meghozó katonai bíróság, amikor nem volt kellő tekintettel az I. r. terhelt vonatkozásában arra, hogy mint a gépkocsi vezetője, jelentős mennyiségű szeszes italt fogyasztott és a gondjaira bízott tehergépkocsit italos állapotban túlzott sebességgel vezette. E durva KRESZ szabályszegésén túl az élet és testi épség védelmét közvetlenül szolgáló más szabályokat is megszegett, amikor a tehergépkocsi vezetőfülkéjében három személyt szállított, ami – ittasságára is figyelemmel – nyilvánvalóan nagymértékben akadályozta abban, hogy a gépkocsit biztonságosan vezesse. Tudnia kellett, hogy a tehergépkocsi billenős platóján a személyszállítás életveszélyes és ezért tilos, ennek ellenére oda is felvett két polgári személyt. Ilyen körülmények mellett közlekedett olyan sebességgel, hogy a gépkocsi fölött az uralmát elvesztette Öt személy életét, testi épségét hozta így közvetlen veszélybe, akik közül ketten súlyosan megsérültek, egy pedig a katonai szolgálat teljesítésére is alkalmatlanná vált. Csak a véletlenen múlott, hogy ennél is súlyosabb eredmény nem következett be.
Tekintettel az I. r. terhelt többszörös durva KRESZ szabályszegésére és az azzal okozati összefüggésben bekövetkezett súlyos eredményre, az első fokú bíróság által vele szemben alkalmazott szabadságvesztés és járművezetéstől eltiltás tartama nem áll arányban bűnösségével, de a közúti közlekedésben szeszes italtól befolyásolt állapotban elkövetett bűncselekmények gyakoriságára figyelemmel nem alkalmas másoknak a hasonló cselekményektől visszatartására, tehát a megelőzés céljainak szolgálatára sem.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel – a törvényességi óvásnak helyt adva – megállapította, hogy a katonai bírósig jogerős ítélete a II. r. terhelt cselekményének a jogi minősítését, valamint mindkét terhelt büntetését megállapító részében törvénysértő. Az ítélet e rendelkezéseit ezért hatályon kívül helyezte és a II. r. terhelt cselekményének jogi minősítését, továbbá mindlét terhelt fő- és mellékbüntetését megváltoztatta.
A kiszabott szabadságvesztést mindkét terheltnél fegyelmező zászlóaljban rendelte ugyanakkor végrehajtani, mivel a büntetési célok e végrehajtási mód alkalmazásával is elérhetők, s a szabadságvesztés tartama folytán katonai fogdában nem tölthetők le. (Legf. Bír. Katf. Törv. III. 85/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás