PK BH 1976/265
PK BH 1976/265
1976.06.01.
Nem terheli jövedelemadó fizetési kötelezettség a tulajdonost, ha két önálló helyrajzi szám alatt, felvett ingatlanának – telekhatár rendezés következtében – csupán az alakja, illetőleg a térmértéke változik meg, de több építési telek nem keletkezik [42/1971. (XII. 17.) Korm. sz. r. 1. § (1) bek. b) pont, 44/1973. (XII. 28.) PM sz. r., 35/1971. (XII. 17.) PM sz. r. 3 § e) pont, 29/1971. (XII. 29.) ÉVM sz. r. 17., 18.§ (1) bek.].
A felperes és felesége 1954-ben házhelyjuttatásban részesültek, s így telekkönyvileg is tulajdonukba került a z-i telekkönyvi betétben felvett 8096. és 8097. hrsz. alatti 139, illetőleg 132 xxx-ö1 területű ingatlan.
A felperes és felesége F. Gy.-vel és N. É.-vel 1973. július 10-én adásvételi szerződést kötöttek. Ezt megelőzően azonban megosztási vázrajzot készítettek és azt kérték, hogy a régi 8097. hrsz. – az új számozás szerint 100 ⬜-öl területtel kialakított 2614/2. hrsz. – ingatlanból visszamaradó 32 ⬜-öl területet a régi 8096. hrsz. (az új számozás szerint 2614/1. hrsz.) ingatlanba olvasszák be, s ily módon engedélyezze a műszaki osztály a telekrendezést.
Az államigazgatási hatóság a telekrendezést a kérelemnek megfelelően engedélyezte.
Ilyen előzmények után megkötött adásvételi szerződés szerint a felperes és felesége 45 000 Ft vételárért eladták az újonnan kialakított 100 ⬜-öl terjedelmű (2614/2. hrsz. alatti) ingatlant, egyidejűleg tulajdonukban maradt a telekrendezés után 32 ⬜-öllel megnövekedett terjedelemmel a 2614/1. hrsz. ingatlan, amelyen a felperes már korábban lakóházat építtetett.
A pénzügyi hatóság illetékhivatala az eladott ingatlan értékét 55 000 Ft-ban állapította meg és általános jövedelemadó, valamint községfejlesztési hozzájárulás címén a felperes terhére 10 404 Ft előírását rendelte el. Az ez ellen a határozat ellen bejelentett fellebbezést a másodfokú pénzügyi hatóság elutasította.
A felperes keresetlevelében az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte.
Az első fokú bíróság az államigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte s az államigazgatási hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a 35/1971. (XII. 17.) PM sz. rendelet 3. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint az ingatlan megosztásából (parcellázásából), több építési telek kialakítására alkalmas ingatlannak osztatlan tulajdonközösséget eredményező eladásából származó jövedelem adóköteles. E jogszabály rendelkezése alapján – a bíróság álláspontja szerint – adókötelezettség szempontjából az ingatlan megosztásának csak az az eset tekinthető, amikor a megosztás folytán egy ingatlanból több építési telek kialakítására alkalmas ingatlan jön létre. Az adott esetben azonban a telekalakítás folytán több építési telek nem keletkezett, így a felperesnek „az ingatlan megosztásból” jövedelme nem származott hanem csupán a tulajdonában levő ingatlan eladása folytán kapta meg a vételárat. Ezekre tekintettel az 1957. évi IV. tv. 55. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését találta indokoltnak.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet indokainál fogva helybenhagyta.
A perben eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás nem megalapozott.
A 42/1971. (XII. 17.) Korm. sz. rendelet (R.) 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint általános jövedelemadót köteles fizetni egyebek mellett az is, akinek kisipari, magánkereskedelmi és szellemi tevékenység alá nem vonható egyéb tevékenységből (foglalkozásból) vagy jövedelemforrásból van jövedelme.
A 44/1973. (XII. 28.) PM sz. rendelettel kiegészített 35/1971. (XII. 17.) PM sz. rendelet (Vhr.) 3. §-ának e) pontja szerint ebbe a körbe vonható a földterület megosztásából (parcellázásából) továbbá több építési telek kialakítására alkalmas belterületi ingatlan eladásából származó jövedelem.
Jövedelemadó kivetésére azonban csak akkor nyílik jogi lehetőség, ha az ingatlan megosztásával összefüggésben a tulajdonos a korábbi helyzethez viszonyítva olyan helyzetbe kerül, amely a vételáron felül külön jövedelem forrása lehet.
Ilyen helyzet áll elő például akkor, ha a helyi telekminimum figyelembevételével a telek megosztása folytán két vagy több építési telek alakítható ki, ez lehetőséget teremt a korábban oszthatatlan önálló ingatlan helyett több önálló telek értékesítésére.
Nem lehet azonban jövedelemadó-fizetési kötelezettség alá vonni azt az esetet, amikor a tulajdonosnak két önálló helyrajzi szám alatt felvett ingatlanának csupán alakja, illetőleg térmértéke változik meg, anélkül azonban, hogy a telekhatár-rendezés következtében több építési telek keletkeznék.
Önmagában az a körülmény, hogy az adásvételi szerződés megkötése előtt történt „telekmegosztás” folytán a korábban 8097. hrsz. alatt felvett ingatlan 132 ⬜-öl terjedelmű ingatlan területe 100 ⬜-ölre csökkent, továbbá a szomszédos 8096. hrsz. ingatlan 139 ⬜-ölről 171 ⬜-öl területre növekedett, nem változtat azon a tényen, hogy a felperes a telekrendezés után továbbra is két építési telekkel rendelkezett. A 8097. hrsz. alatt felvett ingatlan „megosztása” tehát jövedelemszerzés forrása nem volt.
A 29/1971. (XII. 29.) ÉVM sz. rendelet (R.) 17. §-a a telekrendezés körében különbséget tesz telekfelosztás, telekegyesítés, telekhatár-rendezés és telekalakítás között. A rendelet 18. §-ának (1) bekezdése szerint telekfelosztás egy földrészletnek két vagy több lakó-, illetőleg üdülőtelekre osztása.
A felperes tulajdonában levő szomszédos két telek határvonalának módosítására azért került sor, mert Z-n 90-100 ⬜-öl az előírt legkisebb építési teleknagyság, s mert a vevők a vételár csökkentése érdekében ragaszkodtak ahhoz, hogy a be nem épített telekből csak 100 ⬜-ölet hajlandók megvásárolni. A 32 ⬜-ölnek az eladott telekből történő leválasztásával és a maradék területnek továbbra is a felperes tulajdonában maradó telekhez csatolásával azonban a felperes adózás körébe vonható külön jövedelemhez nem jutott. Ezen kívül a tulajdonában visszamaradó ingatlan a területrendezés után sem érte el a két építési teleknek megfelelő nagyságot. Így tehát a telekalakítás arra sem nyújtott alapot és lehetőséget, hogy a területrendezés után a felperes a részére visszamaradt ingatlant megossza és a megosztott területet külön értékesíthesse.
Az előadott indokok alapján tehát helytállóan állapította meg mindkét fokú bíróság, hogy a keresettel támadott államigazgatási határozat jogszabályt sért.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvényességi óvást nem találta megalapozottnak s így azt elutasította [Pp. 274. § (1) bek].
Az ellenkező jogértelmezés arra a tarthatatlan eredményre vezetne, hogy a felperesnek jövedelmi adót nem kellene fizetnie akkor, ha a 8097. hrsz. alatti 132 ⬜-öles ingatlanát egészben eladta volna, a 32 ⬜-öl terület leválasztása és a szomszédos ingatlanához való átcsatolása folytán viszont az alperes csaknem olyan összegű jövedelemadóval a községfejlesztési hozzájárulással terhelhetné meg a felperest, mint amennyi a felperes ingatlanához átcsatolt földrész teljes forgalmi értéke. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 905/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás