PK BH 1976/261
PK BH 1976/261
1976.06.01.
I. A házasság felbontásánál a tartós különélés mellett jelentősége van annak is, hogy a különélés tényéből, tartalmából a kísérő körülményekből kétségtelenül következtetni lehet e arra, hogy nincs többé remény az életközösség helyreállítására [Csjt. 18. § (1) bek., 9. sz. Irányelv 5. pont].
II. Azt a rendelkezést, amely szerint a házasság felbontása esetében a bíróságnak a közös kiskorú gyermekek tartása felől – szükség esetében – erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határoznia kell, a már megállapított tartásdíj tekintetében is alkalmazni kell [Pp. 290. § (1) bek., Csjt. 65. §. 12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 1. § (3) bek.].
A peres felek 1965. évben kötöttek házasságot, amelyből 1966. március 10-én fiúgyermekük született. Az életközösség a felek között 1967. novemberében véglegesen megszűnt, az alperes más városba költözött, 1971. évben más nővel folytatott nemi kapcsolatából leánygyermeke született, akinek tekintetében apai elismerő nyilatkozatot tett és eltartásához bírói ítélet alapján havi 385 Ft-tal járul hozzá. A felek fiúgyermeke az életközösség megszűnte után a felperes gondozásában maradt, az alperes 1972. január 1-től a bíróság jogerős ítélete alapján havi 390 Ft gyermektartásdíjat és a mindenkor „eredményességi javadalmazásának” 20 %-át fizeti. Az alperesnek 1971. november 1-től termelőszövetkezet gépkocsivezetőjeként havi 1956 Ft keresete volt.
A felperes az 1974. június 19-én benyújtott keresetében a hosszú különélésre és arra tekintettel, hogy az alperesnek időközben más nőtől gyermeke született, a házasság felbontását kérte. Az alperes maga is kérte a házasság felbontását. Egyezően adták elő, hogy a közös vagyon és a lakáshasználat tekintetében egymással szemben igényük nincs. Megállapodásuknak, hogy a gyermek továbbra is a felperes gondozásában marad, egyezségbe foglalását és jóváhagyását kérték.
A járásbíróság a hosszú különélésre tekintettel a felek házasságát felbontotta és az alperest 500 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.
A megyei főügyész a gyermek elhelyezése felőli rendelkezés pótlása és a gyermektartásdíj összegének felemelése iránt nyújtott be fellebbezést. A felperes a fellebbezési tárgyaláson – miután tudomást szerzett arról, hogy az alperesnek az átlagkeresete a nyugdíjjárulék levonása nélkül időközben havi 3279 Ft-ra emelkedett – maga is kérte a gyermektartásdíj 600 Ft-ra történő felemelését. Az alperes a tartásdíj összegének felemelését ellenezte.
A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét kiegészítette azzal, hogy a felek közös gyermekét a felperesnél helyezte el. A gyermektartásdíj mértékének felemelésére irányuló részében az ügyészi fellebbezést új keresetnek minősítette és azt a Pp. 247. §-ában írt korlátozásra utalással nem találta teljesíthetőnek.
A jogerős ítélet ellen törvénysértésre és megalapozatlanságra hivatkozással emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A Csjt. 18. §-ának (1) bekezdése szerint a házasságot bármelyik házastárs kérelmére fel kell bontani, ha a házasélet közöttük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A házassági bontóperekkel kapcsolatos általános szempontokról szóló 9. sz. Irányelv 5. pontja szerint a tartós különélés rendszerint annak a jele, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, függetlenül attól, hogy azt mi idézte elő. Az adott esetben a bíróság helyesen értékelte azt, hogy az alperes több mint 7 éve elhagyta a közös otthont, a közös gyermeket, sőt más városba is költözött, más nőtől időközben gyermeke is származott. A különélés tartama alatt egyik fél sem kísérelte meg az együttélés helyreállítását, de közöttük a gyermek tartásának rendezése miatt több per volt folyamatban. A körülményekből tehát az következik, hogy a házasélet a perben bizonyítottan teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, a házasságot a bíróság a jogszabályoknak megfelelően bontotta fel.
Törvénysértéssel hagyta figyelmen kívül azonban a megyei bíróság az ügyészi fellebbezést a gyermektartásdíj kérdésében.
A Pp. 290. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a házasság felbontása esetén a bíróságnak a közös kiskorú gyermekek tartása felől – szükség esetében – erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határoznia kell. Ez vonatkozik a már megállapított gyermektartásdíj módosítására is. Ezzel kapcsolatban a megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a korábbi ítélet alapján biztosított havi 390 Ft tartásdíj kérelem hiányában nem módosítható, mert annak „szükségszerűsége” nem merült fel. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a felperesnek módjában áll a gyermektartásdíj összegének felemelését kérni, minthogy az alperes által fizetett összeg nem éri el a kötelezett személy keresetének 20 %-át.
A per adatai szerint az alperes átlagkeresete a korábbi ítélet hozatala óta új munkáltatójánál mintegy 60%-kal emelkedett. A 12/1974. (V. 14.) MT. sz. rendelet 1. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság a tartásdíjat az összes körülmények mérlegelése alapján a gyermek szükségleteinek (Csjt. 65. §) figyelembevételével 20 %-nál alacsonyabb vagy magasabb összegben is megállapíthatja.
Figyelembe kell venni a gyermeket gondozó másik szülő anyagi körülményeit is. Mindezekre már az első fokú eljárásban a Pp. 3. §-ában írt kötelezettség alapján fel kellett volna hívni a 2300 Ft keresettel rendelkező, személyesen eljárt felperes figyelmét, valamint arra is, hogy a tartásdíj felemelését hat hónapra visszamenőleg is érvényesítheti. Ennek elmulasztásával az első fokú bíróság törvényt sértett.
Az ügyészi fellebbezés nem tekinthető új keresetnek, hanem a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontja alá eső kereset felemelésének. Ezt az igényt a bírásának már az első fokú eljárásban erre irányuló külön kérelem nélkül is – hivatalból vizsgálnia kellett volna. Ezért a másodfokú bíróságnak a Pp. 2/A. §-ának (3) bekezdése, a 233. §-ának (1) és (3) bekezdése, valamint a 253. §-ának (3) bekezdése alapján e kérdésben érdemben kellett volna döntenie. Az ellentétes döntés törvénysértő.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletének a gyermektartásdíj fizetésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot e körben a fentiek szerinti új eljárásra és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. II. 20 428/1975. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás