PK BH 1976/263
PK BH 1976/263
1976.06.01.
I. A gyermek elhelyezése iránt indított perben minden esetben a gyermek érdekét kell gondosan vizsgálni és a döntésnél ezt kell főszempontnak tekinteni (Csjt. 76. §, XXI. sz. PED).
II. A bíróság a szülő és gyermek közötti érintkezés (láthatás) kérdését akkor rendezheti, amikor a felek egyező akaratnyilvánításuk alapján kérik a házasság felbontását (Csjt. 18. §).
Az első fokú bíróság a peres felek házasságát felbontotta és a házasságból 1973. január 27. napján született fiúgyermeket a felperesnél helyezte el. Kötelezte az alperest gyermektartásdíj és házastársi tartásdíj megfizetésére, egyben rendezte a gyermek láthatásának kérdését is.
Az első fokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, és kérte a gyermek elhelyezése, valamint a láthatás kérdésében hozott ítéleti rendelkezések megváltoztatását. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a gyermek gondozásában nagy tapasztalatra tett szert és ezért szüleivel maga is el tudná látni. Hivatkozott arra is, hogy szülei és a felperes közötti viták kezdeményezője a felperes volt, továbbá hogy a felperes volt az, aki a közös lakást elhagyta és ezzel megbontotta a család egységét. Utalt arra, hogy lakáskörülményei rendezettebbek, és a felperest idegállapota sem teszi alkalmassá a gyermek nevelésére.
A megyei bíróság kiegészíti az első fokú bíróság által megállapított tényállást azzal, hogy a rendelőintézet idegosztályának igazolása szerint a felperes 1968, 1970, és 1973 októberében jelentkezett kezelésre. A megállapított diagnózis: neurosis vegetativa volt. Az egészségügyi védőnő igazolása szerint a felperes a gyermeket igen gondosan neveli és gondozza. A felperes az óvónői szak levelező tagozatának a hallgatója és egyben csoportbizalmi. A körzeti orvos igazolása szerint a gyermek testileg és szellemileg korának megfelelően fejlett és egészséges. A felperes igazolta, hogy szövetkezeti lakást igényelt és jogosultságát elfogadták.
Az így kiegészített tényállás alapján nem helytálló az alperes fellebbezése. A Legfelsőbb Bíróság XXXVII. sz. Polgári Elvi Döntésével módosított XXI. sz. Polgári Elvi Döntés kiemeli, hogy a gyermek elhelyezése iránt indult perben a bíróságnak minden esetben a gyermek érdekét kell gondosan vizsgálnia, és döntésénél ezt kell fő szempontnak tekintenie.
A kiskorú gyermek két éves. Az általános élettapasztalat szerint az ilyen korú gyermek elsődlegesen anyai gondozást és szeretetet igényel, amit minden más gondozás nehezen pótolhat. Ez segíti legjobban a gyermek testi, szellemi fejlődését. Ezeket a körülményeket ismerte fel az a kormányhatározat is, amely lehetővé tette, hogy a kisgyermekes anyák gyermekgondozási segélyben részesülhetnek. Ezen nem változtat az, hogy az alperes a gyermek eddigi gondozásában maga is tevékenyen részt vett.
Nem alapos azonban az alperesnek az a védekezése, amely szerint a család egységének felbomlásáért elsősorban a felperes felelős, hiszen az alperes a felperest és a gyermeket maga utasította ki a közös lakásból.
Mindezek folytán a megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletének a gyermekelhelyezésre vonatkozó döntését a fenti kiegészítésekkel, helyes indokai alapján a Pp. 253. §-ának (1) bekezdése alapján helyben hagyta.
A láthatás kérdésében előterjesztett fellebbezési támadás annyiban alapos, hogy az első fokú bíróság a jogszabályok téves értelmezésével vonta hatáskörébe ennek a kérdésnek az eldöntését.
Az 1974. évi I. tv. (Csjt.) 18. §-a érintette a gyámhatóságnak azt az általános jogkörét, hogy a gyermek láthatásának a kérdését saját hatáskörében jogosult rendezni, amikor a peres felek egyező akaratnyilvánításuk alapján kérik a házasság felbontását. Miután a jelen perben a házasság felbontása nem a felek egyező akaratnyilvánítása alapján történt, tévedett az első fokú bíróság akkor, amikor a gyermek láthatásának a kérdését ítélettel rendezte. Ezért a megyei bíróság az első fokú bíróságnak a gyermek láthatására vonatkozó rendelkezéseit mellőzte. (Pest Megyei Bíróság 1. Pf. 20 838/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás