BK BH 1976/252
BK BH 1976/252
1976.06.01.
A szigorított őrizet jellegét tekintve – büntetés is. Alkalmazásának mellőzése miatt bejelentett fellebbezés esetén a súlyosítási tilalom nem érvényesül és a büntetés is súlyosítható (1974. évi 9. sz. tvr. 2. §, Be. 241. §, BK 517. sz.).
A járásbíróság ítéletével a terheltet többszörösen visszaeső által elkövetett lopás bűntette miatt 2 évi fegyházban letöltendő szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítélet ellen az ügyész szigorított őrizet és kényszer-elvonókezelés elrendelése érdekében fellebbezett.
A fellebbezési tárgyaláson az ügyész a szigorított őrizet elrendelését célzó fellebbezés keretében súlyosabb büntetés kiszabását is indítványozta.
A megyei bíróság ítéletével a járásbíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy elrendelte a terhelt szigorított őrizetét és arra kötelezte, hogy a szabadságvesztés végrehajtása alatt kényszer-elvonókezelésnek vesse magát alá.
A súlyosabb büntetés kiszabására irányuló ügyészi indítványt ellenben elutasította.
A megyei bíróság ítéletének indokolása ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az ítélet indokolásából kitűnően a megyei bíróság a súlyosabb büntetés kiszabására irányuló ügyészi indítványt az alábbi indokokra tekintettel utasította el.
„A szigorított őrizet nem büntetés. Amennyiben az ügyész csak ennek mellőzése miatt élt fellebbezéssel, ez az első fokú bíróság által kiszabott büntetés súlyosítását nem teszi lehetővé, a súlyosbításnak a Be. 241. §-ában írt súlyosítási tilalom akadályát képezi.”
A megyei bíróság indokolása téves, ellentétben áll a BK 517. sz. állásfoglalásban kifejtettekkel. A Legfelsőbb Bíróság ebben az állásfoglalásában a szigorított őrizetet, annak büntetési jellegére is figyelemmel, a súlyosítási tilalom szempontjából büntetésnek tekintette. Ennek alapján volt mód annak kimondására, hogy a másodfokú bíróság a szigorított őrizetet az első fokú eljárásban előterjesztett indítványra alapítottan csak akkor rendelheti el, ha az ügyész a vádlott terhére fellebbezést jelentett be. Ilyen fellebbezés hiányában a szigorított őrizet elrendelését a Be. 241. §-a kizárja.
Abból pedig, hogy a Legfelsőbb Bíróság a szigorított őrizetet a Be. 241. §-a szempontjából büntetésnek tekintette, következik, hogy az ennek el nem rendelését sérelmező fellebbezés a büntetés súlyosbítására irányul, az tehát a Be. 241. §-ának (2) bekezdéséhen meghatározott, a terhelt terhére bejelentett fellebbezés.
A kifejtetteknél fogva pedig nincs törvényes akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság a szigorított őrizet elrendelését célzó fellebbezés alapján a kiszabott büntetést súlyosítsa.
A szigorított őrizet, jellegét tekintve, a Be. 241. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szempontjából csak azonos lehet. Ezért nincs törvényi alapja az olyan jogértelmezésnek, amely a szigorított őrizetet az (1) bekezdés szempontjából büntetésnek tekinti, de ugyanakkor a szigorított őrizet elrendelésének mellőzése miatt bejelentett fellebbezést azért zárja ki a (2) bekezdésben megjelölt, a terhelt terhére bejelentett fellebbezések köréből, mert az nem büntetés, hanem intézkedés alkalmazására irányul.
Tévedett tehát a megyei bíróság, amikor a büntetés súlyosítását célzó ügyészi indítványt arra alapítottan utasította el, hogy a szigorított őrizet nem büntetés és ennélfogva az ennek elrendelését célzó fellebbezés nem tekinthető a terhelt terhére bejelentett fellebbezésnek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásban foglaltaknak megfelelően megállapította, hogy a megyei bíróság indokolása a jelzett körben törvénysértő. (Legf. Bír. B. törv. IV. 80/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás