PK BH 1976/26
PK BH 1976/26
1976.01.01.
A károsult baleseti sérült nemcsak a munkahelyének megközelítése végett tarthat igényt különleges gépkocsira, hanem akkor is, ha mozgáskorlátozottsága olyan mérvű, hogy művégtag használata mellett sem képes a tömegközlekedési eszközöket igénybe venni, s ezért gyakorlatilag minden helyváltoztatáshoz járműre van szüksége [Ptk. 357. § (2) bek., 358. § (2) bek.].
A felperes 1958. július 29-én 13 éves korában – az alperes jogelődje által üzemeltetett cséplőgépnél – olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy a bal oldali combcsontját a csípőízületből ki kellett ízesíteni; a bal alsó végtag teljes hiánya miatt a felperes jelenleg is 90%-os rokkant.
A kártérítési perben a bíróságok megállapították a balesettel kapcsolatban az alperes jogelődjének teljes felelősségét, s a felperes részére havi 800 Ft járadékot ítéltek meg. Ezt az összeget a bíróság 1965. évtől 950 Ft-ra, 1970. évtől pedig 1500 Ft-ra emelte fel.
A felperes a legutóbb beadott keresetében 1972. október 1-jétől kezdődően a járadék havi 3000 Ft-ra való felemelését és azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest új műláb és egy Trabant-Hycomat gépkocsi beszerzési költségeinek a megtérítésére is.
Az elsőfokú bíróság az alperest 1972. október 1-jétől kezdődően havi 2300 Ft-ra felemelt baleseti járadék, a művégtag kicserélésével felmerült 1000 Ft, valamint 400 Ft perköltség megfizetésére kötelezte – az ezt meghaladó keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a felperes csak különleges rehabilitációs munkakör ellátására képes. A baleseti eredetű munkaképesség-csökkenésen túl a felperes magas vérnyomásban is szenved. Folyamatos tevékenységre vagy hosszabb ülésre képtelen. Hivatalos igazolások szerint a felperest munkaképesség-csökkenése miatt a lakóhelyén, de még a járás területén sem tudják foglalkoztatni, így őt nem terheli mulasztás a kárenyhítési kötelezettsége tekintetében.
Viszont elutasította a keresetet a különleges rokkantgépkocsi beszerzési költségeire vonatkozó részében, mert a felperesnek nincs vezetői jogosítványa, s az is kétséges, hogy a magas vérnyomására tekintettel azt megkaphatná-e – különben igénylést sem adott be ilyen gépkocsira. Mindettől eltekintve a felperesnek nem a munkába járáshoz kell a gépkocsi.
Az ítélet ellen mind a két fél fellebbezett. A felperes a járadékának havi 2500 Ft-ra való felemelését és a különleges gépkocsi beszerzési költsége címén 35 000 Ft megítélését kérte. Az alperes fellebbezése pedig arra irányult, hogy a másodfokú bíróság a felemelt járadékot csak 1974. január 1-jétől ítélje meg.
A másodfokú bíróság az első fokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét pedig annyiban változtatta meg, hogy az alperes által fizetendő járadékot 1972. október 1-jétől havi 2500 Ft-ra emelte fel és ehhez képest az alperest a már lejárt járadékkülönbözet, valamint a művégtagpótlás költsége címén 21 600 Ft 15 nap alatti megfizetésére kötelezte – egyebekben az első fokú ítéletet azzal hagyta helyben, hogy mindegyik fél maga viseli a fellebbezési eljárásban felmerült saját költségét.
A másodfokú bíróság a járadéknak havi 2500 Ft-ban történt megállapítását azzal indokolta, hogy a más perekből szerzett hivatalos tudomása, de az államigazgatási hatóság 18. sorsz. átirata szerint is a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a szakképzettséget nem igénylő munkát végző tagok által elérhető átlagkereset havi 2500 Ft-tal vehető számításba – ilyen összegű járadékra a felperes is igényt tarthat.
A különleges gépkocsi beszerzési költségének megtérítése iránti kereseti kérelmet elutasító első fokú ítéleti rendelkezését azzal az indokolással hagyta helyben, hogy ilyen gépkocsi használata a felperes megfelelő életvitelének biztosításához szükségtelen. Csak akkor támaszthatna ilyen igényt a felperes, ha kárenyhítési kötelezettsége keretén belül munkát vállalna és a gépkocsit a munkahely megközelítésére használná. A felperes azonban a teljes munkaképtelenség folytán a felemelt járadékban teljes kárpótlást kap.
A jogerős ítéletnek a különleges gépkocsi beszerzési költségeinek megtérítése iránti keresetet elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás folytán hozott határozatával a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet az óvással támadott részében hatályon kívül helyezte és a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Határozatának indokolásában utalt a per során beszerzett orvos szakértői véleményre, amely szerint a bal alsó végtag teljes hiánya miatt 90%-ban csökkent munkaképességű felperes keresőfoglalkozást csak akkor folytathatna, ha otthonában egyszerű, szakértelmet nem igénylő, megszakításokkal végezhető ülőmunkával bedolgozóként lenne foglalkoztatható. A felperesnek különleges rehabilitációs munkakörre való átképzése is szóba kerülhet, ha részére megközelíthető munkahelyen megfelelő állás biztosítható. A szakértő példálózva fel is sorolta a felperes részére ajánlható szakmunkák körét.
Közérdek, de a balesetet szenvedett felperes egyéni érdeke is, hogy ha erre lehetőség van, maradék munkaerejét keresőfoglalkozással hasznosítsa. Így elsősorban azt kellett volna vizsgálni, hogy a felperes részére fizikai képessége és egészségi állapota mellett, esetleg különleges rokkantgépkocsival megközelíthető munkahelyen biztosítható-e állandó jellegű munkaalkalom. Ha ugyanis ezek a feltételek fennállanak, indokolt lehet a felperes részére az általa igényelt különleges Trabant-Hycomat gépkocsi beszerzési költségének a megítélése is.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatának ismertetett indokolása ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
Amikor a Legfelsőbb Bíróság az új eljárás során lényegében csak annak vizsgálatára adott iránymutatást, hogy a felperes fizikai képessége és egészségi állapota mellett esetleg különleges rokkantgépkocsival megközelíthető munkahelyen foglalkoztatható-e, valójában arra, az alsó fokú bíróságok ítéleteiben is kifejtett álláspontra helyezkedett, hogy a felperes csak akkor tarthat igényt a különleges rokkant-gépkocsi beszerzésével felmerülő költségek megtérítésére, ha a gépkocsi munkahelyének megközelítésére szükséges. Ez az álláspont téves.
Az eddig rendelkezésre álló adatok szerint a felperes a bal alsó végtag teljes hiánya miatt 90%-os rokkant, és az is nyilvánvaló, hogy mozgási képessége nagymértékben korlátozott, bár erről az igazságügyi orvos szakértő részletesen nem nyilatkozott. Így tisztázatlan az is, hogy a művégtag kicserélése után miként alakul a felperes mozgáskorlátozottsága, a rendes életviteléhez elengedhetetlen közlekedésnél mennyiben szorul jármű használatára, s ez, valamint a művégtag rendszeres használata milyen költségekkel jár.
A károsult baleseti sérült nemcsak a munkahelyének megközelítése céljából tarthat igényt különleges személygépkocsira, hanem akkor is, ha a mozgáskorlátozottsága olyan mérvű, hogy művégtag használata mellett sem veheti igénybe a tömegközlekedési eszközöket, s ezért gyakorlatilag minden helyváltoztatásához gépkocsira, járműre van szüksége. Az ezzel felmerülő, az újabb eljárás során összegszerűleg is tisztázandó, esetleg tetemes közlekedési többletköltség helyett az alperes károkozó szempontjából is célszerűbbnek mutatkozik a Ptk. 358. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával általános kártérítésként a különleges gépjármű beszerzésével felmerülő költségek megítélése.
Ha az új eljárás során alaptalannak bizonyulna a felperesnek a különleges gépjármű beszerzésével felmerülő költségek megtérítésére támasztott igénye, a felperes akkor sem zárható el attól, hogy a Ptk. 358. §-ának (2) bekezdésében, illetőleg a 357. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint általános kártérítésként olyan járadékot követeljen, amely összegszerűen alkalmas a mozgáskorlátozott károsult felperesnél a rendes életvitel mellett felmerülő közlekedési költségekből, a fokozott ruhaelhasználódásból stb. származott kár fedezésére.
A felperes részére eddig megítélt járadék kizárólag a keresetveszteségét fedezi.
Az eddig kifejtettekből következik, hogy a baleseti sérült felperesnek a jelenlegi egészségi állapotának megfelelő, rokkantgépkocsival megközelíthető munkahelyen való foglalkoztatása kérdésén túlmenően még tisztázatlanok azok az előbb kiemelt körülmények is, amelyek a felperes különleges gépkocsi beszerzési költségeinek megtérítésére irányuló kereseti kérelme elbírálásánál vagy a felperest a mozgásképtelenségéből adódó közlekedési többletköltségei és egyéb kiadások címén megillető járadék megállapítása szempontjából jelentősek lehetnek, és amelynek ismerete nélkül ezekben a kérdésekben nem lehet megnyugtatóan dönteni. (Eln. Tan. P. törv. 20 407/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás