PK BH 1976/264
PK BH 1976/264
1976.06.01.
A honvédségi ruházati illetmény nem pénzbeli juttatás és nem is bérjellegű természetbeni járandóság, ezért azt a gyermektartásdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe nem lehet beszámítani. Ezen a címen a gyermektartásdíj százalékos mértéke emelésének lehet helye (Csjt. 65. §, 12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 1., 3., 8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 1. § (2) bek.].
A peres felek házasságából 1958. augusztus 6-án és 1960. szeptember 6-án gyermekek születtek. A járásbíróság jogerős ítéletével a felek közös akaratnyilvánítása alapján a házasságot felbontotta, a gyermekeket a felperesnél helyezte el, az alperest 1972. december 1-től gyermekenként havi 1050-1050 Ft, összesen 2100 Ft gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte, a volt közös lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, az alperes elhelyezéséről maga volt köteles gondoskodni. Abban az időben az alperes havi 5100 Ft átlagkeresettel rendelkezett és évi 5700 Ft ruhailletményt kapott.
A felperes az 1975. március 21-én benyújtott keresetében a gyermektartásdíj felemelését kérte. Előadta, hogy időközben az alperest előléptették, jövedelme emelkedett, ezenkívül kérte a ruhapénz-juttatás figyelembevételét is. Az alperes a felperes igényét havi 2300 Ft gyermektartásdíj iránt elismerte, a visszamenőleges tartásdíj megfizetésére kötelezését azonban ellenezte. Az alperes jelenlegi nyugdíjjárulékkal csökkentett átlagkeresete havi 5646 Ft, évi ruhailletménye 5700 Ft.
A járásbíróság arra kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek a korábbi ítéletben megállapított összeg helyett 1975. január 1-től havonta gyermekenként 1170 Ft-ot, összesen 2340 Ft-ot, a hátralék megfizetésére havi 100 Ft részletfizetést engedélyezett. A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben akként változtatta meg, hogy a gyermektartásdíjat 1975. január 1-től 1975. július 31-ig gyermekenként havi 1130 Ft-ra emelte fel, 1975. augusztus 1-től kezdődően pedig arra kötelezte az alperest, hogy a bérköltség terhére kifizetett minden juttatás 20-20 %-át fizesse meg gyermektartásdíjként, a gyermektartásdíj havi alapösszegét gyermekenként 1130 Ft-ban állapította meg, egyben kötelezte az alperest arra, hogy az 1975. évre és az ezt követő évekre kifizetett ruhaátalányából is gyermektartásdíj címén 20-20%-ot fizessen meg.
A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.
A gyermektartásdíjról szóló 12/1974. (V. 14.) MT sz. rendelet (R.) 1. §-a szerint a gyermektartásdíjat a kötelezett munkabére, járandósága, egyéb jövedelme és vagyoni viszonyai alapján kell megállapítani. A 3. § (1) bekezdése szerint a megállapított tartásdíj módosítására akkor kerülhet sor, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság a határozatát alapította, utóbb lényegesen megváltoztak. Kétségtelen, hogy az alperes jövedelme előléptetése folytán 1972 óta több mint 500 Ft-tal emelkedett, ami a korábban megállapított gyermektartásdíj felemelését indokolja. A bíróság azonban a jogszabályokat helytelenül alkalmazta. A tartásdíj megállapításánál ugyanis a munkabérhez hozzá kell számítani minden egyéb bér jellegű juttatást, továbbá minden egyéb rendszeres jövedelmet (részesedés, prémium, jutalom stb.). A gyermektartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy az gyermekenként elérje a kötelezett átlagos munkabérének és az őt megillető juttatásoknak a 20%-át (legfeljebb azonban 50%-át). A bíróság a gyermektartásdíjat az összes körülmények mérlegelése alapján a gyermek szükségleteinek figyelembevételével 20 %-nál alacsonyabb vagy magasabb összegben is megállapíthatja. Ennél figyelembe kell venni a gyermeket gondozó másik szülő anyagi körülményeit is.
A 8/1974. (VI. 27.) IM sz. rendelet (Vhr.) 1. §-ának (2) bekezdése szerint a tartásdíj alapjául szolgáló munkabért és egyéb juttatást (jövedelmet stb.) a rendelet mellékletében foglaltak alapján kell kiszámítani. Ez a tájékoztató jellegű melléklet nem említi a ruházati illetményt.
A hivatásos honvédek a ruházati illetményt évenként a ruházati könyvben jóváírt meghatározott összegben (az adott esetben 5700 Ft) abból a célból kapják, hogy a 27/1975. (HK. 14.) HM sz. utasítás 2. pontjában előírt kötelező hadi (gyakorló), szolgálati, köznapi, ünnepi ruházatot és felszerelést utalványon megrendeljék és megvásárolják. A Néphadsereg a ruházati illetményt nem a béralap, hanem a költségvetés ún. „működési kiadás” rovata terhére fizeti. Minthogy ez egyenruha mindennapos viselete – kivételes beosztásoktól eltekintve – kötelező, a jóváírt összeget általában teljes egészében felhasználják. Az év végén mutatkozó maradványt az, aki rendelkezik a kötelező ruházattal és felszereléssel, külön parancsnoki engedéllyel veheti fel.
A ruházati illetmény tehát nem pénzbeli juttatás és nem is bérjellegű természetbeni járandóság, ezért azt a gyermektartásdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe nem lehet beszámítani.
Kétségtelen azonban, hogy a társasági öltöny és az alsóruházat munkaidő után is és munkaszüneti napon is viselhető, a fegyveres testület tagja tehát ezzel bizonyos vagyoni előnyhöz jut, amelyből a közös háztartásban élő gyermek is részesedik, ha a szülők együtt élnek. Erre tekintettel a ruhapénz teljes összegének figyelembevétele helyett a béralap terhére kifizetendő jövedelem 40 %-át meghaladó mértékben lehetett volna a tartásdíjat megállapítani. A ruhapénzből azonban levonásnak nincs helye.
A megyei bíróság tehát tévesen kötelezte az alperest arra, hogy a részére kifizetett ruhaátalányból fizessen gyermektartásdíj címén gyermekenként 20-20 %-ot, a bérköltség terhére kifizetett juttatásból azonban összesen 40%-kal magasabb összeg megállapítása lett volna indokolt. (Legf. Bír. P. törv. II. 20 344/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás