PK BH 1976/258
PK BH 1976/258
1976.06.01.
I. A teljesítés módja tekintetében a törvény diszpozitív rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a felek a szerződésben a teljesítés módját valamely vonatkozásban nem szabályozták és nem tisztázható kellően a felek szerződéskötéskori szándéka sem. Több személy által osztatlanul megvásárolt dolog vételárát oszthatatlan szolgáltatásnak kell tekinteni (Ptk. 334. §).
II. Az együttműködési kötelezettség megsértése kártérítés alapja lehet (Ptk. 277., 318., 339. §).
A felperes és az I. r. alperes házasságát a bíróság az 1972. augusztus 30-án hozott ítéletével jogerősen felbontotta. A volt házastársak a vagyonközösséghez tartozó ingóságokat egymás között megosztották és megállapodásukat utóbb bírói egyezségbe foglalták. Megállapodtak abban is, hogy az eladott telek után kapott 80 000 Ft-ot a felperes másik ingatlan vásárlására használhatja fel. Közös vagyon volt egy házingatlan fele része is, amelyet a felperes és az I. r. alperes a házasságuk felbontása után az 1973. január 28-án kelt szerződéssel 180 000 Ft-ért a II. és III. r. alpereseknek eladtak. A vevők a megállapodáskor 80 000 Ft-ot kifizettek, a hátralékos 100 000 Ft megfizetésére pedig 1973. április 15-ig haladékot kaptak.
A hátralékos vételár megfizetésével kapcsolatban a szerződés 2. pontja akként rendelkezik, hogy „amennyiben S. J-né eladó a jelenleg vételi folyamatban levő házhelyingatlan nevére való jegyzése akadályba ütközne, úgy a vevők a hátralékos 100 000 Ft-ot az ő kezéhez fizetik ki.”
A felperes ezt követően megvásárolt 80 000 Ft-éri egy telket, melyet leánya és veje nevére íratott. Erre tekintettel és az ingatlan mielőbbi birtokbavétele érdekében a II. és III. r. alperesek az egész tartozásukat a felperes tiltakozása ellenére az I. r. alperesnek kifizették.
A felperes keresetében házastársi közös vagyon megosztása címén 69 320 Ft megítélését kérte. Ebből 50 000 Ft erejéig az alpereseket egyetemlegesen, 19 320 Ft erejéig pedig egyedül az I. r. alperest kérte marasztalni. A kereseti előadása szerint az I. r. alperes a vételár-hátralékból csupán az őt megillető 1/2 rész felvételére volt jogosult, a II. és III. r. alperesek tehát jogellenesen fizették ki az egész vételár-hátralékot az I. r. alperesnek.
Az első fokú bíróság ítéletével arra kötelezte az I. r. alperest, hogy a felperesnek 60 nap alatt fizessen meg 38 500 Ft-ot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A II. és III. r. alperesekkel szemben hozott keresetet elutasító döntését azzal indokolta, hogy „az I. r. alperes elismerése alapjára a 100 000 Ft-ot a II. és III. r. alperesektől teljes egészében ő vette fel, így a felperes kereseti kérelmét velük szemben teljes egészében elutasította.”
A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a marasztalás összegét 43 750 Ft-ra felemelte, egyebekben az első fokú ítéletet helyben hagyta.
A másodfokú bíróság a szerződés 2. pontjában foglaltakra utalva megállapította, hogy „a II. és III. r. alperesek nem tartoztak a felperes kezéhez teljesíteni, fizetése kötelezettségüknek úgy is eleget tehettek, hogy az I. r. alperes kezéhez fizették ki a vételár-hátralékot.”
A jogerős ítéletnek az ellen a része ellen, amellyel a bíróság a II. és III. r. alperesekkel szemben a keresetet teljesen elutasította, megalapozatlanság és törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság az ítéletében tévesen állapította meg azt, hogy a II. és III. r. alperesek jogosultak voltak az egész vételár-hátralékot az I. r. alperesnek kifizetni.
Az adásvételi szerződés már említett 2. pontja meghatározza a hátralékos vételár kifizetésének idejét. A teljesítéssel kapcsolatban csupán azt emeli ki, hogy a teljes összeg abban az esetben fizetendő ki, mégpedig a felperesnek, ha az ingatlan tervezett megszerzése akadályokba ütköznék. A felek a teljesítés módját egyéb vonatkozásban nem szabályozták.
Az első fokú bíróság is téves jogi álláspontot foglalt el, amikor a peres felek jogvitáját a jogosultak egyetemlegességére vonatkozó szabályok alapján rendezte és amikor azt állapította meg, hogy a II. és III. r. alperesek kötelezettsége a felperessel szemben is megszűnt akkor, amikor az egész vételár-hátralékot megfizették az I. r. alperesnek.
A teljesítés módja tekintetében elsősorban a szerződés tartalma az irányadó. Ha a felek a szerződésben valamely vonatkozásban a teljesítés módját nem szabályozták, és nem tisztázható kellően a felek szerződéskori szándéka sem, akkor a törvény diszpozitív rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Ptk. 334. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében, ha egy szolgáltatást többen követelhetnek, és a szolgáltatás osztható, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában minden kötelezettől csak a reá eső részt lehet követelni és minden jogosult csak az őt megillető részt követelheti. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy ha többen jogosultak a szerződés vagy jogszabály rendelkezése folytán nem osztható szolgáltatást követelni, valamennyiük kezéhez kell teljesíteni. A jogosultak bármelyike követelheti a szolgáltatásnak bírósági letétbehelyezését valamennyiük javára.
Az ítélkezési gyakorlat oszthatatlan szolgáltatásnak tekinti több személy által osztatlanul megvásárolt dolog vételárát. Ezért a II. és III. r. alperesek a nem osztható kötelezettségüket, azaz a vételár-hátralék megfizetését a Ptk. 334. §-ának (2) bekezdése értelmében – eltérő megállapodás hiányában – csak mindkét eladó kezéhez teljesíthették volna, kétség esetén pedig az összeget bírósági letétbe is helyezhették volna. A II. és III. r. alperesek azonban az említett törvényi rendelkezések megszegésével a teljes vételár-hátralékot az I. r. alperesnek fizették meg.
A II. és III. r. alperesek tehát a felperessel szemben nem védekezhetnek eredményesen azzal, hogy ők az I. r. alperesnek teljesítettek, mert ez a teljesítés a felperes vonatkozásában hatálytalan.
A Ptk. 277. §-ában foglalt rendelkezés a szerződő feleket a jogok gyakorlásában és a kötelezettségek teljesítésében együttműködésre kötelezi. A II. és III. r. alperesek ezt a kötelezettségüket is megsértették, amikor a felperes tiltakozását figyelmen kívül hagyták. Magatartásuk jogellenes és kártérítés alapja is lehetne, ha nem tudják magukat kimenteni azzal, hogy úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (Ptk. 318., 339. §). A kár megfelel annak az összegnek, amelyet az I. r. alperes a vételárból az elszámolás eredményeként a felperesnek köteles megfizetni, illetőleg amely összeg az I. r. alperestől nem hajtható be. (Legf. Bír. P. törv. II. 20 914/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás