GK BH 1976/271
GK BH 1976/271
1976.06.01.
Érvénytelen az a kikötés, amely szerirat a szállítmányozó időbeli korlátozás nélkül vagy meghatározott időig nem felelős a késedelmes kirakodásért [Ptk. 314. 318. §., 342. § (1) bek., 238. § b) pont].
A felek között szállítmányozási szerződés jött létre, amelynek értelmében a felperes megbízó részére vasúton érkező küldeményeket a MÁV-tól az alperes váltja ki és fuvarozza a felperes telepére. E kötelezettség teljesítésével kapcsolatban 90 826 Ft kocsiálláspénz és fekbér merült fel, amit a MÁV a felperestől inkasszált. A felperes ennek megtérítésére kérte az alperest kötelezni. A bíróság az alperes szállítmányozót 8400 Ft megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. A felperes e határozat ellen fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíráságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az indokolásban megállapította, hogy az említett szerződésnek az a kikötése, mely szerint az alperes 72 óráig, illetve K. állomáson időbeli korlátozás nélkül nem felelős a késedelmes kirakásért, mint a Ptk. 342. és 314. §-aiba ütköző kikötés semmis arra is figyelemmel, hogy az eddig rendelkezésre álló adatokból a vasúti kocsik kirakásával kapcsolatban az alperes súlyos gondatlanságára lehet következtetni.
Az első fokú bíróság az újabb eljárásban szakértőt rendelt ki annak tisztázására, hogy a perben szereplő időpontokban a felperes részére érkező vagonok kirakásánál és elfuvarozásánál vajon az alperes megfelelő körültekintéssel és szervezéssel járt el, hogy a vagonok kirakását akadályozta-e a felperes magatartása, továbbá hogy lehetősége lett volna-e az érkezett áruk kocsiálláspénzmentes kirakására, illetve elfuvarozására.
A szakértő a kereseti követelés tételes vizsgálata alapján megállapította, hogy 60 998 Ft kocsiálláspénz az alperes mulasztásával függ össze, míg az ezt meghaladó kocsiálláspénz a felperes késleltető magatartása miatt állott elő. Általánosságban megállapította, hogy az alperes a szombati és vasárnapi napokon érkező vagonokat nem rakta ki, így a hét elején a kirakatlan vasúti kocsik száma olyan nagy volt, hogy az elmaradást csak 3-4 munkanap alatt tudták felszámolni. Megállapította a szakértő azt is, hogy az alperes gondosabb szervezéssel rakodási tevékenységén javítani tudott volna, továbbá hogy gépkocsi és rakodógép minden esetben megfelelő mennyiségben állott az alperes rendelkezésére, illetve hogy a szükségesnél kevesebb rakodómunkással rendelkezett.
Az első fokon eljárt bíróság az alperest 60 998 Ft-nak és kamatainak megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint a szállítmányok kirakását és elfuvarozását úgy kell megszervezni, hogy bírság ne merüljön fel, illetve hogy az alperesnek, ha a szerződéskötése során kellő gondossággal jár el, csak olyan mennyiségű áru állomási elfuvarozását lett volna szabad elvállalnia, amelyet kocsiálláspénz-mentesen tud elvégezni.
Az alperes fellebbezésében előadta, hogy eredetileg csak úgy volt hajlandó a felperessel szerződést kötni, ha a felperes a gépi rakodás előfeltételeit biztosítja. A felperes azonban nem tudta elérni, hogy a szállítói a gépi kirakodásnak megfelelően rakják be az árut a vagonba, de ennek ellenére kérte a szerződés megkötését. Ezzel függ össze az utóbbi által a szerződés 21. pontjában foglalt 72 órás kocsiálláspénz és fekbér vállalás. Ilyen körülmények között a felperes tulajdonképpen a nála felmerült akadály következményeit kívánja keresetével az alperesre áthárítani, amit az első fokú bíróság figyelmen kívül hagyott.
A fellebbezés nem alapos.
A Ptk. 318. §-a, 342. §-ának (1) bekezdése és 238. §-ának b) pontja értelmében a felek közötti szerződésnek az alperes felelősségét korlátozó, illetve kizáró része semmis. Az első fokú bíróság tehát helyesen rendelte el a szakértői vizsgálat lefolytatását, amelynek alapján számszerűen is kimutatható volt, hogy a felmerült bírságokért milyen mértékben terheli az alperest a felelősség, amit nem befolyásol az a fellebbezésben előadott körülmény sem, hogy a felperes a gépi rakodás feltételeit nem tudta biztosítani, mert az alperes ennek ismeretében kötötte meg a szerződést.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a kifejtettekkel kiegészítve helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 481/1973. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás